Figyelmetekbe ajánlom, amint már említettem sok időugrás lesz a vége felé közelítve.
Pár hónap múlva
Coachella. Valahogy mindig is kívülállónak éreztem innen magam. A világ összes híressége megjelenik itt és aki pedig nem híresség szintén csak amiatt fizet óriási összegeket, hogy találkozzon velük és menőnek tűnjön. Én valahogy sose vágytam ide, megvoltam az efféle "luxus" nélkül is. Viszont Noah nagyon szeretett volna eljönni, így a nászutunk keretei között beterveztük a programba. Azt találtuk ki, hogy három hét alatt beutazzuk azokat a városokat/országokat, ahova mindig is el akartunk jutni. Mivel mindketten imádjuk Kaliforniát itt kezdjük a Coachellán. Mivel ez a fesztivál két hetes lenne, nem maradunk végig. Holnap este már indulunk is Új-Zélandra. Noah kedvéért próbálom majd élvezni ezt a programot, de engem valahogy nem vonz a rengeteg ember.
Tudtam, hogy a legtöbb ember full extrásan öltözködik, ezért én is ehhez tartottam magam. A legegyszerűbb színt választottam ruházatomul, a fehéret. Jelenlegi rose gold hajszínemhez tökéletesen passzol. Amit mellesleg Lottie miatt festettem ilyenre, ugyanis először nyuszinak hívott-hogy nem merem befesteni- majd elvesztettem egy fogadást.
A férjemen pedig egy piros ing van, amin egy gomb sincs bekapcsolva, mert hát miért is lenne, valamint egy világosbarna halásznadrág.A színpadttól kicsit messzebb álltunk és beszégettünk Noah barátaival, közben pedig néha-néha belekortyoltunk a kezünkben tartott koktélokba.
-Elmegyek a mosdóba.-suttogtam a párom fülébe, mire ő bólintott egyet. Nem igazán szeretek ilyen helyeken elmenni wc-re, hiszen ki tudja ki volt előttünk és mit csinált. Valamint lehet nincs is normális mosdó.
Egy ideig keringtem össze-vissza, hogy találjak végre egy kiírást vagy valamint, de sajnos nem jött össze. Viszont sikeresen nekimentem egy embernek, miért is hagynám ki ezt a lehetőséget...-Oh, elnézé...Louis ?-a fiú-vagyis mostmár inkább férfi-szintén a meglepődöttségtől hatalmas pupillákkal bámult engem. A levegő bennragadt a tüdőmben, pedig szám elnyílva engedte volna be a töménytelen mennyiségű levegőt és mégis. Mégis elállt a lélegzetem tőle. Szerintem még sose láttam ennyire divatosan öltözködni, és meg kell hagyni, rohadt jól nézett ki ebben a szerelésben.
-Szia, Kim. Hát te ?-térített észhez a kérdése. Most mondjam el neki, hogy nászutam első megállóján vagyok ? Aha, nem.-Úgy tudtam nem szereted az ilyen helyeket.
-Igen...még mindig nem a kedvencem. De Noah el szeretett volna jönni szóval...ja.-elég kínosra sikeredett ez az egész beszélgetés, pedig még alig váltottunk két mondatot.
-Ah, értem. Elég elveszettnek tűnsz, csak nem a mosdót keresed ?
-Ami azt illeti de. Már egy ideje itt téblábolok, de nem jutottam előrébb.-mindketten megmosolyogtuk az elhangzottakat, majd a kezét nyújtva felém jelezte, hogy elvezet.
Szerintem amikor engem készítettek, akkor valamit nagyon elbaltázhattak a hajszínemmel, ugyanis szó szerint három sátorral arrébb volt a cél, amit mellesleg körbejártam párszor. Egy picit eldugottabb lett a tér, ugyanis a mosdó hátuljánál-ahol mi is álltunk- állt egy nagy, terebéjes fűzfa. Louis valamilyen oknál fogva az alá húzott be engem, majd mélyen a szemebe nézett.-Tudod, vicces, hogy az elmúlt alkalmakkor mindig a kis hólyagod miatt futottunk össze.-szólalt meg hirtelen. És tényleg. Valahogy mindig a wcre igyekeztem, ő pedig szintén annak a közelében volt. Ez a fránya sors.
-Hékás ! Nem nevet, együttérez.-boxoltam bele viccből a vállába, miközben mindketten jót mulattunk...tulajdonképpen rajtam. Miután kellőképpen kinevettük magunkat, Lou tekintete ismét komolyra váltott. Kezei megtalálták az enyémet, mire a szívem elfejtett egy pillanatra dobogni, ezután pedig egyre gyorsabban és gyorsabban vert.
-Remélem valaha meg tudsz majd nekem bocsátani.-szemében bűnbánat tükrözödött, valamint szomorúság. Utáltam ilyennek látni. Akármennyire is megérdemelné, amiatt amit velem tett, nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Csak boldognak akarom látni, ezt pedig nyilvánvalóan én nem adhatom meg neki. És ezt nem egyszer támasztotta alá.
-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit jobb ha nem bolygatunk.-bólintott egyet, láttam rajta, hogy ez rosszul esett neki, de le kell zárni a múltat. Végleg. Még mindig összekulcsolva lógtak a kezeink egymás mellett, amikor hirtelen elengedte azokat és magához húzott. Ajkai régi ismerősként üdvözölték az enyémeket. Addig nem vesszük észre valami hiányát, ameddig el nem veszítjük. Most erre rájöttem. Hiányzik Louis, pokolian. De én nem rég házasodtam össze egy másik férfival, és ha jól tudom ő Eleanorral van. Azzal a k*rvával, akarom mondani lánnyal. Azzal, aki teljesen tönkretette a kapcsolatunkat már a legelején. "Ha egy kapcsolat biztos lábakon áll, semmi nem döntheti le."-ez hülyeség. A miénk azon volt, mégis darabjaira hullott. Aztán újra összekovácsolódtak a darabok, de már semmi nem volt a régi. Ha El nincs, lehet most Louissal lennék nászúton. De mégis miről ábrándozok ?! Már van férjem, aki mellesleg szeret és sose tenne bármi olyat, amivel engem megbántana. Nem is kéne itt lennem.
A lehető leggyorsabban húzódtam el tőle. Láttam rajta, hogy neki is csak most jutott eszébe, hogy nem csak mi ketten vagyunk ezen a fesztiválon, valamint a párjainkkal vagyunk itt.
Ez nem volt helyes, de akkor miért érzem annak ?
Elbúcsúztunk egymástól, végül pedig fél óra elteltével sikerült eljutnom a keresett helyre.
Ennek az egésznek soha nem szabad kiderülnie vagy megismétődnie, különben mind a ketten hatalmas bajban leszünk.
De hát mégis hogyan ismétlődhetne meg, úgyse találkozunk többet. Ugye ?
DU LIEST GERADE
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...