𝘖𝘶𝘳 𝘴𝘵𝘰𝘳𝘪𝘦𝘴

|Cukorral|

|Kim Taehyung szemszöge|

Gyorsan kifutottam a fősikola kapuin. Táskámmal a hónom alatt rohantam a találkozó helyre. Út közben sikerült egy-két járókelőbe is beleütköznöm, de kicsit sem érdekelt. El kell érnem a kávézót.
Befordultam az utca sarkán, már csak pár méterre volt tőlem az említett hely. Berontottam, pár vendég érdekes pillantásokat vetett rám, amitől egy kicsit zavarban éreztem magam, de gyorsan le is ültem.
Nem sokkal később egy menta hajú kiszálgáló srác közelített meg egy füzetet szorongatva.
-Jó napot kívánok! Mit hozhatok? - kérdezte unott arccal.
Felnéztem a névtáblájára, s elmosolyodtam 'Suga'.
-Még várok valakit, kicsit később vissza tudna jönni?
Halk sóhaj volt a válasz és az alacsony termetű fiú már vissza is ment a pult mögé.
'Hol a francban van MinHee?' Fortyogtam magamban.

A következő két órában többször is visszajött a fiú, én pedig minden alkalommal elküldtem, ugyanis vendégem nem jött el a találkozóra. Körülbelül öt óra lehetett, egyedül én voltam a boltban.
Arcomat a tenyerembe mélyesztve gondolkodtam azon, hogy valójában mit is akar tőlem MinHee. Egyszer úgy viselkedik, mintha én lennék számára az egyetlen, máskor meg más pasikkal nyalakodik. Azt hittem, hogy ma tisztázhatjuk a dolgokat, de úgy néz ki mégsem.
Gondolataimat egy bögre csattanása szakította meg az asztalon. Felnéztem és a felszogáló fiú bámult rám vissza.
-É-én még vár...
-A ház ajándéka - mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm... sajnálom, hogy feltartottalak. Suga, ez a neved?
-Csak a barátaim hívnak így. A tulaj a gyerekkori barátom, ezért áll ez a névtáblámon.
-Suga, mint cukor? Tudod, angolul - kérdeztem vigyorogva.
-Nem Sugar, csak Suga - ráncolta össze homlokát.
Fogta a tálcát és visszasétált a pulthoz, majd neki kezdett a mosogatásnak. A konyhából egy platinaszőke hajú fiú sétált ki és barátságos beszélgetésbe kezdett az alkalmazottal.
Ránéztem az ajándékomra. Presszókévá cukor nélkül. Számhoz emeltem a keserű italt és undorral az arcomon magamba erőltettem egy kortyot. Soha nem szerettem a keserű ételeket, italokat.
Lassan a pulthoz sétáltam, ezzel megszakítva a két férfi beszélgetését. Suga felém fordult és mosolyogva megkérdezte, miben segíthet.
-Elnézést, kaphatnék egy kis cukrot a kávéhoz?
-Annyira sajnálom - nyitotta nagyra szemeit kétségbeesetten. Sötétbarna íriszei hasonlítottak a kávém színére - Meg kellett volna kérdeznem milyen kávét szeret. Tessék itt a cukor - nyújtott felém egy kis kerámia tálkát.
-Köszönöm és semmi gond. Tényleg, itt a pénz - letettem a pultra 4.500 Wont, majd visszasétáltam az asztalomhoz. Három teáskanál cukrot öntöttem kávémba, majd erősen kevergetni kezdtem a fekete löttyöt.
Miután jóízűen megittam a már édes italt, felkeltem és pulóveremet a táskámba tömködve léptem ki a kávézóból. Még egyszer visszafordultam és a menta hajú fiúra néztem, aki az asztalokat törölgette fél fülében egy fülhallgatóval. Mosolyogva mentem tovább az utcán, immár hazafelé tartva.

'Meg kell tudnom a nevét'

  _________ 

Korán keltem, hogy még iskola előtt el tudjak menni a kávézóba.
Az utcán sétáltam, miközben egy-két csepp eső hullott arcomra. Felnéztem a borús égre, s sóhajtva mentem tovább.
Beléptem a kávézóba, s a pulthoz léptem. A menta hajú fiú kómásan fordult felém.
-Mit adhatok?
-Presszókávé cukorral - mosolyogtam az álmos tekintetű fiúra.
-Nevet kérnék szépen?
-Kim Taehyung.
-Hamarosan szólítjuk.
Leültem a sarokba és egy kicsit elszomorodtam. 

'Nem emlékezett rám?' Sóhajtottam, s az előre elkészített szalvétával játszadoztam. Rajtam kívül nem voltak sokan a kávézóban, csak pár korombeli srác. Visszatettem a szalvétát a helyére és elkezdtem kotorászni a zsebemben a telefonom után.