𝘖𝘶𝘳 𝘴𝘵𝘰𝘳𝘪𝘦𝘴

|Korcsolyapálya|

Már rég késő délután volt, öt óra. Az ég besötétedett, már látni alig lehetett. December huszadika volt, ami egy igazán különleges nap. Ezen a napon tárta ki kapuit a jég korcsolyapálya. Minden tizenéves kiözönlött a zsúfolt, mégis olyan hatalmas jégpályára. Rengetegen voltak. Barátok, családok. A kültéri pályát gyönyörűen feldíszítették a nyitásra. A palánk oldalán pirosan villogó izzósor volt, hópehely formájúak. A húsz méterenként elhelyezett villanyoszlopok zöld dísszel voltak befonva, igazi karácsonyi hangulat volt. A büfé és az öltöző tele volt kipirosodott arcú tinédzserekkel. Mindenki jött valakivel. Vagy csak ketten, vagy négy-öt fős csoportokban.

Min Yoongi, azonban egyedül volt. Fekete, fehér kötős korcsolyája csak úgy hasította a jeget, miközben végigsiklott a hatalmas pályán kikerülve a kicsit ügyetlenebbeket. Csak egy fekete pulóver volt rajta, szürke farmernadrágja, egy fekete-fehér csíkos sál és a kedvenc sapkája. Kezét zsebre téve csúszkált körbe-körbe, amíg... 

Hatalmas csattanás és ketten a pálya közepén landoltak. Yoongi egy ismeretlen mellkasán feküdt, két keze a hideg jeget súrolták. Azonnal felkelt és a fejét fogva nézte az ismeretlent. A másik fiú szemeit szorongatva kuporodott össze a jégen és a fejét fájlalta. Barna haja tiszta fehér lett a jégen gyülemlő hótól. Fekete farmernadrágja is szintén egy kicsivel világos árnyalatot vett fel a fehérségtől. Kabátja olyan bélelt volt, hogy szerencsére nem fájt neki az esés, bár rendesen egymásnak ütköztek. Yoongi haragosan nézett a még mindig fetrengőre és megfogta sajgó orrát. 

- Figyelj oda! - morgott, majd felé nyújtotta kezét. 

A csupa havas fiú kinyitotta szemét és szégyenkezve nézett fel a lengén öltözöttre. Elfogadta a segítséget, s nagy nehezen sikerült is lábra állítani az ügyetlent. 

- Sajnálom. Nem tudok korcsolyázni, a barátaim most tanítanak és nem figyeltem oda - Yoongi megvonta a vállát és kikerülve a fiút ment volna tovább. 

- Várj! Mi a neved? Meghívlak egy teára, bocsánatképp.

- Nem kell... - sóhajtott a szemét forgatva. 

- Kérlek! - szorította össze kezét az ismeretlen könyörögve. 

- Min Yoongi. 

És a fiú mosolyogva kezdte el a kijárat felé vonszolni Yoongit. Néha-néha megbotlott, akkor a levegőbe kapaszkodva kapálózott össze-vissza, ezen muszáj volt a gyakorlottabbnak is elmosolyodni, hiszen elég nevetséges látvány volt. Szép lassú tempóban ki is értek a szárazföldre és a gumiszőnyeggel kirakott úton a büfébe mentek. Yoongi gondolataiban már el is nevezte az idegent flúgosnak, mivel a nevét nem árulta el. Flúgos a pulthoz sétált és kért egy három deciliteres pohár teát. A kedves felszolgálólány hamar elkészítette a forró italt és Flúgos kezébe adta. Ő kifizette és Yoongi felé fordult. 

- Tessék - nyújtotta felé a teát. 

- Köszi, de tényleg nem kellett volna. Kifizetem. 

Flúgos megrázta fejét és leült az egyik asztalhoz. Yoongi kicsit kínosan szorongatta kezében a teát, nem tudta eldönteni, hogy menjen el vagy üljön le hozzá. Sóhajtva sétált a fiúhoz és az asztalra tette a tea árát. 

- Köszi, flúgos, de nem történt semmi komoly dolog. Csak belém ütköztél és elestünk. Na menj tovább ügyetlenkedni és próbálj meg nem nekem jönni legközelebb - Veregette hátba Yoongi az ismeretlent, majd távozott a büféből. 

