Louis szemszöge
Hétfő
Az iskolában egész nap nem láttam Kim-et. Vajon mi lehet vele ? Megkérdezem Rebeca-t.
-Rebeca, szia. Öhm...Kim miért nincs suliban ?-kérdeztem a tarkómat vakargatva.
-Megfázott, mert ugye Styles vízbe dobta.-szóval ez mind Harry hibája.
Elköszöntem a lánytól, majd odamentem a fiúkhoz.-Harry hol van ?-kérdeztem Niall-től.
-Harmadik óra után hazament, mert nem érezte jól magát.-válaszolta szöszi barátom helyett Liam.
-Kellett neki bele löknie Kim-et a vízbe. Így ő is és Kim is pórul járt...
-Kim is beteg lett ?-de jó, megérkezett a fekete hajú barátom is. Már csak az kéne, hogy elmenjen a Green házhoz.
-Ja.-vetettem neki oda flegmán, mire szemöldök felhúzva meredt rám.
-Most meg mi bajod ?
-Az, hogy puszikat osztogatsz, miközben neked Rebeca-t kéne hódítanod.
-Az bezzeg nem baj, hogy Niall majdnem lefeküdt vele...-de jó, hogy eszembe jutattad Zayn ! Ez majdnem kimet a fejemből.
-Tényleg ! Niall, nem akarsz valamit mondani ?-fordultam az emlegetett felé, karjaim keresztbe rakva.
-Most komolyan úgy viselkedsz mintha az apja lennél, pedig az udvarlója vagy.
-Nem vagyok az udvarlója.
-Igaz, már megszerezted magadnak...-szólt közbe Liam.
-Nem, még nem szereztem meg magamnak-és itt volt az a pont, ahonnan már nem mászok ki " tisztán".-Vagyis...
-Nem kell mentegetőznöd. Tudjuk jól, hogy bejön neked. És te is neki.-Zayn kijelenetése meglepett. Ők tudják, én meg nem. Nyitott szemmel kell járnom. Nem hagyhatom, hogy valaki elvegye a kezeim közül. Saját magad taszítod el. Súgta a belső hangom és teljesen igaza is van. Az én hibám, amiért most ott tart a kapcsolatunk ahol. Oda kell figylenem minden tettemre.
Kim szemszöge
Egész nap az ágyat nyomom. Köszönöm szépen Harry Idióta Styles. Remélem, hogy te se úszod meg betegség nélkül.
Szerencsére anya húslevesétől mindig jobb kedvre derülök, de ez nem gyógyító hatású. Utálok hiányozni az iskolából, mert akkor sokat kell pótolni. És nem lathatom Louis-t. Várjunk. Mi ?! Teljesen megbolondultam. Neki barátnője van. Nekem is tovább kéne lépnem rajta. De őt nem lehet elfelejteni... Na jó. Ez már beteges. Még jó, hogy tudom, hogy tényleg beteg vagyok, és nem kell dili dokihoz mennem, szerelmi bánat miatt...***
Éppen szunyókáltam volna el, amikor nyílik az ajtó, és belép rajta Ő. Akiről egész nap álmodoztam. Na jó Kim. Most fejezd be.
-Szia.-köszönt halkan, mégis hallhatóan.
-Szia.
-Hoztam neked teát. Tudom, hogy ez a kedvenced.-az te vagy. Talán mégis kéne hívni egy dili dokit...
-Köszönöm.-és itt beállt a kínos csend közénk. Semmi téma nem volt. Csak beállított. Legalább szólt volna, hogy készüljek fel arra, hogy jön...
Tényleg...Mit is keres itt ?
Mielőtt megkérdezhettem volna ezt tőle, közbeszólt.-Tudod, Harry buliján mondtál nekem öhm...dolgokat.-jaj, ez már most rosszul kezdődik...Mégis miket mondhattam neki ? És ő egyáltalán miért emlékszik rá ?
-Miket ?-kérdeztem izgatottan, mégis félve. Leginkább félve.
-Nem is tudom, hogy hogy kezdjem.-mondta s az ujjait tördelte. Felültem az ágyamban, törökülésbe húztam a lábaim és vártam, hogy végre kinyögjön valamit.
Itt is van a kövi rész. Remélem, hogy tetszik, és bocsi a sok kimaradásért💕
[Átírva: 2020.12.23]
YOU ARE READING
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...