Kívülállók (Fanfiction)

Az Álom

Vége lett az órának. Pitonnal bent kellett maradnunk beszélni. Draco felállt a helyéről, majd én is. Kézen fogva ácsorogtunk a professzor asztala előtt, arra várva,hogy kimenjenek a többiek.

-Ajtó becsuk -mondta a tanár amikor az utolsó diák is kilépett a teremből. Mi némán vártunk. Én féltem. Draco miattam bukott le. Lehet kicsapják...vagy rosszabb. Hiszen elég csak ha megnézik az alkarját, amin ott díszeleg a halálfaló jel. Belenéztem a fiú szemébe, és nagy meglepetésemre a félelemnek hűlt helyét sem láttam.
-Mégis, hogy képzelitek ezt? Órán? Mi van ha valaki más olvassa el a levelet? -támadt nekünk a férfi.
-Maga...maga tud erről? -néztem rá csodálkozva.
-Igen. De az a kérdés, hogy Malfoy hogy lehet ilyen felelőtlen, hogy elmondja magának - tekintete rólam Dracora vándorolt.
-Bízok benne - mosolyodott rám.
-Ha kiderül, hogy tudja, akkor megölik, és te ez pontosan tudtad.
-Igen, de amikor komolyabbra váltak a dolgok, úgy is megtudta volna - tudtam mire céloz. Ha más nem, akkor amikor együtt voltunk rögtön feltűnt volna.
- Csak remélni merem, hogy nem mondta el eddig sem senkinek - nézett rám idegesen Piton.
-Nem.
-Mehettek, de ha bármit hallok...
-Nem fog - vágtam közbe.

Az ajtón kilépve Draco nyakába ugrottam, és bármennyire ellen akartam állni, eleredtek a könnyeim.
-Annyira féltem. Féltem, hogy....hogy kirúgnak. Vagy rosszabb - suttogtam a fülébe. Erre eltolt magától.
-Héj, nyugalom. Semmi baj- a könnyimet letörölte hideg kezével. Némán az egyik kihalt folyosó felé húzott, hogy tudjuk beszélni.
-Piton honnan tudta, hogy....- kérdeztem, de tudta mit akarok, ezért közbevágott.
-Anyámnak megígérte, hogy vigyázz rám. A megszeghetetlen esküvel. Ennél többet én sem tudok. Csak azt,hogy régen Piton is halálfaló volt, bár erről mát biztos hallottál.
-Nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni - néztem bele a szemébe.
-Én is téged. Megígérem, hogy nem fogsz. Csak meg kell ígérned valamit.
-Mit?
-Év végén fog valami történni. Ígért meg, hogy nem leszel túl dühös rám.
-Megígérem - csókolózásunkat a csengő szakította meg. Mindkettőnknek rohanni kellet az órára.

Lihegve értem be bájitaltanra.
-Elnézést a késésért Lumpsluck professzor.
-A bájital hercegnőjének elnézem - szólalt meg mosolyogva. Jaj igen, nem is meséltem. Régebben már talán szó esett róla, hogy jó vagyok bájitaltanban, de most már a Roxfortban szinte mindenkit lehagyok ebben a tantárgyban. Lumpsluck egyik kedvenc tanítványa vagyok. Így nekem igen jó hangulatban telnek ezek a tanórák. A bájitaltan eredetileg a Mardekárosok tantárgy, talán ezt a Teszlek Süveges ügyhöz is vissza lehet vezetni. Még azokra a külön Lumpsluck vacsorákra is meg vagyok hívva.

Másnap délután kviddics edzésre mentem. Ezután pedig vacsorázni indultam, utána még tanultam egy kicsit és mentem aludni.

A theszrálokhoz indultam. Mivel már bőven ősz volt, már sötétedett amikor elindultam. Gyorsan eltelt az idő, és miután elhatároztam, hogy elindulok észrevettem, hogy sötét van. Az erdőben elnézthettem egy kanyart, vagy nem tudom, mert nem jutottam ki. Ijedten, pánik szerűen kutattam a kiutat, de nem találtam. Ott voltam a vérfarkasoktól és egyéb rémisztő teremtményektől nyüzsgő erdőben. Leültem egy fa tövébe, és elkezdtem gondolkozni, hogy mit csináljak.

-Mit keresel itt ilyen későn? - hallottam még egy hangot. Az a Kentaur állt előttem akivel már találkoztam.
-Eltévedtem - mondtam a könnyektől küszködve.
-Gyere. Veszélyes itt, főleg ilyenkor - némán elkezdtem követni. Egyszer csak fekete "füst" kezdett kavarogni. Halálfaló.
-Fuss, és ne állj meg a Roxfortig! - parancsolt rám a Kentaur. Engedelmesen rohantam el, teljes erőmből. Egyszer megbotlottam, de végül kivergődtem az erdőből. Ekkor megpillantottam a roxfort kapujában az ismerős szőke hajat és a házvezető Bimba professzort.

Ijedten ültem fel az ágyamból. Körülöttem mindenki aludt.

-Nyugi, csak egy álom volt -próbáltam nyugtatni magam.