- F-flúgos...? - dadogott halkan az elszomorodott fiú. 

  _________  

Yoongi az öltözőben ült és éppen a korcsolyáját kötözte ki, majd levette. eltette hátizsákjába és az ajtó felé indult, ki az utcára, onnan a buszmegállóba. Leült a padra, fél válláról leemelte a táskát és maga mellé helyezte. Csendes volt az utca. Minden olyan kihalt és sötét. Egy lélek sem volt már az utcán. Egyre hidegebb és hidegebb lett, Yoongin pedig nem volt semmi más, csak egy sima pulóver, alatta pedig egy hossz ujjú felső. Ajkai közül fehér ködfelhő szállt fel, amint kifújta a forró levegőt, s szippantott egyet a friss, csípős téli szellőbe. Lehunyta szemét és megpróbálta elterelni gondolatait a hidegről. 

- Szóval flúgos? - egy mély, sértett hang hasított végig az üres utcán. 

Yoongi felnyitotta szemeit, hogy meglássa az előtte álldogáló barna hajú fiút, aki még egy emlékezetes esésben részesítette. Meglepődve vigyorodott el a kivörösödött arcú flúgoson. 

- Mi a bajod vele? - nevetett Yoongi. 

- Nem vagyok az! Nem is tudod mi az igazi nevem. 

- Azt ne mondd, hogy idáig követtél - törölgette el könnyeit, melyek a nevetéstől csordultak ki. 

Az álldogáló fiú megrázta fejét és leült Yoongi mellé. Szemét forgatva nézte végig, míg Yoongi abbahagyja a nevetésbe fulladást és ismét beszédre nyitotta volna a száját, ám a nevetgélő közbevágott. 

- Figyelj... te! Csak azért neveztelek flúgosnak, mert olyan ügyetlen voltál a jégen, hogy fájdalmas volt nézni és azért nem hívnak meg senkit egy teára, mert fellökött valakit véletlenül. 

- Nem azért hívtalak meg - sóhajtott a barna hajú a földet kémlelve - Már tavaly is láttalak kint a korcsolyapályán minden nap. Nagyon ügyes voltál, én meg csak a palánkba kapaszkodva csodáltalak. Csak meg akartalak ismerni, de egyrészt nem tudtam odamenni hozzá, másrészt meg nem is mertem. Szóval, eléggé bejöttél nekem... amíg flúgosnak nem neveztél. 

Yoongi meglepetten meredt maga elé. Pulcsija madzagjával játszadozott, s két fénypontot látott kirajzolódni a távolban. A busz volt az. Megállt a pad előtt, kinyitotta ajtajait, de senki nem szállt le. Senki nem szállt fel. Pedig ez volt Yoongi busza. Ez az utolsó busz a mai nap. Miután a jármű elhajtott a megállóból, hirtelen egy hópehely hullott alá az égből. A barna hajú fiú felnézett az égre és elmosolyodott. Egyre több és több kicsi fehér pelyhecske szállingózott lefelé, megszínezve a szürke utcákat egy kis fehérrel. 

- Mi a neved? - kérdezte Yoongi hirtelen, miközben felkelt és felnézett az égre. 

- Taehyung... - a fiú is felállt és szintén az égre meredt - Kim Taehyung. 

- Nos, Kim Taehyung. Elmehetnénk valamikor kávézni. 

- M-mint...

- Mint egy randi. Nekem most mennem kell, elment a buszom és mire hazaérek este nyolc lesz, nem méltóztatok az utcán meghalni fagyhalál miatt, akkor nem találkozhatnánk. Tessék... - Yoongi leemelte a sálat és Taehyung nyakába akasztotta - Ez melegen tart, amíg hazaérsz. Majd találkozunk.

- De hogyan érjelek el? - szólt utána, de Yoongi ekkor már majdnem az utca végén járt. 

Taehyung szorított egyet a sálon és arca még az eddiginél is vörösebb lett. Pontosan tudta, hogy hol érje el ismét Yoongit. Hiszen minden nap ott van. Minden nap találkozhat vele.

A korcsolyapályán.