Love For A Life {lwt} ✓

45. Változni fog

*Louis szemszöge*

Három nap után kiengedtek a kórházból. A srácok eljöttek értem, hogy ne egyedül menjek haza. Ugyanis Kim még mindig nem ébredt fel, Tommynak pedig a temetését kellene szerveznem...De nem megy. A gyerekem nem halhatott volna meg előttem. Ennek nem így kéne lennie. Előbb a szülők, utána a gyerekeik, de csak akkor ha már éltek. Tommy semmit se élt, hisz' még csak most született.

Otthonra rendeltem valami ehetőt. A telefonhívás után fél órával csengettek, így abban a hitben, hogy az étel érkezett meg, kinyitottam az ajtót.

-Anya ? Hát te ?-kérdeztem meglepetten az ajtóm előtt álló személytől.

-Szia, Louis. Nem zavarok ?-óvatosan szólt hozzám, majdnem mintha suttogott volna. Megráztam a fejem, kitártam az ajtót, majd intett egyet a kocsi felé. Észre se vettem, hogy ott áll egy szürkés autó, amiben a családom többi része van.

Mindannyian helyetfoglaltunk a nappaliban, majd kínos csönd telepedett ránk. Én nem igazán voltam beszédes kedvemben, és ahogy látom a többiek se. De már hogy is lehetnének, amikor ők is egy fontos családtagot vesztettek el. Még ha csak kétszer is találkoztak.

-Csináltunk neked csokis sütit. Hátha jobb kedvre derít.-elsőként Phoebe törte meg a leülepedett helyzetet. Megköszöntem segítőkészségüket, majd a szemük láttára törtem meg. Nem bírtam tovább. Miért velem történik ilyen ? Miért nem jöhettünk békésen haza ?
Anya azonnal felállt a kanapè másik oldaláról, és felém igyekezett. Próbálta önteni belém a lelket, de nem igazán sikerült neki. A húgaim is már a sírás szélén álltak. Imádják Kimet, hisz' ki az aki nem szereti ezt a csupaszív, gyönyörű, okos lányt. Sajnos túl későn jöttem rá én is, hogy mit jelent nekem. Az az időszak, míg nem volt mellettem, életem egyik legrosszabbja volt. Hiába volt ott nekem Eleanor, nem tett boldoggá a közelsége. Viszont amint Kim megjelent, máris jobban éreztem magam.
Tommy pedig... számtalanszor az elmúlt napokban végigrágtam magam ezen az egy kérdésen, hogy "Miért ő ? Még csak egy baba volt, annyi minden állt még előtte." De sohasem jutottam előrébb.

-Fiam, hidd el, minden rendben lesz. Tudom, hogy most nem ezt gondolod, de bíznod kell ebben. Kim erős, fel fog épülni. Aztán pedig majd később újrapróbáljátok a babát is.-előttem guggolt, és két keze a combomon volt. Próbáltam erős lenni a húgaim előtt, de nem ment.
Megöleltem anyát, majd a lányok is sorban hozzám bújtak. Kicsit lenyugodtam, kellett már ez az idő a családommal. Amikor csak bekuporodtunk a tv elé, és közösen néztünk valami mesét.
Felicite választása a Mulanra esett, ami megfelelt mindenkinek.
A film végére a két iker elaludt, és Fizzy is bóbiskolni kezdett, így mi hárman átmentünk a konyhába, és előkészítettük a már megérkezett kaját, és a tányérokat a már megrendelt többi adagnak.

-Szeretem ezt a képet. Nem emlékszem rá, de biztos jól éreztük magunkat, ha ennyire nevettünk valamin.-Lottie törte meg a csendet. Egy képkeretet tartott a kezében, a képen pedig hárman volrunk. Én, Lottie és Kim. Régen készült, amikor még alig voltunk 10 évesek. Aznap aludt először nálunk Kim és bizony olyan boldogak voltunk egész nap, mint ahogy a fotón mutatjuk. Akkor még nem voltak gondjaink, nem voltunk többek, mint legjobb barátok. Éltünk egyik napról a másikra, mert akkor még semmit nem vettünk észre a körülöttünk lévő világról. Azóta sokminden megváltozott. És még változni is fog.

Úr
Isten
Gyere
Le
Nincs mentség, borzalmas ember vagyok amiért rengeteg idő után hoztam a részt, de semmi ötletem nincs, viszont hamarosan beindulnak az események