Kívülállók (Fanfiction)

Tavaszi Hangulat

Pansy Parkinson kiviharzása után ott maradtam Dracoval is Pitonnal. Majd a tanárúrral a nyomukban mi is vissza mentünk a nagyterembe. Dracoval néha összenéztünk, de nem voltunk egymás mellett, hogy a többiek előtt ne bukjunk le. A bál vége felé elkezdett kiürülni a terem. Én is visszamentem a Hugrabug klubházába.

Lassan elmúlt a tél, és elkezdődött a tavasz. Folytatódott a kviddics szezon. Nekünk már csak a Griffendél elleni meccsünk volt hátra, de majd csak májusban lesz, viszont a Mardekár-Hollóhát meccs most szombaton volt. Én is helyet foglaltam az egyik lelátón Lisáék mellett. Draco volt a Mardekár fogója. A játéknak egyértelmű volt a kimenetele. Számítani lehetett rá, hogy a zöld ruhások fognak nyerni. Pár berepült kvaff után a cikeszt is megszerezte a Mardekár, így ők nyertek. Ezután, délutánra megbeszéltünk egy találkozót az udvaron Dracoval. Leültünk egy fa alá, messze e roxforttól, hogy ne ismerjenek fel minket. A fiú az ölembe fektette a fejét, és úgy beszélgettünk. Én közben piszkáltam a szőke haját. Néha rám nézett, fülem mögé igazította a kontyból kiszökött hajtincseket.
-Mi a helyzet a szüiddel? - kérdeztem.
-Hogy érted? - elkomorodott.
-Hát, tudod, halálfaló apa, rokonok... Érted.
-Úgy látom nem tudod ezen túl tenni magadat - ült fel dühösen.
-Nyugi - fogtam meg a kezét - tudod, hogy nem a szüleid alapján ítéllek meg, csak kérdeztem. Mikor kellesz neked is azzá válnod? - fordultam felé szomorú hangon.
-Ha a sötetét nagyúr visszatér hivatalosan is akkor nyáron biztosan.
-Aha - dünnyögtem, miközben a földet bámultam.
-Nem legyél szomorú - ölelt át, és nyomott egy puszit a számra - Élvezzük ki ezt a maradék időt, jövőre úgysem lehetünk együtt.
-Miért nem?
-Egyszer úgy is felkell vállalni, hogy ha együtt vagyunk, és nem szívesen szeretnél gondolom egy haláláról barátnője lenni.
-Nem foglak csak ezért elhagyni - mondtam higgadtan.
-Nem vagyok olyan jó ember mint gondolod - nézett mélyen a szemembe.
-Azért engem sem kell félteni, ha őszinte akarok lenni, még viccesnek is tartottam amikor a bálon Pansy Parkinson elesett. Majdnem Mardekáros lettem, csak azért nem kértem a teszleg süveget, hogy ne oda kerüljék. Kérlek, hidj nekem. Szeretlek - az utolsó szót nagyon halkan mondtam.
-Én is téged - mosolygott rám. Azokban a pillanatokban végre úgy éreztem, hogy önmagam vagyok.
-Megígértem Violetnek, hogy még ma benézek hozzá. Lassan mennem kéne, még vacsora előtt beszélnem kellene vele.
-Na gyere - állt fel, majd felhúzott a földről. Még megcsókoltam, majd elindultam a kastélyba. Draco csak utánam pár perccel jött. Violettel egészen vacsoráig beszéltünk, hiszen kaptunk egy levelet anyáktől amiben leírták mik történtek velük mostanság, és válasz levelet is írtunk. Ezután elindultam vacsorázni, mind a ketten a saját asztalunkhoz ültünk le. Néha össze akadt a tekintetünk Dracoval.