-LOUIS !
Kiáltottam rá. Lassan, nevetve felemeli a fejét, és mikor vegignéz rajtam, szemei elkerekednek.
Közelebb megyek hozzá, és kinyújtom a karom, azzal a szándékkal, hogy adja vissza a telefonom.
Hiába, Lou a háta mögé rakta.-Louis, add vissza.-másztam fel ágyra, majd a térdemen előrébb lépkedtem. Még mindig a háta mögött volt a telóm, így probáltam elvenni onnan, de megfogta, és a feje fölé emelte.
-Vedd el, ha annyira kell-mosolygott önelégülten.
-Lou, ne csináld ezt-mentem még közelebb hozzá, és lassan leengedte a kezét. Elvettem a telóm, majd Lou magáévá tette az ajkaimat.
-Szóval ez volt a terved-kérdeztem két csók között. Tommo csak belemosolygott a csókba, majd megint megcsörrent a telefonom.
Anya ♡
Írta ki a telefonom.
Elhúztam a zöld kis ikont, és anya dühös hangjával találkoztam...-KISLÁNYOM ! MÉGIS HOGY GONDOLTAD AZT, HOGY ELROHANSZ AMIKOR A BÁTYÁD A VILÁG LEGJOBB HÍRÉT KÖZÖLTE VELED ?!
-A világ legjobb hírét ? -kérdeztem vissza egy erőltetett nevetés kíséretében.
-Igen, hisz ez egy csodálatos dolog, de neked semmi sem jó !
-Még, hogy semmi sem jó ? Szerinted ki volt az áldozata a sok 'semmire nem megyünk vele' kirándulásokkal vagy esetleg bulikkal ? Én ! Nekem kelle kiskorom óta ezekkel együttélnem, és elfogadnom ! Már kezdtem megszokni, de valami mindig közbejön !
-Jó, ez nem telefon téma. Hol a francban vagy ?!-váltott témát, mert hát ugye nekem volt igazam...(😂)
-Úgyse érdekel téged, hogy mi van vekem. Akkor minek kérded ?
-HOL VAGY ?!-ismételte meg
-LOUIS-ÉKNÁL !
-Most azonnal hazajössz.-közölte velem egy fokkal nyugodtabb hangnemben.
-Dehogy megyek. Nekem jó itt.-mondtam, majd bontottam a vonalat.
Mérgesen feküdtem le az ágyra. Louis magához húzott, gondolom hallotta az egész beszélgetést, mert olyan hangerővel beszélt anya{meg persze én is}, amit szerintem még Párizsban is hallottak...
Persze szeretem anyát, meg minden, de már nálam is betelt a pohár. Sok mindent megenged nekem, de közben nekem is alkalmazkodnom kell az ő hülyeségéhez.
***
-Jó éjt Kim.-Jó éjt Louis.-mondtam, majd adtam neki egy puszit, és elfordultam tőle, és szinte rögtön elaludtam, de azt még éreztem, ahogy Louis átöleli a derekam.
Fejét nyakamba temeti, így lehellete csikiz, de nem foglalkozok vele. Csak élvezem a pillanatot. Ki tudja mikor lesz mégegy ilyen alkalom...Reggel mikor felkeltem az ágy másik fele üres volt, így gondoltam, hogy Lou már felkelt.
Kimentem a fürdőbe, és felvettem a tegnapi ruhám, majd lementem a konyhába.
Egy cetlit találtamElmentünk nagyiékhoz.
Majd délutánra itt vagyunk.
Puszi, anya ♡Tehát elmentek. Akkor miért nem szóltak, hogy menjek haza ? És miért azt irta, hogy anya ? Jó, lehet, hogy reflexből, vagy megszokásból.
Hirtelen csörömpölést hallottam.
Megfordultam, és Louis-t láttam teljes konyhai öltözékben, egy törött serpenyővel a kezében.-Louis ! A frászt hoztad rám.-tettem a kezem a szívemre, és támaszkodtam meg a pulton.
-Bocsi, de elejtettem a serpenyőt. Ééééés, ha jól látom, akkor el is törtem-mosolygott kicsit kínosan.
-Hát, elképzelhető-nevettem én is.-de amúgy mit akartál vele csináni ?
-Palacsintát. Reggelire. Megenni.-hebegett össze-vissza.
-Hagyd, majd én megcsinálom.-egy hadseregnek elég palacsintát csináltam, aminek a háromnegyedét meg is ettük.-Louis, amúgy miért nem mondtad, hogy a nagyidékhoz mentek ?
-Mert én se tudtam. Ma mondta anya. Vagyis a cetlin láttam. Szerintem direkt csinálják.-nevetett, én pedig mosolyogtam.
Még egy kicsit ott voltam náluk, majd mehettem haza, ahol várt a pokol...
Tudom, megint rövid lett, de ma teljesen elfogyott az energiám, mert előkészítőn voltam, de ez lényegtelen.
Probáltam erőt meríteni az Up All Night-al, de csak félid sikerült 😅 remélem azért megelégedtek vele.
Nem mondom 100%-ra, de lehet, hogy hétvégén teszek ki mégegy részt, de ez azon múlik, hogy mennyien nézik, olvassák a mostani(előző) részt 💕

VOUS LISEZ
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...