𝘖𝘶𝘳 𝘴𝘵𝘰𝘳𝘪𝘦𝘴

|...|

Cím megadása...

Csak azt akarom, hogy valaki megfogja a kezem és azt mondja: minden rendben lesz. Akkor is, ha nem lesz. Nem érdekel. Csak szeretném. Szeretnék érezni valakit magam mellett. Valakit, aki törődik velem és csak velem. Önző vagyok... pontosabban... az akarok lenni. Nagyon önző. Boldogságot akarok magamnak. És azt, hogy gyönyörű legyek és szabad. Rengeteg dolgot akarok, mint a gazdag családokban élő gyerekek. Mindent meg akarok kapni, ami szívem kívánsága... talán soha nem fogok kapni semmit. Soha nem voltam önző. Az érzelmeimmel és gondolataimmal legalábbis nem. Nem mondok el semmit senkinek, mert minek? Minden második tinédzsernek ez a problémája? Túl klisés vagyok? Én is egy tinédzser vagyok. Ugyanolyan jogom van ezt érezni, mint akárki másnak... Mások megosztják. Mások kirakják a gondolataikat az internetre. Közösségi oldalakra, vagy barátaiknak vagy csak szimplán a szüleiknek. Egyiket se tettem még meg... csak talán most. Ez se számít igazán annak, hiszen nem ismer senki. Nem is fog senki ismerni... Nem is akar senki ismerni. 

... 

Összekuszálódtak a gondolataim... had kezdjem újra! 

Szeretnék egy embert. Egy embert, akinek elmondhatom a problémáim anélkül, hogy a következményektől szoronganék. Vajon mit mondd majd? Mérges lesz vagy tanácsot ad? Hiszen az én problémám nem olyan nagy, mint másé, minek írtam neki egyáltalán? Ezt nem akarom... én csak azt szeretném, ha ráírok erre az egy emberre, hogy elegem van, az élet értelmetlen, szökjünk el, akkor ne egyből az legyen a válasza, hogy "vannak emberek, akiknek nagyobb problémáik vannak", hanem hogy "hova akarsz menni?". Egy embert, akivel jól érzem magam és bízok benne és szeretem. Szeretni akarok, de hogy szeressek, ha ma már igazából nem elragadó belső tulajdonságokkal hódítanak, hanem külsőségekkel, amikkel én nem rendelkezek? Szeretni akarok, de hogy szeressek, ha még magamat sem szeretem? Ha itt ülök az ágyamban és ezen rágódok, biztos nem tehetek ellene semmit. Hát nem vicces... éppen eszembe jutott, mikor egy ismerősömet segítettem ki ugyanebben. Alábecsülte magát, én pedig elmondtam neki, hogy ő a legcsodálatosabb ember a földön. Aztán volt ez a másik ismerősömmel is és másikkal is. Mostanra mindegyik boldog, csak én nem... A tanácsadó. Vicces, nemde? Önző, önző... önző én, soha nem mondok el semmit senkinek. Mindent megtartok magamnak, s milyen áron? Esténként egyedül ülve az ágyamon sírok magányomban, mert nincs senkim. Senkim, akiben bízhatnék, senki, aki VENNÉ A KURVA IDEJÉT, HOGY BENYÖGJE: Nekem fontos vagy! És harcolnék érted! A barátságunkért vagy a szerelmünkért! Szeretném, hogy megoszd a problémáid, szeretnék veled lenni, szeretnék segíteni...

de senki nem szeretne... és senki nem fog...

Buta, Tae...

190402, bejegyzés - elmentve piszkozatként