𝘖𝘶𝘳 𝘴𝘵𝘰𝘳𝘪𝘦𝘴

|Papírrepülő|

|Író szemszög|

Kint ültek ketten a rét közepén, mert egyikük sem tudott aludni. A többiek a sátorban horkoltak, hamarosan hajnali egy. A csillagos eget fürkészve dőltek egymásnak, s hallgatták az éjszaka kellemes hangját.

A csendet. 

A csend a legeslegszebb dolog a világon. Ezért is szerettek csak így némán ülni egymás mellett. Egyáltalán nem volt kínos a helyzet számukra. Élvezték. Ők így is megértették egymást. 

-Hyung... - suttogott Tae, miközben felemelte fejét és az eget bámulta - Nézd ott egy hullócsillag - mutatott a fényes pontra, amely csillogva haladt az égen. 

-Az egy repülő Taetae - kuncogott Yoongi, miközben összeborzolta a fiú haját. 

-Este is járnak repülők? - csodálkozott.

-Persze, azért világít. 

-Szerinted hová tarthat? - kérdezte mosolyogva, miközben kíváncsian fürkészte a világító tárgyat. 

Yoongi sóhajtott, majd a barátjára mosolygott.

-Ez egy jó kérdés Taehyung. Izgalmas elképzelni, hogy vajon merre is mehet az a repülő. Lehet, hogy a Világ másik felére megy. Lehet, hogy pont onnan jött. Néha jó lenne csak felülni egy repülő és elmenekülni az összes problémád elől, nem? Az majdnem olyan érzés, mintha... mintha egy madár vagy egy pillangó lennél. Én... nem tudom elmagyarázni, egyszerűen csak olyan lenyűgöző és csodálatos - ragyogott Yoongi arca, miközben oly nagy beleéléssel magyarázott barátjának. Taehyung mosolyogva hallgatta az idősebbiket - Ugye most nem nézel hülyének? - nevetett fel Yoongi. 

-Nem, dehogy Suga-hyung. Értem miről beszélsz. Csak annyira nehéz kifejezni ezeket az érzelmeket. Leírhatatlanok - kacagott Taehyung. 

-A csapat többi tagja valószínűleg hülyének nézne minket. 

-Mert ők ezt nem értik. Nem értik a zseniális őrülteket, igaz hyung? 

-Igaz Tae...

  _________  

Mi olyan különleges benne? Miért csak vele tud igazán szórakozni? Miért csak vele tud igazán önmaga lenni? Miért csak ő tudja megnevettetni? Miért pont Ő? 

Mindenkinek van egy különleges valakije. Yoonginak és Taehyungnak is. Egymás 'különleges valakije' voltak (A/N: ez itt hülyén jött ki), bár egyikük sem jött még erre rá. Túl vakok lettek volna? Nem dehogy... egyszerűen csak nem akarták tönkre tenni a barátságukat. 

Féltek az érzelmeiktől. Féltek egymás elvesztésétől. Féltek az elutasítástól. 

Taehyung mindig kedves, aranyos és vicces módon fejezte ki szeretetét Yoongi felé. Hirtelen megölelte hátulról vagy megfogta a kezét. Rengeteg mókás arccal nevettette az idősebbet. Tae felnézett Yoongira. Mindig büszkévé akarta tenni és - ha már ő nem is tudott róla - meg is tette. 
Yoongi hiába mogorva és zsörtölődő, Taehyung mégis megpuhította a szívét. Ha együtt vannak, mintha megszűnnének a gátlásai. Boldogan nevethet, mosolyoghat bármilyen következmény nélkül, mert azokban a pillanatokban nem számít semmi más csak ők ketten. 

Csendes volt a dorm. Mindenki a kirándulás fáradalmait pihente ki. Yoongi a kanapén elterülve bámulta a tévét, amin egy dokumentumfilm ment a tengeri állatokról, miközben Tae az egyik fotelben ült és újságot olvasott. Egy gyereklapot, amelynek a főoldalán Kumamon volt, s oldalakon át idióta cikkek voltak - gyerekeknek - arról, hogy hogyan foglalhatjuk el magunkat, ha unatkozunk. Még Jin vette neki a sarki újságárusnál, amikor elmentek együtt bevásárolni.