Kívülállók (Fanfiction)

Játszótér

Reggel miután az újdonsült "otthonunkban" szereztem reggelit elindultam a fürdőbe. Megálltam a tükör előtt és magat néztem. Az egész életem más lett, én is más lettem.

Ma is lementem sétálni, sima mugli ruhákat vettem fel, hogy ne tünjek ki a tömegből. Sokszor csak ültem a parkban és néztem a muglikat. Délután amiután háza mentem, kopogtak.
-Hogy találtál meg? - kérdeztem amikor megláttam.
-Violetnek írtam, ő szerencsére elmondtam, hogy hol vagytok - felelte Draco komoly arccal. Pár másodpercig csak álltam vele szemben, aztán lassan oda sétáltam hozzá, és megcsókolt.
-Miért nem reagáltál soha nekem? - kérdezte, ekkor kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcomat.
-Nem mindegy az neked? - kérdeztem rezzenéstelen arccal.
-Kössz, én is örülök, hogy látlak - nem válaszoltam, ezért folytatta - nem értem mi bajod van.
-Nem is kell- ezzel sarkon fordultam, és befelé indultam, de ekkor Violet jelent meg velem szemben.
-Szia Draco - mosolygott a húgom kedvesen.
- Violet ne örülj annyira, már menni készült - vettem oda neki.
-Mi baja van? - Kérdezte Draco.
-Nyár eleje óta ilyen.
-Miért, mi volt nyár elején?
-Violet nehogy elmondd - szóltam felé.
-Sky ne legyél ilyen - mondta nekem dühösen Malfoy.
-Halálfalók betörtek hozzánk, és megölték a szüleinket - mondta könnyes szemmel az én áruló húgom. Ekkor berohatam a lakásba, és bezárkóztam a szobámba.
-Sky, sajnálom. Nem tudtam róla - mondta Draco az ajtó másik oldaláról. Ezen a ponton sírtam el magamat, leereszkedtem a padlóra, az ajtónak támaszkodtam és hátra döntöttem a fejem. Már sötét volt kint. Nagyon fájt, minden. Az, hogy elvesztettem a szüleimet, az, hogy Dracoval úgy bántam, az, hogy Violettel milyen bunkó voltam. Az egész világra haragudtam. Nagyon mérges lettem, felálltam, kinyitottam az ajtót. Mielőtt Draco bármit is tudott volna mondani, megcsókoltam. Egyre hevesebben csókoltam, ahogy ő is. Egymáshoz sem szóltunk, de aznap este legelőször megtörtént AZ a dolog.

Reggel Draco karjai között ébredtem . Mert kellett ezt csinálnom? Annyira idióta vagyok. Nem bírtam ott maradni. Megfogtam a táskámat, belepakoltam pár dolgot. A szüleim halála óta a fiókom televolt az örökségemmel. Megpakoltam a táskát ruhákkal, varázsló és mugli pénzzel. Zsebembe tettem a pálcám. Szép halkan kisétáltam a házból, és elindultam. Leültem a legközelebbi játszótéren álló hintára. Gondolkodtam, talán sose kéne visszamennem a roxfortba, se pedig haza. Körbe járhatnám a mugli világot.
-Így kell lelépni egy ilyen éjszaka után? - hallottam a túlságosan ismerős hangot.
-Kérlek hagyj békén Draco.
-Figyel, én nem tudtam a szüleidről, nagyon sajnálom- leült a mellettem lévő hintába.
-Nem kell ezzel foglalkoznod.
-Neked meg nem kéne ilyen bunkó lenned. Megértem, hogy szomorú vagy, de ezért nem kell se Violetet, se engem elveszíteni - ekkor könnyek folytak végig az arcomon.
-Minden megváltozott. Te is negváltoztál, immár te is halálfaló vagy. Én is megváltoztam, nagyon is. És a tegnapi este... Az... Nem kellett volna - ekkor Draco felállt, és odasétált elém. Kezemet megfogva felhúzott a hintáról.
-Ahogy te megigérted nekem, hogy akkor is velem maradsz ha halálfaló leszek, én is megigérek valamit. Segítek ezen túl lenni. Ha akarod itt maradok veletek a nyár további részében, csak néha elkellesz mennem...tudod hova. És a tegnapi este nem volt hiba. Számomra legalábbis nem - letörölte a könnyeket az arcomról.
-Köszönök mindent - szorosan megöleltem. Ezután felkaptam a táskámat, és kézen fogva visszamentünk a házba.