Kívülállók (Fanfiction)

Visszatérés

-Úgy is megtalállak - mondta nevetve a lépcsőn lejövő Fred. A lépések egyre hangosabbak lettek. Amikor a fiú háttal volt, felpattantantam, és a hátára ugrottam. Először meglepődött, majd gyorsan elkapta a lábam, hogy ne essek le.
-Tegyél le - kiáltottam rá nevetve, és meghúztam a haját. Erre elengedett, így a földre zuhantam. A padlón fetrengve nevettem, és megfogtam Fred lábát, így ő rám esett, már majdnem megcsókolt, de én elfordultam. Kacagva löktem le magamról, és hogy én győzzek, ráfeküdtem. Nem bírtam ki, és megcsókoltam. Ő is viszonozta. Majd amikor felfogtam, hogy mit csinálok, akkor felálltam a padlóról.
-Sky - szólalt meg Fred. -Te most akkor kit is szeretsz? - kérdezte kíváncsian. Nem éreztem semmit a hangjában.
-Nem tudom - szólaltam meg hosszú másodpercek múlva - mindkettőtöket - éreztem, hogy könnyek szöknek ki a szememből, nem bírtam Fred pillantását, és inkább felrohantam a szobámba. Szégyeltem magamat. Az elkövetkező napokban próbáltam végig elkerülni Fredet, ami félig meddig sikerült is. A téli szünet utolsó napján összepakoltunk.

Reggel Molly keltett fel minket, gyorsan lementünk harapni valamit. Az ikrek közül csak George volt ott.
-Nem hiszem el, hogy Frednek volt pofája el nem búcsúzni - morgolódott Molly. Tudtam, hogy ezt Fred miattam csinálta. Mr. Weasley kivitt miket a King's Crossra. Senkinek sem volt kedve visszamenni a halálfalók által irányított Roxfortba. Harryékről még mindig nem tudott senki semmit. A vonatra felszállva találkoztunk Lunával, és elfoglatunk egy kabint. Éppen a mosdó felé mentem amikor beleütköztem egy lányba. Csak látásból ismertem. Maradékáros volt, de még nem beszéltünk.
-Oo bocsi - szólalt meg a lány.
-Én bocsi. Amúgy Sky Lawson - mutatkoztam be neki.
-Astoria Greengrass - mondta a lány, mire csak némán bólintottam, majd tovább mentem. A kabinba visszaérve elkezdtük újra beszélgetni. Amikor jött a büfés kocsi vettünk egy pár nasit.

A Roxfortban ugyan olyan volt minden mint a szünet előtt. A hangulat, a halálfalók, minden olyan lehangoló volt. Vacsora után szokás szerint kipakoltunk a szükség szobájába. Még mindig nem tűnt fel a halálfalóknak, hogy ott alszunk.

Másnap reggel egy csendes reggeli után bájitaltan jött. Az RBF elvégzése után csökkentek a tantárgyaimnak a száma. A Roxfortból szinte alig engedtek ki minket, szóval hiába akartam egyet sétálni nyukasórába. Csak a belső kertbe mehettem. Pitont szinte senki sem látta, alig jött ki az irodájából. Délután találkoztam Pansyékkal.

Másnap reggel elhatároztam, hogy írok egy levelet Frednek. Fájt, hogy nem búcsúzott el.
Fred!
Sajnálom, hogy így alakult, szerettem volna elbúcsúzni. Remélem jól vagy, és nem haragszol rám annyira.

Sky.

Reggelinél oda is adtam a levelemet. Tisztában voltam vele, hogy el fogják olvasni, de semmi titkos nem volt benne.

Február lett, de nem kaptam választ. Találkozni akartam vele. Draco is hiányzott. Eldöntöttem, hogy este kiszököm. A halálfaló jelet kihasználva este feljutottam a csillagvizsgálóba. Onnan fekete füstként elrepültem. Hirtelen észrevettem, hogy egy másik halálfaló követ. Gyorsabb volt nálam, ezért beért. Bár mindketten alaktalanok voltunk, éreztem, hogy megragadott. Vissza vitt a Roxfortba. Durván estem a csillagvizsgáló padlójára, míg a másik alak lazán leszállt. Piton volt az, aki szigorúan nézett.
-Hova készült Lawson kisasszony?
-Ömm..igazgatóúr...
-Várom a válaszát - szakította félbe a dadogásom.
-Dracohoz készültem.
-Nem mászkálhat ki és be - enyhült meg az arca - még akkor sem ha halálfalóként megteheti. Elsősorban maga egy tanuló. Kérem tartsa be a szabályokat.
-Igazgatóúr, ha már beszélünk lenne egy kérdésem.
-Mondja.
-Nem lehetne a szabályokon enyhíteni? A halálfalók nagyon durvná bánnak a diákokkal és szinte ki se tehetjük a lábunkat a.. - itt félbe szakított.
-Jól tudja maga is, higy a szabályokat nem én, hanem a Sötét Nagyúr szabja - mondta. Én csak bólitottam- menjen vissza a hálókörletébe - el is indultam, de visszafordultam.
-Tudom, hogy azért maga ölte meg Dumbledort, hogy ne Draconak kelljen - a férfi nem mondott semmit. Elindultam hát lefelé a lépcsőn. A szükség szobájában már mindenki aludt, szóval csendben feküdtem le a helyemre.