Egy nakpárnát használatba véve sikerült kényelmesen "feküdnöm", így sec-perc alatt elaludtam.
***
A gép leszálltával próbáltam elvegyülni a tömegben, nem akartam, hogy észrevegyenek, és képet kérjenek, mert akkor az megy a netre, és Lou lehet meglátja, és lőttek a meglepinek. Persze ha odajönne valaki, nem küldeném el, mert nem vagyok olyan bunkó, de ha lehet inkább nem kockáztatok.
Miután megtaláltam a csomagom, azt felkapva beültem egy taxiba, majd elnavigáltam őt Louis házához.
London mindig is egy forgalmas város volt, és az is lesz. De néha igazán lehetne üres az út. Már alig bírtam magammal, nagyon izgultam, hogy Louis mit fog szólni ha meglát. Remélem nem küld el...
Jó, ez most furán hangzik, mert újra együtt vagyunk, de megtehetné.
Háromnegyed óra alatt megérkeztünk a házhoz. Kifizettem az utat, majd miután segített a sofőr kiszedni a cuccaimat a csomagtartóból és a hátsó ülésekről-modell vagyok, sok cuccom van-a kapukódot beírva lépdeltem előre, a bőröndöket és táskákat pedig húztam magam után. Úgy nézhettem ki kb, mint egy karácsonyfa, már csak a fénysor kellene.
Halkan kinyitottam az ajtót, majd mindent hátrahagyva sétáltam lassan be a házba. Egyre beljebb érve veszekedést hallottam. Először nem tudtam, hogy ki az akivel Lou veszekszik, de aztán beugrott.
Eleanor.
Mégis mit keres itt ? És min vitatkoznak ?
Mivel én ilyen kíváncsi természetű vagyok, próbáltam hallgatózni, de nem sok mindent hallottam. Végül a lépcső nyikorgó hangjára figyeltem fel jobban.
-Nem érdekelsz ! Tűnj el a házamból, és ne gyere ide többet !-kiabált Louis.
-De Louiii, olyan jól megvoltunk. Ezt te is pontosan tudod.-nyávogott El. Ha nem tudnám, hogy eleve ilyen a hangja, azt hinném, hogy héliumot szívott.
-Eleanor, menj ki.-mondta már nyugodtabban Louis, erre pedig én lassan beléptem a látókörükbe.
-Kim ! Ez...Nem az aminek látszik.-kezdett mentegetőzni, de mosolyogva megráztam a fejem, majd odamentem hozzá, és adtam neki egy csókot. Karjait derekam köré fonta, így minden teret kiszorítva kettőnk közül.
El reakciója, csak egy mérges fújtatás volt, és egy gyors elviharzás. Jobban is tette, hogy magától ment el, mert ha nem, akkor segítettem volna neki, és azt nem köszönte volna meg.
-Hogy hogy itt vagy ?-kérdezte Tommo, miután elváltunk egymás szájától, de ugyan úgy egymást öleltük.
-Hiányoztál, és gondoltam visszaköltözök. Oda már úgyse köt semmi, a munkát pedig bárhol végezhetem.-mondtam, mire mosolyogva újra megcsókolt. Arra lettem figyelmes egy idő után, hogy valaki a torkát köszörüli mögöttünk. Gyorsan szétrebbentünk, majd megláttam rég nem látott pajtásomat, Lottie-t.
-LOTTIEEEEE !-futottam felé, mint egy kisgyerek. Szegény Lotts sokkos állapotában azt se tudta, hogy mit csináljon.
-Kim ?! Úristen, de rég láttalak.-szorított magához, miután feleszmélt.
-Igen. Hiányoztál.-motyogtam a babarózsaszín hajába.
-Hahó, én is itt vagyok-szólalt meg a háttérből Louis.
Beszélgettünk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet. Fogalmam sincs, hogy milyen, mert a címet nem értettem, azt pedig nem mondták, hogy miről szól, de inkább nem kérdezősködtem, hanem élveztem a társaságot.
Sziasztooook
Meghoztam a részt, amint látjátok. Egy kicsit rövid lett, de most csak ennyire futja.
Remélem tetszik💕
ČTEŠ
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfikce"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
