Kim szemszöge
Másnap
Eléggé meglepődtem, mikor reggel felkeltem.
Először is, nem volt rajtam ruha.
Másodszor, Louis feküdt mellettem.
Harmadszor, rajta se volt ruha-legalábbis a földön láttam őket, nem pedig rajta.
Negyedszer, az óra 11:37-et mutatott. Szeretek sokáig aludni, főleg ilyen bulik után, de azért ez meglepett.
Felültem az ágyban, nyújtózkodtam egyet, majd a takarót magam köré tekerve lépkedtem el a fürdőszobáig. Engedtem egy nagy kád melegvizet, majd beleültem.
És akkor tört rám a felismerés, miszerint én lefeküdtem Louis-al...
És mégcsak nem is emlékszek rá, hogy mi volt.
Miután teljesen kiáztattam magam, visszamentem a szobába. Louis már nem feküdt az ágyban. Gondolom bevett egy fájdalomcsillapítót vagy valami.
Köntösben lépkedem át a másik lakosztályba, ahol tárt ajtóval fogadtak. Szó szerint.
Beléptem, majd megláttam az 5 jó madarat, ahogy egymást püfölik párnákkal.
Semmit se változtak.
Megköszörültem a torkom, mire abba hagyták.
-Kim, jó reggelt.-köszönt vidáman Liam. Álmosan bólintottam nekik.
-Mi az, hosszú volt az éjszaka ?-pimaszkodott Harry.
Szégyenlősen fordultam a konyha irányába.
Nem akarom, hogy a tegnap estéből bármi is kiderüljön.
Nem akarom, hogy ennek folytatása legyen.
És legfőképp nem akarom, hogy Shawn emiatt szakítson velem.
Lépteket hallok,miközben a reggelinket készítem.
-Beszélnünk kéne.-Louis. Csak ezt ne. Ne ne ne ne ne.
Lassan megfordultam, majd szembe találtam magam az átható kék tekintetével.
-Csak felejtsük el.-mondtam neki fojtott hangon. Semmi kedvem nem volt erről beszélgetni vele. Nem számított semmit, hisz egyikünk se tudta, hogy mit csinálunk. Megtörtént és kész. Már nem tudunk ellene mit tenni.
-De Kim...-mondta volna Louis, ha nem csörrent volna meg a telefonom.
Kivettem a köntösöm zsebéből, de mihint megláttam, hogy ki hív, legszivesebben fel se vettem volna.
-Szia-szóltam bele. Próbáltam úgy hangzani, mintha nem lenne semmi baj, de az a bökkenő, hogy ez nem megy nekem.
-Szia, mindjárt megyek érted, és megyünk utána haza. Minden oké ? Kibuliztátok magatokat ?-hirtelen fel se fogtam, hogy mit beszél. Teljesen leblokkoltam, miután értelmet adtam a kérdéseinek.
-Igen, minden rendben van, és igen, kibuliztuk magunkat.-beszéltünk még pár sort, majd gyorsan letettem, és felöltöztem.
Pár perc múlva Shawn meg is érkezett.
Egy ölelés keretében elköszöntem a fiúktól, majd mentünk is a reptérre{mert Shawn már összepakolta a cuccaim}.
Újra lekapott minket pár kamera, de jelen pillanatban ez számított a legkevésbé.
Otthon mihint beértünk a házba, lehuppantam az ágyra, majd mikor már majdnem elaludtam Shawn jött be, azzal a mondattal(?😂), hogy beszélnünk kell.
Ez sose jelent jót...
Felültem az ágyban, mire elkezdte mondanivalóját.
-Szakítanunk kell.
Na, ide is elérkeztünk. Végre rész.
Amúgy ha bárkit is érdekelne felvettek a középsuliba, szóval tök hepi vagyok😂.
Remélem ti is a(z igaz béna) rész miatt😄💕
YOU ARE READING
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
