Kívülállók (Fanfiction)

Látogató

Másnap reggel bűbájtannal kezdtünk, ami nagyon jól ment. Minden varázslat sikerült, még az utolsó Depulso varázslat is. Így hát boldogan léptem ki a terem ajtaján. Lunának és Ginnynek is nagyszerűen sikerült. Ezután gyógynövénytanra indultunk. Ott is szóbeli vizsga volt. Egy asztalra voltak növények kirakva, és azok közül választott egyet a vizsgáztató tanár, és arról kellett beszélnem.
-Akkor legyen a Mandragóra - mondta ki - minden amit tudsz róla.
-Rendben - Ha a közönséges mandragórát fiatal korában akarjuk átültetni, az sikítani kezd, amitől akár meg is süketülhetünk, ezért fül védőt kell használni. Amikor pedig készen áll az átültetésre, saját maga vándorol át másik cserépbe - kezdtem bele. Éreztem, hogy voltak benne hiányosságok, de azért nagyjából jól ment.

Az átváltoztatástan vizsga is viszonylag jól sikerült, bár az a tantárgy sem volt mindig az erősségem. Ezután jött az a vizsga amit a legjobban vártam, a bájitaltan. Sok önbizalommal mentem be a pincében lévő terembe. Két bájitaltant kellett elkészítenem, az egyik az Álom bájital volt, a másik a Béke Elixírje. Mind a kettő tökéletes lett. Lunának és Ginnynek már nem sikerült annyira jól mint nekem, de azért ők sem rontották el nagyon a beszámolójuk alapján.

Csütörtökön Lunával rúnaismeretettel kezdtünk. A vizsga annyiból állt, hogy rúnákat kellett lefordítani, majd pedig mondatokat kellett rúnaírásba átírni. Egész jól ment. Ezután az egész napunk szabad volt. A délelőtt maradék részében átolvastuk az Asztronómiát, majd elindultunk ebédelni. A bőséges ebéd után sétáltunk az udvaron, majd megkerestem Violetet, és leültünk beszélgetni, így vele is töltöttem egy kis időt. Mikor besötétedett felmentünk a csillagvizsgálóba, az Asztronómia PDF miatt. Amikor vége lett, csak egy gondolatom volt. Hát ezt nagyon elrontottam - mondtam Lunának és Ginnynek is. A vöröske átérezte a helyzetem, Lunának meg szerencsére jól sikerült.

Az utolsó napra három tantárgy volt beírva, de én ezek közül csak egyből vizsgáztam. Utoljára a legendás állatok gondozása maradt. Reggel nyugodtan mentem le reggelizni, hiszen még csak azoknak kellett menni akik számmisztikából vizsgáztak. A többiek már mentek órára, én meg Ginny és még egy páran nyugodtan ültünk a nagyterembe. Egy óra múlva viszont elindultunk a terembe. Legendás állatok gondozásából csak elméletet kérdéztek, ezért viszonylag hamar végeztünk. Ezután pedig elkisértük Ginnyt Jóslástanra. Mi Lunával pedig leültünk a könyvtárba levelet írni.

Szia Draco!
Hát majd meglátjuk, hogy hogy sikerültek a vizsgák. Az Asztronómiát teljesen elrontottam. A sötét varázslatok kivédése és a bájitaltan nagyon jó lett, a többit majd meglátjuk. Remélem, nem sokára találkozunk.

Csók
Sky!

Ezután pedig még egynek nekiálltam. Nagyjából ugyan ezzel a szöveggel.

Szia Fred!

Kérted, hogy tájékoztassalak, hogy hogy ment a PDF. Hát majd meglátjuk, hogy hogy sikerültek a vizsgák. Az Asztronómiát teljesen elrontottam. A sötét varázslatok kivédése és a bájitaltan nagyon jó lett, a többit majd meglátjuk.

Sky.

-Feladjam majd a te leveledet is? - kérdeztem - hogy ne olvassák el?
-Nem kell, nincs benne semmi olyan.

Ebéd után találkoztam Pansyval és elmeséltem neki, hogy hogy ment a PDF. Megkerestem Snatcht, hogy küldje el a leveleket.Ezután elindultam a klub helyiségbe. Viszonylag korán feküdtem le aludni. A sok tanulás miatt nagyon fáradt voltam

Másnap sokáig aludtam, hiszen hétvége volt. Reggeli után amikor a szükség szobája mellett mentem el, annak megjelent az ajtaja, így hát bementem.
-Szia cica - hallottam meg a hangot. Rögtön odakaptam a fejemet. Lendületeböl ráugrottam és a lábamat körbe fontam a derekánál és úgy kezdtünk el csókolózni. A szükség szobája azért is volt jó, mert így kettesben is eltölthettük egy kis időt.

Rengeteget beszélgettünk. Elmeséltem neki mindent, úgy hogy egy pillanatra sem eresztettem el. Még ebédelni sem mentem el, minél többet akartam vele lenni.
-És utána azt mondta, hogy szerelmes - meséltem.
-Ezt Parkinson mondta? - kérdezte nevetve.
-Igen, képzelheted, hogy én hogy meglepődtem - néztem mosolyogva rá - Parkinson? - kérdeztem - Te mindenkit a vezeték nevén szólítasz. Engem hogyhogy nem hivatál soha?
- Hát, te mindig olyan törékenynek tütél
-Törékenynek? - nevettem fel.
-Titokzatos voltál. Nagyon megszerettelek volna ismerni. És tetszett, hogy te nem hajtottál rögtön úgy rám mint Parkinson. Emellett olyan jónak tűntél, de mégis volt benned valami különleges.
-Draco.... - mondtam és elsírtam magamat - én... nem akarom, hogy elmenj. Vigyél magaddal - kezdtem el gyerekeskedni.
-Sky, tudod, hogy nem szabad. Ha rajtam múlna, akkor mindig a közelembe lennél.

Este felé muszáj volt elmenni. Sírva búcsúztam el tőle, és a mosdóba mentem, hogy rendbe szedjem magamat.

Hali mindeki! ❤️ Tudom, tudom nem a legjobb fejezetem. 🙄🙁