-Louis ! Neee-futottam össze-vissza nevetve a házban. A fiúnak hobbija az én idegesítésem, jelen esetben ezt a fényképezéssel éli ki rajtam. Pontosan tudja, hogy utálom, ha képeket csinálnak rólam.
-De miért ?
-Mert nem szeretem !-adtam az egyértelmű választ neki, amit már amúgyis tudott.
-De nekem kell rólad kép.
-Így jártál. Na add azt ide.-elvettem tőlle a készüléket, leraktam a konyhapultra, majd jobb dolog híján lehuppantunk a tévé elé.
-Mi is a film címe ?-nézett rám furán.
-Nagyfiúk 2. Tudom, hogy utálod, pont ezért raktam be ezt.
-Milyen kedves vagy. Köszi.
-Máskor is.-válaszoltam nevetve, közben pedig egy puszit dobtam neki a levegőben. Csendben néztük tovább a vígjátékot, egészen addig, amíg Louis megint meg nem szólalt.
-Ugye nem írunk semmiből holnap ?
-Öhmm-gondolkoztam el. Jó kérdés. Végiggondoltam az órarendünket és csak ezután adtam választ neki.-Nem.
-Akkor jó, mert nem tanultam semmire.
-Mint általában.-forgattam mosolyogva a szemem.
-Pontosan.-körülbelül tíz percig bírta, hogy ne szólaljon meg. Mikor már tényleg kínban volt, használatba vette hangszálait.-Unatkozok.
-Én is.
-Menjünk el a Starbucks-ba ?
-Felőlem.-rántottam meg a vállam-Csak előbb szólok anyának.-maga a Starbucks-ba menés nem valami izgalmas és eseménydús program, de legalább addig sem a kanapén punnyadunk.
-Okés. Itt megvárlak.-felmentem anyáék hálójába, és megbeszéltem vele, hogy maximum 3 óra múlva itthon leszek
-Mehetüüünk.-ugrándoztam örömömben.
-Akkor induljunk-jobb karját árakta a vállamon, és úgy róttuk Doncaster utcáit, mígnem megérkeztünk a kávézóhoz. Én a szokásos karamellás shakem mellett maradtam, míg Louis folyton valami újat akar inni.
-Nem unod még, hogy egyfolytában ugyan azt az izűt iszod ?-kérdezte felvont szemöldökkel, amit a haja majdnen teljesen eltakart.
-És te nem unod azt, hogy mindig piszkálsz emiatt ?
-Tusé...-felelte, miközben mutatóujjával rám mutatott.-De most komolyan.
-Nem. Azért iszom mindig ezt, mert finom, és szeretem. De ha mondjuk a Dunkin Donuts-ba mennénk, akkor is mindig ugyan azt a fánkot enném, vagy ha járnék körmöshöz, akkor mindig ugyan azt a körmöt csináltatnám meg.
-Éééééértem.-ismerem már annyira, hogy ezt a "szónyújtást" akkor csinálja, ha egyáltalán nem érdekli, hogy mit mondok. Bár nem csodálom, hiszen nem valami érdekes téma van szóban.
-Louis, figyelsz te rám ?
-Mi, ja igen. Persze.
-Nem úgy látszik. Mi vonta el a figyelmed ?
-Nem mi, hanem inkább ki. Látod azt a lányt ott ?-mutatott egy barna hajú csajra, aki éppen a pénztárnál van.
-Mi van vele ?-sóhajtottam.
-Hát nem elbűvölően néz ki ?-Louis mióta használ ilyen szavakat ?
-Ő ? Biztos, hogy egy csajról beszélünk ?-kérdeztem s szemeim a két ember között járattam.
-Jaj, Kim. Ne gonoszkodj már.
-De hisz' még nem is ismered.
-Éppen ezért most oda is megyek hozzá.-olyan gyorsan felpattant, hogy csak egy fél perc után kapcsoltam, hogy mi is történt. Tommo azzal a csajjal enyeleg. Pfúj... Egyáltalán nem hozzá való, és nem értem, hogy Louis miért foglalkozik vele...
Álj álj álj álj. Én egyáltalán miért foglalkozok vele ? Az ő élete, azt csinál vele amit akar. Ha ilyen lányokkal akarja tölteni az idejét, akkor csak hajrá. De hozzám ne jöjjön, ha majd öszetörik a szívét.
Sziasztok, itt is van az első rész. Remélem elnyeri tetszését, és nyomom fogjátok követni az eseményeket.
💕💕
[Átírva: 2020.12.22]
YOU ARE READING
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
