𝘖𝘶𝘳 𝘴𝘵𝘰𝘳𝘪𝘦𝘴

|Csókot vagy csínyt|

Halloween-i különkiadás 
(JiKook)
~Csókot vagy csínyt~

|Jeon JeongGuk szemszöge|

Hamarosan Halloween. Imádom ezt az ünnepet. Végre betöltöttem a tizenkilencedik életévem, de ez sem tart vissza attól, hogy megrendezzük az éves Halloween-i versenyünket. Mivel mind a négyen kollégisták vagyunk, nem kell csokit osztanunk az idegesítő kölyköknek, ezért csakis a gyűjtésre összpontosítunk.

Éppen a saját szobámban készítettem a jelmezem, mikor hallottam az ajtó csapódását. Biztosan Yoongi-hyung az, mivel mi ketten osztozunk egy lakáson. Míg Jin és Taehyung a mellettünk lévő lakásban vannak.

-Kook! - hallottam meg hyungom jellegzetes, unott hangját, s azonnal kirohantam elé.

-Mi az? - kérdeztem vissza izgatottan - El kell készítenem a jelmezem, úgyhogy siess!

-Csak annyit, hogy mi holnap nem megyünk csokit gyűjteni. Túl idősek vagyunk már ehhez a hülyeséghez. Bulizni megyünk, nem jössz?

-De... de... azt mondtátok. Nem megyek! És ti sem! Csokit gyűjtünk, mint régen.

-Sajnálom, Kookie. Tae és Seokjin se szeretne menni, úgyhogy egyedül maradtál.

-Jó legyen! Akkor majd egyedül megyek - üvöltöttem mérgesen, közben észre se vettem, hogy egy könnycsepp folyik végig arcomon, mert egy hatalmas lendülettel futottam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Mérgesen vetődtem le az ágyra. Megsértődtem.

Hiszen már kisiskolás korunk óta csókit gyűjtünk és mindig az kapja meg az összes csokit, aki a legtöbbet gyűjtötte, de a végén úgyis mindig együtt esszük meg, miközben valami horror filmet nézünk. Csak azért, mert ők mind a hárman elmúltak húsz évesek, nem jelenti azt, hogy túl idősek az édesség gyűjtéshez.

Elegem van belőlük. Elegem van a felnőttekből. Elegem van abból, hogy mindenki kisgyereknek néz... kis gyerek akarok maradni... Nem akarok húsz éves lenni. Nem akarok felnőni, olyan félelmetes.

  _________  

Halloween este volt, én a kanapén ültem durcásan, amíg Yoongit néztem oda-vissza futkározni a lakásban. Mindenféle cuccot felpróbált már, de egyik sem tetszett neki.

-Fejezd már be! Minek öltözöl ki ennyire? - dünnyögtem egy párnát ölelve magamhoz, amire csak egy villámot szóró tekintet volt a válasz - Bár már sejtem miért csinálod ezt...

-Na miért, agytröszt?

-Tetszeni akarsz... egy bizonyos személynek - gúnyolódtam ördögien mosolyogva.

-Elmondanád kérlek, hogy milyen személynek?

-Persze... Taehyungnak!

Haragosan sóhajtott és becsapta maga mögött szobájának ajtaját. Szemet forgatva tettem én is ugyanezt, s magam elé emeltem a jelmezem. Vámpír! Eredeti, mégis stílusos... kit áltatok? Béna ez az egész. Talán nekem is inkább a bulira kéne mennem, hogy ne tűnjek ötévesnek a barátaim mellett. Hezitálva vártam még tíz percet, s félredobtam a jelmezem. Kifutottam a szobámból, hála istennek utolértem barátom, aki már éppen a bejárati ajtónál álldogált és menni készült.

-Várj, Yoonie-hyung! Én is menni akarok - futottam mellé.

-Nem akarsz előtte átöltözni? - kérdezte, miközben végignézett rajtam elég kritikusan.