Kívülállók (Fanfiction)

Szellem Szállás

Eljött az Roxmortsi kirándulás napja. A kis faluban már téli hangulat uralkodott annak ellenére, hogy még csak november lesz pár nap múlva. A hideg utcákon sétálgatunk Dracoval. Már mindkettőnk arca piros volt a széltől. Hirtelen Draco az egyik kis sikátor felé húzott engem.
-Miért megyünk erre? - kérdeztem.
-Majd meglátod - mondta titokzatosan. Pár perc séta után megpillantottam egy nőt, akinek nagy mosoly ült az arcán.
-Narcissa Malfoy vagyok kedvesem - rázta meg a kezem amikor odaértünk.
-Sky Lawson.
-Igen, igen. Tudom sokat hallottam már rólad - mosolyogva Dracora pillanattam.
-Gondoltam, jó lenne ha megismeréd az anyámat.
-Örülök a találkozásnak.
-Én is, de most kettesben hagynál minket?
-Nem kell... Tud mindenről - védett a fiú.
-Nem kell, majd találkozunk. Viszlát - ezzel nyomtam egy nagy puszit Draco arcára, ami a szokásonál is hidegebb volt, az időjárás miatt. Ezzel sarkon fordultam.

Sokáig voltam egyedül a faluban. Sétálgattam és boltokban nézelődtem. Aztán pedig úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Megálltam a szellemtanyánál és az épület felé nézelődtem. Becsuktam a szememet és engedtem, hogy a hajamat fújja a szél. Egyszer csak valaki nagy erővel meghúzta a tincseimet, így felé fordultam.
-Áú.. Mi a fracot csinálsz Parkinson?
-Azt hiszed, hogy Draconak sokáig fogsz kelleni? - kezdett bele dühösen - csak egy átmeneti állapot vagy, egy rossz állapot. Azt hiszed, hogy kiválasztott vagy? Nem csak veled feküdt már le - mondta és gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Ezt, hogy érted?
-Lehet, hogy nem te voltál neki az első.
-Magadra célzol? Akkor miért nem maradt nálad?
-Tudod mit Lawson... Egy öntelt, beképzelt.... - nem tudta befejezni, mert ököllel orrba vágtam. Nem ez nem én vagyok. A kezemet vér borította, de nem csak a Parkinsoné. Az enyém is. Az ütés hatására a kézfejem megsebesült. A lány a földön hevert. Gyorsan elfutottam, magam mögött hagyva. De pechemre Dracoba ütköztem bele. Rögtön a véres kezemre meredt, amire én sírva fakadtam. Gyorsan behúzott egy sikátorba.
-Mi történt?
-Nem tudom... Elszállt az agyam. Bekattantam amikor Pansy Parkinson belémkötött, én meg... Leütöttem.
-Mit mondott amin így felhúztad magadat?
-Először jött a tipikus úgy is elhagy majd meg a nem vagy elég jó. Utána meg azt mondta, hogy lefeküdtél vele - erre Draco megbánóan lesütötte a szemét, A kezemet az állára tettem, és úgy emeltem fel, hogy a szemembe nézzen.
-Semmi baj - mosolyogtam rá. A kezemet felemelte és egy pálca suhintással rendbe hozta - Mit akart az anyukád?
-Öm... Semmit. Menjünk - és mar indult volna el.
-Héka - elkaptam a karját - Mondd el, kérlek.
-Az apámat kifogják szabadítani - láttam hogy ennek ő sem őrült - De ne aggódj, anya azt mondta, hogy nem engedi, hogy bántson - csak némán bólintottam - Megnézzük, hogy Parkinson ott van e még?
-Megnézhetjük - elindultunk a szellemszálláshoz. A lány ott ült a kerítésen. A sérülésének már nyoma sem volt, gondolom varázsolt.
-Draco visszafoghatnád a hercegnőt - mondta amikor észre vettem minket, és felállt.
-Neked meg talán nem kellene bele kötöd - védett meg a fiú.
-De ha te egyszer nem mondtad el, hogy közünk volt egymáshoz akkor nekem kellett.
-A lényeg a volton volt. Soha nem kellene többé nekem ilyen rosszindulatú lány.
-De elpuhányodtál a hercegnő uralma alatt - nevetett gúnyosan, majd elment.
-Ez elképesztő - mondta Draco - milyen pofátlan - amikor a Roxfortba visszértünk nagy nyüzsgés volt. Harry Potter jött velem szemben.
-Héj, Harry. Mi történt? - állítottam meg.
-Az történt, hogy a te Malfoyod átkozott nyakláncot küldött egy lánnyal, hogy megölje Dumbledoret, de nem sikerült. A lány most a gyengélkedő van.
-Biztos, hogy ő volt?
-Szerintem igen - ahogy ezt kimondta rohanni kezdtem, hogy megkeressem Dracot.
-Te voltál? - kérdeztem dühösen amikor megtaláltam - Te adtad a lánynak azt a nyakláncot?
-Meg fogják ölni a családomat Sky, és engem is, ha nem végzek Dumbledorral.
-De nem befolyásolhatnak ennyire - mondtam már sírva.
-Sokat gondolkoztam. Nem engedem, hogy bajod essen.
-Ezt hogy érted?
-Végeztünk - egy könnycsepp gördült végig az arcán, majd sarkon fordult. Nagyon fájt.
-Nem kell megvédened - kiáltottam utána,de nem állt meg.

Sziasztok! Tudom, hogy ez a fejezet nem túl előnyös Sky számára, de gondoltam kell neki egy kis belső gonosz. Remélem nem baj, hogy nem egyértelműen egy makulátlan jó kislány. Amúgy ha van valami kérdésetek a történettel kapcsolatban (nyilván nem spoileres) azokra szívesen válaszolok kommentben 😊