Love For A Life {lwt} ✓

10.Változás

-Azt, hogy nagyon örülnél, ha lenne egy kígyód, mert akkor menőbb lennél mint az osztályban a fiúk. És azt is, hogy el akarsz költözni.-nevetett Louis, de éreztem a hangján, hogy erőltetett. Valami még biztos van...

-Oh, hát akkor tényleg nagyon sokat ittam.-nevettem én is. Egy dolgot nem értettem. Ezt miért volt olyan nehéz elmondania ?
Egész délután beszélgettünk, így remélem, hogy ő nem fogja tőlem elkapni a betegséget.
Miután elment, csak azon erölködtem, hogy eszembe jusson, hogy mit mondhattam még neki, és aztán beugrott. Inkább maradt volna rejtve előttem.

Louis szemszöge

Nem mondtam el neki. Magam sem tudom, hogy miért, pedig a fiúk is megmondták, hogy az érzéseink ugyanolyanok. De lehet, hogy ez mégis megváltoztatna mindent. Sőt, biztos. És az a legszebb az egészben, hogy én nagyon is akarom ezt a változást.
Majd szépen lassan próbálok közeledni felé, és ha nem utasít vissza, akkor talán...

Kim szemszöge

Két nap múlva reggel frissen és üdén keltem. Volna, ha nem jutott volna eszembe, hogy ma iskola. Persze örültem, hogy nem kell pótolni, de nem sok kedvem volt menni.

Felkaptam gyorsan egy szettet ami a kezembe jött, majd elintéztem a reggeli dolgaim.

A házunk előtt már a lányok vártak, így nem egyedül kellett mennem.

Az egész nap unalmasan telt, főleg azért, mert nem találkoztam Louis-al. Remélem, hogy nem lett beteg, amiért egy csomó ideig szívott velem egy levegőt.
Minden esetre ma átmegyek hozzájuk.

Otthon egy nem várt személy fogadott. A bátyám Jake. 2 éve kint lakik Amerikában, ezért is nem értem, hogy most mégis miért van itt.
-Kim !-ugrott fel a kanapéról, mikor meglátott.

-Szia Jake. Mi járatban ?

-Csak személyesen akartam átadni egy-két dolgot.-mondta, majd felém nyújtott egy borítékot.
Kinyitottam, és egy díszes külsejű emléklap féle fogadott.

Kedves Kim !
Sok szeretettel meghívunk téged+1 főt, a 2008.07.10.-én, Doncaster-ben megrendezendő esküvőnkre.
Jacob Green
+
Karen Fein

Szeretettel
Jacob és Karen

Meglepetten olvastam e sorokat. Mi ? A bátyám megházasodik ? És ki a tököm az a Karen ?

-Na ? Nem is gratulálsz ?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Ezt...végiggondoltad ? Még be sem mitattad nekünk, de máris esküvőt akarsz ?-néztem rá összehúzott szemöldökkel.

-Örülnöd kéne az én boldogságomnak.-háborodott fel. Nem voltunk sosem az a tökéletes testvérpár. Mindent egymás nélkül csináltunk, hiába esett volna jól, ha ő is ott van velem.

-Nem azt mondtam, hogy nem örülök, de azért igazán várhatnátok még vele.

-Azért amiért neked még senkid nem volt, attól én lehetek boldog !-lomolyan ezt gondolja, hogy azért vagyok ilyen, mert irigy lenném ? Hát akkor elég rosszul látja a helyzetet...-Vagyis, Kim... nem úgy...

-Nem kell magyarázkodnod.-vágtam közbe, fátyolos tekintettel.
Mivel még nem vettem le a cipőm, hátrafordultam, és kiléptem az ajtón.
Eszembe jutott, hogy amúgy is Louis-hoz akartam menni, így elindultam hozzá.

Csöngettem, és pár másodperc múlva Lotts nyitott ajtót.

-Szia Kim. Mi a baj ?-érdeklődött, miközben beljebb tessékelt.

-A bátyám. Hazaállít, és a kezembe nyomja az esküvői meghívót.-szipogtam neki.

-De hát ez nagyszerű. Nem értem, hogy ezzel mi a baj ?

-Az, hogy még nem is ismerjük a lányt, de ő máris esküvőt akar.

-Én lennék a legboldogabb, ha Louis megházasodna-nem tudom, hogy miért, de egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy ott állunk egymással szemben, az oltár előtt és...
Nem, nem lehet ! Ezt verd ki a fejedből Kim !

-De ez most más helyzet. Elköltözik, majd 2 év múlva hazaállít ezzel az indokkal.-magyaráztam a fejem rázva.

-Te tudod, hogy milyen vagy vele szemben. De gondold át szerintem.

-Louis fent van ?-kérdeztem a tárgytól eltérve.

-Igen.-gyorsan felrohantam, majd amikor a szobájához értem, bekopogtam. Miután hallottam, hogy 'szabad', lassan benyitottam, és megláttam Louis-t, amint az asztalánál ül, háttal nekem.
Bezártam az ajtót, és oda lékedtem mögé. Még mindig nem fordult meg.

-Szia.-törtem meg a csendet miután megtöröltem a könnyáztatta arcom, mire megfordult, és egy mosoly jelent meg az arcán.

-Szia. Hogy kerülsz ide ?-kérdezte a fülembe suttogva, az ölelés közben.

-Csak nem voltál ma suliban, és gondoltam átjövök egy kicsit beszélgetni. Reméltem, hogy nem lettél beteg miattam.-nevettem kicsit kínosan.

-Nem, ahogy látod makk egészséges vagyok.

-Louis, tudom, hogy nem mondtál el valamit.-vettem komolyra a témát.-És eszembe jutott, hogy mit. Ne kérdezd hogyan-mosolyogtam rá.
-Szeretnék érte bocsánatot kérni, mert tudom, hogy te nem...

-Ne kérj bocsánatot,-vágott közbe-mert én is így érzek-mosolyom fülemig ért, és Louis-nak is.
Lassan egyre közelebb volt hozzám az ajka és már majdnem hozzá is ért az enyémhez, de nem is mi lennénk, ha nem zavarnának meg minket.

[Átírva: 2020.12.23]