𝘖𝘶𝘳 𝘴𝘵𝘰𝘳𝘪𝘦𝘴

|Tündérmese|

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rozoga kis ház, az Óperenciás tengeren is túl. Itt élt Min Yoongi és...

- Taehyung, fogd már be!

- De Yoongi, had meséljem el azt, ahogy összejöttünk egy tündér mesében.

- Ne! - morgott a szőke hajú, majd magára húzva takaróját fordult el Taehyungtól.

- Nem szeretsz? - biggyesztette ajkait, vörös tincseit félresöpörve szeméből, s dramatikusan hátravágódott.

- Dehogynem... - fordult felé sóhajtva Yoongi, óvatosan átölelve szerelmét, végül halkan fülébe súgta - Na mesélj!

Taehyung izgatottan fordult Yoongi felé és mániákus mosollyal az arcán ült fel az ágyban, magához ölelve az idősebbet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rozoga kis ház, az Óperenciás tengeren is túl. Itt élt Min Yoongi két testvérével, s anyjával. Apjuk még régebben hagyta el őket, ám nem ment el anélkül, hogy ne adott volna legidősebb fiának valami ajándékot. Egy nyakláncot, Hold bilétával, s egy könyvet az univerzumról, mondván 'ismerje meg a királyságát!'. Yoongi soha nem értette, mit is jelenthet ez, de az apjának fontos volt, így hát megtartotta és néha napján bele is olvasgatott. Csak a Naprendszer bolygóiról voltak benne érdekességek, na meg a Tejútrendszer csillagairól.

Ám Yoongi élete nem volt olyan csodás, főleg nem azután, hogy apja elhagyta őket. Született két testvére, Namjoon és Hoseok, akik mindent megtettek azért, hogy megnehezítsék az idősebb fiú életét. Anyja így se kedvelte őt, folyamatos házimunkára kényszerítette, s ha éppen nem találta megfelelőnek munkáját, azért kemény büntetéseket kapott. Ezért nem is csoda, hogy arcát pirosló sebek tarkították, keze tele volt karmolás és egyéb dulakodás nyomaival, hátán pedig sorban villogtak a vessző csapások.

Tavasz volt... Kora áprilisi idő. A madarak nem csicseregtek még, ám az ég ragyogóan kék volt. Yoongi a kertben munkálkodott, éppen cseresznyét gyűjtött egy zsákba a fáról. A gyümölcs idén is korán megérett, csak úgy mint a múlt évben. Namjoon új ingében és nadrágjában kivánszorgott a kertbe, s Yoongi elé állt haragosan.

- Ki kellett volna mosnod az új ruhám, akkor mégis miért van még mindig új illata?

- Nem értelek... Ha új, akkor miért kellene kimosni? - értetlenkedett a piszkos ruhás fiú.

- Azért, hogy természetes illata legyen! Én illatú! - mutatott magára büszkén.

Yoongi sóhajtva mondta öccsének, hogy vegye le ott bent, miután végzett a cseresznye szedéssel, kimossa a holmit. Egy fél óra elteltével már jött is ki anyja a kertbe, hogy megdorgálja a fáradt fiút.

- Mosd ki az öcséd ruháit, de most azonnal! Vagy netán egy pofont akarsz?

A piszkos fiú remegve rohant be a házba, a zsák cseresznyét a kertben hagyva, hogy gyorsan kimossa a ruhákat. Egy dézsába vizét öntött, majd szorgosan neki állt sikálni. Eres, megviselt kezeit teljesen kiszívta a víz, így úgy nézett ki, mint egy hatvan éves öregember.

- Igyekezz Yoongi! - sétált be a fürdőbe Namjoon Hoseokkal az oldalán. Ma este lesz a nagy este, szeretném, ha addigra megszáradna az új ruhám - nevetett Namjoon, ahogy Hoseok is.

- Nagy est? - kerekedtek ki szemei.

- Nem hallottad? A király és gyermekei, a két herceg és a hercegnő meghívta az összes alattvalót ma estére, hogy párt válasszanak a hercegnőnek. Mi is megyünk természetesen.

- És én is mehetek? - csillantak fel a szemei Yoonginak, miközben kivette a ruhát a vízből, s felakasztotta azokat a madzagra száradni, majd szépen lehúzta koszos inge ujjait.