"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
-Az Istenért, Noah ! Hozd már a táskát, késésben vagyunk !
-Jövök jövök. Lena ?
-Már a kocsiban.-válaszoltam gyorsan, majd siettünk is a járműhöz. A legelső tanítási nap egy nagy mérföldkő. Nem lehet tudni, hogy mire számítsunk. Egyik gyerek már várja, hogy iskolásként élhesse mindennapjait, míg a másik boldogan maradna az óvodában. Nekünk ebből a szempontból szerencsénk volt, ugyanis reggel nem kellett sem sírást csillapítanunk, sem kirángatni a gyereket a házból. Lena teljesen be volt zsongva már egy héttel ezelőtt. A boltokban boldogan járkált az iskolás felszerelések között, bár attól tartok, hogy ez idővel alábbhagy, hiszen melyik az a gyerek aki évekig minden nap örül, hogy iskolába mehet. A fő kiváltó oka annak, hogy ennyire várta ezt a napot az az, hogy lesz egy aprócska műsor az évnyitón, amiben az elsősök fognak szerepelni, és az én pici lányomat is felkérték. Nyilván mivel még nem tud olvasni én tanítottam meg neki a szöveget, nem pedig ő magától. Noahval úgy gondoltuk, hogy nem járatjuk magániskolába, hiszen az egy teljesen más tészta, mint az állami. Ott sokkal szigorúbbak a tanárok és a szabályok, mi pedig szeretnénk ha az egy szem lányunk megtapasztalná az iskola hozta borzalmakat és minden mást. Mivel az oda járó gyerekek fele annyi évesek és jóval fiatalabbak, mint mi nem fogják tudni, hogy mi híresek vagyunk/voltunk, és amúgyse érdekelné őket, emiatt pedig nem fogják Lenat zaklatni. A szülőkkel pedig elbánunk mi ha kell.
-Apu, az Ariel-es uzsis táskám kihoztad ?-kérdezte Lena a hátsó ülésről. Noah arca fal fehér lett, szemei kigúvadtak.
-Két táska volt ?
-Nyugi, azt már akkor kihoztam, amikor beleraktam a kaját.-nyugtattam meg.
-Huh, már azt hittem vissza kell fordulni.-mondta megkönnyebbülten. Tényleg nem lett volna túl jó, ugyanis ígyis éppenhogy beérünk kezdésre, valamint az útviszonyok borzasztóak. Tele vannak az utak, valamint már majdnem ott voltunk a célállomásnál.
Valaki nagyon szerethet minket odafent, mert amint megérkeztünk egy parkolóhely szabadult fel rögtön a bejáratnál, amire Noah azonnal rá is rabolt. Míg ő kiszedte a csomagtartóból a szükséges dolgokat, addig én Lenat csatoltam ki a gyerekülésből. Amint a lába a földet érte futott is az épülethez, ünneplős cipőcskéje csak úgy kopogott.
Az iskola folyosója szépen fel volt díszítve, és már szinte senki nem volt ott. Egy-két szülő ácsorgott némelyik terem előtt. Utunk az udvar felé vezetett, közben pedig össze is futottunk Lena osztályfőnökével, aki a lány kezét megfogva indult ki vele a szabadba. Az oldalsó kis színpadon már ott sorakozott a többi elsős, némelyiknek lesült az arcáról, hogy semmi kedve nincs itt lenni.
Noahval sikerült egy olyan helyet találnunk, ahonnan teljes rálátásunk nyílik a lányunkra.
***
Louis szemszöge
"Noah Centineo és felesége Kim a mai nap folyamán résztvettek a lányuk első iskolai szereplésén. Lena Centineo (6) Miami egyik állami általános iskolájában kezdte tanulmányait, ahol első pillanattól kezdve mindenki a lába előtt hevert aranyos megjelenése és elképesztő énekhangja miatt. A legjobbakat kívánjuk a Centineo családnak.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
