Kívülállók (Fanfiction)

Tiltott Rengeteg

"... magához húzott, átölelte a derekamat, és megcsókolt.Aztán még egyszer. Kicsit meglepetésként ért,de annyira mégsem. Hirtelen zajt hallottunk, ami miatt rögtön oda néztünk."

Az egyik bokor mögül egy ló testű, ember szerű lény bújt ki.Én rögtön tudtam, hogy egy Kentaur áll előttünk meg sosem láttam ilyen mesés állatot

-Mit kerestek ti itt a tiltott rengetegben? Ide diákok nem jöhetnek - kérdezte a lény.
-Mi, vagyis én - ekkor Dracora pillantottam, aki kicsit ijedten nézte a Kentaurt - találtam egy ilyen könyvet - ekkor elindultam felé, és megmutattam neki a könyvet.
-Nem tudod, hogy ki írta? - szállt be a beszélgetésbe Malfoy. A Kentaur nézegette a könyvet, amit én tartottam neki, majd megszólal.
-Nem, nem tudom - ekkor egy fekete "füst" kezdett körülöttünk keringeni.
-Gyere gyorsan - ragadta meg a kezem Draco és húzni kezdett.
-Miért? Mi ez? - kérdeztem kétségbe esetten.
-Inkább ki? - szólt még a "füst" aki helyébe már egy férfi állt. Halál faló volt. Tudtam, hogy ki ez. Teljesen hasonlított a még mindig kezemet szorongató fiúra.
-Lucius Malfoy vagyok - nyújtotta nekem a kezét.
-Sky Lawson - mondtam, de kezet nem ráztam vele. Hosszasan végig mért.
-Fiam, egy Hugrabugossal jössz össze? - nézett rám lesajnálóan.
-Ehhez semmi közöd - felelte Draco, és ismét húzni kezdett. Láttam, hogy Lucius kezébe veszi a pálcáját, de én gyorsabb voltam.
-Capitulatus! - kiáltottam, erre Draco is hátra nézett. A varázsige jól sikerül, a férfi varázspálcája a levegőbe szállt.
-Nem olyan béna - szólal meg gúnyosan, és olyan közel jött hozzám, amilyen közel csak lehetett. Bevallom, féltem tőle. - Vigyázzon magára Lawson kisasszony, főleg ezekben az időkben - suttogta a fülembe. Tudtam, hogy Voldemort visszatérésére gondolt.
-Elég ebből, őt hagyd békén- lökött félre Draco, így ő állt szemben az apjával. Ekkor Lucius adott neki egy akkora pofont neki, hogy a földre zuhant. A férfi visszaszerezte a pálcáját, majd úgy ahogy jött, fekete "füstként" el is tűnt.
-Jól vagy? - kérdeztem miközben Draco felállt.
-Ne haragudj - nézett mélyen a szemembe, majd közelebb jött hozzám és átölelt, majd megcsókolt.
-Menjünk vissza az iskolába - szólaltam meg. Bólintott. Egész úton meg se szólalt. Megérkeztünk a roxforthoz.
-Hát akkor szia-köszönt el, és már ment is volna.
-Most mi a fene lett veled Draco? -kérdeztem dühösen.
-Semmi, majd beszélünk,szia - indult el ismét. Utána rohantam, és a megrántottam a vállát. Most már ő is idegesen pillantott rám.
-Az apám nem fogja jó szemmel nézni ami közöttünk van, inkább maradj távol tőlem, a te biztonságod miatt.
-Draco, ha te így érzed akkor legyen így, de ha neked ennyit jelentek, hogy csak így eldobsz akkor tényleg hagyj békén.
-Szia Sky - mondta, és ezzel el is ment. Könnyek kezdtek gördülni a szememből. Bementem a lezárt lány mosdóba, és a csapot mentem megmosni az arcom.
-Nocsak, téged meg sosem láttalak,- szólalt meg egy hang - Mirtil vagyok - egy szellem ült a mosdó ablakán.
-Sky - ha a roxfort a jársz akkor egy szellemen már nem is lepődsz meg.