Kívülállók (Fanfiction)

Theszrálok

A veszekedésünk után, már mindenki a házukba volt. Csak én sírtam az egyik lépcsőn ülve. Na jó, az túlzás, hogy sírtam. Egyszer csak valaki le ült mellém. Luna volt, egy Hollóhátas lány. Eddig még talán sosem beszéltünk.
-Szia. Sky vagy ugye,Malfoy barátnője? Én Luna vagyok - kezdete el kedvesen.
-Igen, de már lehet nem vagyok a barátnője - válaszoltam.
-Értem. Szerintem lassan menj a házdába, mert már biztos keresnek.
-Igen, lehet mennem kéne.
-Figyelj, holnap az órák után van egy kis dolgom az erdőben, nem akarsz velem eljönni? Csak, hogy ne legyél magányos.
-De, persze. Köszönöm - mondtam, és akkor átöleltem. Meglepte a reakcióm, de után rögtön ő is visszaölelt.
-Akkor holnap megkereslek. Szia - ahogy kimondta már fel is állt.
-Rendben. Szia - Én is a házam felé vettem az irányt.

Másnap kiderült, hogy az új sötét varázslatok kivédése tanár nem más lett mint Piton. Igazság szerint nincs bajom Pitonnal, jobb mint Umbrige. Óra után már éppen indulni készültem amikor:
-Lawson kisasszony, egy percre - oda mentem az asztalához.
-Legyen kedves szólni Draconak, hogy ma délután feltétlenül keressen fel.
-Ömm.. Rendben - mondtam, majd kimentem a teremből. Az egyik folyosón David jött velem szembe.
-Szia Sky - kiáltott mosolyogva amikor meglátott.
-Szia. Nem láttad Dracot?
-Nem, de mindjárt jönnie kell. Megvárom veled- Csak némán bólintottam. Eltelt egy pár perc és megláttuk. Ahogy észrevett rögtön elmosolyodott. Közelebb jött hozzám és már éppen meg akart csókolni, de én hátrább léptem. Nem szakítottunk, csak kellet még nekem egy kis idő azok után amit Harryvel tett.
-Szia. Piton azt üzeni, hogy majd délután menj el hozzá.
-Rendben. Köszi- csak egy laza mosolyra húztam a számát és már el is mentem. Haragszok rá, de még így is nagyon szeretem. Talán emiatt én is olyan vagyok mint ő, de mellette boldog vagyok.
-Szia - kiabált utalnám valaki az utolsó óra után.
-Szia Luna.
-Gyere menjünk. Megszereztem mindent ami kell.
-Miért megyünk az erdőbe?
-Az egyenlőre titok - mondta mosolyogva. Lassan bementünk a rengetegbe, de olyan úton mentünk amit még sosem láttam. Egyszer csak ló szerű lényeket pillantottam meg.
-Mik ezek? - néztem rá Lunára.
-Reméltem, hogy látni fogod őket. Thesztlárok. A roxfortnak egész ménese van belőlük.
-Hogy érted? Nem mindenki látja őket?
-Tavaj ők húzták a kocsikat. Csak azok látják őket akik már látták valakit meghalni - mondta. Ekkor elkomolyodtam.
-Akkor azért nem láttam őket tavaj - Luna látta rajtam, hogy nem akarom elmesélni, ezért terelte a témát.
-Szoktam nekik hozni enni. Így szelídek - ekkor egy kicsi Threszlár felém közeledett, így én is elindultam lassan felé. Óvatosan kinyújtottam a kezem, és megsimogadtam - nagyon boldog voltam.
-Kedvel téged - jelentette ki Luna. Ekkor egy sült combot nyújtott felé, amit a táskájából szedett ki.
-Ez honnan van? - kérdeztem nevetve miközben élveztem az ételt.
-Még ebédnél tettem el - válaszolta. A húst lassan odanyújtottam az állatnak, aki lassan megette.
-Miért pont nekem mutattad meg őket? - kiváncsiskodtam.
-A tanulás mellett alig van időm kijönni hozzájuk, és örülöknék ha néha te is rájuk néznél.
-Persze, kijövök majd hozzájuk - mondtam mosolyogva. Már majdnem sötétedett amikor visszatértünk a kastélyba. Elköszöntem Lunától és a házam felé vettem az irányt. Piton kivételével senki sem adott fel házit vagy tanulni valót.

Szerdán kiabálást hallottam az udvarról ezért kimenetem megnézni. Amikor kiértem megláttam Dracot ahogy a pálcáját Davidre fogja.
-Mi a fenét művelsz? - oda szaladtam hozzájuk és belenéztem a szürke szempárba.
-David azt mondta, hogy ha már mi úgyis összevesztünk akkor ő majd kezelésbe vesz téged ,mint én nyáron- először idegesen ránéztem Davidre, majd közelebb mentén Dracohoz. Lassan kihúztam a pálcát a kezéből, amibe ő gond nélkül belement. Meg mindig mérgesen nézte Davidet, aki még sem mert mozdulni. Hirtelen ötletből megcsókoltam. Egy ideig meglepődve állt, majd kapcsolt, és átkarolt.
-Vége a műsornak - szóltam a minket bámuló diákoknak. Lassan oszlani kezdett a tömeg, David kihasználva a nagy mozgást, bement az épületbe.
-Ne haragudj - szólalt meg hirtelen Draco.
-Semmi baj - mondtam, és újra megcsókolt.

Halihó!
Ez a kedvenc fejezeteim közé tartozik. Szerintem egész jól sikerült. Remélem nektek is tetszett ❤️