A Kutatás

508 27 4
                                    

Reggel kisírt szemekkel keltem. Amikor lementem a konyhában csak Molly volt ott.
-Korán keltél drágám. Jó reggelt.
-Neked is - mondtam és próbáltam kerülni a tekintetét, hogy ne vegye észre milyen szarul vagyok.
-Nem mennél el légyszíves felkelteni George-ot és Fred-et. Lassan menniük kell a varázs vicc boltba.
-De, persze - mondtam és vissza indultam az emeletre. Benyitottam a szobába. Először Fredhez mentem, fogtam magamat és rá ültem, amire rögtön kinyitotta a szemét.
-Molly mondta, hogy lassan mennetek kell.
-Tényleg - mondta álmos hangon - szép a szemed - nevetett fel.
-Idióta - mondta nevetve és rácsaptam a karjára.
-Menj nyugodtan, majd én fel keltem George-ot.
-Rendben - mondtam és vissza mentem az étkezőbe, ahol már kész volt a reggeli. Leültem és neki láttam, majd lassan az ikrek is lefáradtak az emeletről.
-Mentek a boltba? - kérdeztem őket két harapás között.
-Igen  - válaszolták egyszerre.
-Az jó - mondtam lehangoltan.
-Nem akarsz velünk jönni? - kérdezte Fred.
-Tényleg, ez jó ötlet - mondta George.
-De, persze. Átöltözök akkor - futottam fel a lépcsőn. Örülötem, hátha ez eltereli a figyelmem Dracoról. Az alvó lányok mellett kikutattam a ruhámat és elindultam a fürdőbe.
-Kész vagyok - álltam meg izgatottan a fiúk előtt.
-Hogy fel pörgött valaki - nevetett fel George.
-Csak vigyázzatok rá - mondta Molly. A fiúk megfogták a kezemet, és már az Abszol úton is voltunk.
-Hát még mindig szörnyű a hopponálás - állapítottam meg. Miután kinyitották a boltot megmutatták a raktár és a bolt minden szegletét.
-Igazság szerint bármit csinálhatsz, csak ingyen ne adj senkinek az áruból - mondták mire bólintottam.

Este fáradtan értünk haza. Hol árut töltöttem fel, hol a kasszáknák segítettem, hol pedig a vevőknél. A lényeg, hogy rengeteget mászkáltam, és valamennyire sikerült elfelejtettem arra a pillanatra Őt.

Egy hét múlva kezdtem el levelekkel bombázni a Dracot, hogy hol van, mi van vele, jól van e, de nem válaszolt, csak annyit, hogy ne aggódjak. Ezután már vissza sem írt. Lunával, Violettel és Ginnyvel gyakran mentünk az ikrekkel. Néha csak a boltban voltunk, néha meg az Abszol úton maszkáltunk a lányokkal. Hermione sosem jött velünk, mindig Harryékkel volt.

Ma a varázs vicc boltban voltunk a lányokkal és az ikrekkel. A polcokra pakoltuk az új terméket. Egyszer csak valaki megdobott egy telefüllel.
-Luna - nevettem, majd fel kaptam a fület és megdobtam Ginnyt. Ő felkapott egy újat és vissza dobott, mire én Lunát.

-Üdvözölünk a köreinkbe - mondta Voldemort. Megfordultam, majd megláttam az új halálfalókat és a  kezünkön a friss sötétjegyet. Vincent Cark, Gregory Monstro, Blaise Zambini és nagy meglepődésemre Pansy Parkinson.

-Be kéne vinni a kórházba? - hallottam még Luna hangját.
-Nem tudom - mondta George. Lassan kinyitottam a szememet.
-Sky, jól vagy? - kérdezte aggódva Ginny.
-Igen - mondta, és felültem, Fred rögtön segített.
-Ez mi volt? - kérdezte.
-Na jó, elmondom. Ne mondjátok el senkinek légyszíves - mondtam, mire bólintottak - régebben furcsa álmaim voltak. Mostanában már látomásaim vannak. Mindig Tudjuk Kihez kapcsolódnak. Most például láttam, hogy új halálfalói lettek.
-Ez miért van? - kérdezte Violet.
-Fogalmam sincs. Dracoval probáltunk rájönni, de nem jutott semmi az eszünkbe.
-Nem csodálkozok. Kettőtök közül csak neked van eszed - mondta Fred, amire egy mérges pillantást kapott tőlem.
-Nem mentek át a könyvesboltba? Lehet van ott valami könyv ami segíthet.
-Ez nem is rossz ötlet Luna. Lehetséges, hogy ez valamilyen szinten Tudjuk Kihez kapcsolódik. Biztos van valami könyv ami róla szól - mondta Ginny.
-Rendben - mondtam, mire George felhúzott a földről.
-Én maradok a boltban - mondta a fiú.
-Megyünk ketten Freddel, úgy is valamit megakarok vele beszélni - mondtam a többieknek.

Ketten léptünk ki az ajtón.
-Nagyon rosszul esik, hogy így beszélsz Dracoról - támadtam le rögtön.
-Sky, ő egy Malfoy. Egy halálfaló.
-De nem érted, hogy nem önszántából? Nem tehet róla, hogy hova születik - szinte már kiabáltam, az emberek furcsán nézték ránk - ajj,  inkább menjünk a boltba - mondta dühösen. A könyves boltba érve hosszas kutakodás után megtaláltunk egy pár  kötetet ami Tom Denemről szól. Leültünk a padlóra, és bele bújtunk a könyvekbe. Idegesen dobtam el az első kötetet, hiszen abba nem találtam semmit.
-Nyugi - mondta Fred. Nem válaszoltam. Már éppen a következőért nyúltam amikor megszólalt.
-Ezt nézd - egy képre mutatott, amin Voldemort szülei voltak. A nő kézen egy karkötő volt, ami nagyon hasonlított az enyémre. Rögtön a kéz fejemre néztem.
-Gondolod? - kérdeztem.
-Igen - levettem és a kép mellé tettem.
-Anyától kaptam. Rám hagyta a halála után.
-Úristen - mondta és előre lapozott a könyvbe. Bújta az oldalakat és rámutatott egy sorra.

Egy lány volt, aki közel került Tom Denemhez, Melinda Thomson, akivel évfolyam társak voltak a Roxfortban.

Hali! Büszke vagyok magamra, hogy már is itt az új rész. Szokás szerint jöhet hideg-meleg, mindig kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nem tudom hányan vetették észre, de egy kicsit változott a borító. Aki észrevette, annak küldök egy nagy pacsit. ✋❤️

Kívülállók (Fanfiction) Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora