Kívülállók (Fanfiction)

Tragédia

Draconak többségében jól sikerültek a RBF vizsgák, nekünk azok ugye jövőre lesznek. Ma volt az utolsó nap, délután össze pakoltam és mentem Violet elé. Együtt szálltunk fel a roxfort expresszre. A barátaihoz ült le, én meg elindultam Lisák felé, aztán rájöttem, hogy ők utalnak engem, amióta Dracoval vagyok. Szóval inkább a Mardekárosok felé sétáltam.
-Sziasztok. Ide ülhetek?
-Persze - szólalt meg Draco. Láttam, hogy Parkinson is ott van. Azt is észrevettem, hogy Malfoy egyedül ül (vagyis inkább feküdt) a többiek pedig vele szemben. Oda bújtam Draco mellé, és úgy hallgattam, hogy miről beszélgetnek.
-Szerencse hogy visszatért a sötét nagyúr - szólalt meg Crak, én némán hallgattam. Ja igen. Nem is meséltem, hogy látták Voldemortor a minisztériumban, így már mindenki hisz Harry Potterek. Viszont megtudták, hogy Lucius Malfoy is halálfaló. Igazság szerint nem nagyon bánom,hogy börtönbe fogják zárni.
-Aha - dünnyögte Draco.
-És akkor apádat bezárják az Azkabanba?
-Igen, valószínűleg - helyeselt, de nem tűnt szomorúnak.
-És akkor biztos, hogy halálfaló leszel? - felnéztem engem átkaroló Dracora.
-Igen, át kell vennem a helyét- semleges arccal válaszolt, én szomorúan néztem, ő ezért nyomott a számra egy csókot, de nem a rövid fajtát.
-Nem akarom megzavarni a szerelmes párt, de mi is itt vagyunk - szólalt meg Parkinson. Nem nagyon zavart a baszólása. Ezután tovább beszélgettünk. Lassan begurult az állomásra a Roxfort Expressz. Felálltunk, levettem a ládámat. Leszáltunk a peronra. Megláttam, hogy Violet a szüleimmel van.
-Sziasztok! Menjetek ki nyugodtan, megyek utánatok mindjárt - szóltam oda nekik. Visszamentem az arrébb várakozó Dracohoz.
-Írok majd sok levelet, és majd találkozhatunk is - mondta.
-Rendben - megcsókolt, utána meg sokáig ölelt.
-Fiam - szólalt meg a túlságosan ismerős hang. Elengedtem és hátrafordultam. Ezek szerint Lucius még nincs az Azkabanban.
-Akkor majd találkozunk! - csókoltam meg még egyszer búcsúzóul. Visszamentem a szüleimhez. Haza érve kipakoltam a ládamból, hiszen most sokáig itthon leszek. Eltelt egy pár nap. Az újságokban egyre több minisztériumi dolgozó eltűnéséről számoltak be. Ezért a szüleim egyre jobban vigyáztak. De ez nem volt elég. Valamelyik este sikitást hallottam lentről. Tudtam, hogy baj van, de nem lerohantam először, hanem Violettért.
-Ez mi volt? - kérdezte a húgom rémülten.
-Szerintem anya. Maradj itt, ne gyere le. - lassan lesétáltam a lépcsőn és megláttam két fekete "füsté" változó alakot. Halálfalók. Rémülten szaladtam be a nappaliba. Megláttam az ott holtan fekvő szüleimet. A padlóra estem, és elkezdtem sírni. Ekkor meghatottam a húgomat.
-Violet, ne gyere ide - mondtam keserves hangon. De nem hallgatott rám. Észre vette a halott szüleimet.

Azóta kb. másfél hónap telt el , lassan itt az augusztus. A nagybátyámnál, Johnnál lakunk most, aki eddig egyedül élt. Számunkra az egész élet megváltozott. John szinte sosincs itthon, ha még itt van akkor mással törődik. A minisztérium nem igazán törődött a szüleink halálval, volt egy szép temetésük és ennyi. Számukra ennyit jelentett. És hogy mivan VELE? Számtalan levelet küldött már, de nem válaszoltam egyszer sem, nem tudtam válaszolni. Biztos nehéz lehet most neki is, hiszen már biztos , hogy halálfaló lett. Nagyon elkeseredett leveleket küldött már a végén nekem, nem tudja, hogy hol vagyok. De ez jó is így. Nem akarom, hogy még az én terhem is rajta legyen.