Louis szemszöge
-Szia-adtam neki egy puszit.
-Szia.-mondta kicsit szomorkásan.
-Mi a baj ?-megfogtam a kezét, majd elindultuk a park irányába.
-Anya. Tudom, hogy most apát kérdezi ki, hogy mi van köztünk. Apa meg persze elmondja neki.-sohajtott egyet, majd a cipőjét bámulva ment tovább.
-Nyugi. Majd megbékélnek a gondolattal. Tudom, hogy a szüleid úgy gondolják, hogy nem kéne barátságnál többnek lennie köztünk, de nem irányíthatjuk az érzéseinket.-Kim elmosolyodott, majd mivel már a parkban voltunk, leültünk egy padra.
-És...te mióta...szeretsz engem ?-tette fel félve a kérdést, amire még én se tudok válaszolni.
Régen vagy később ? Az éven, vagy már több éve ?-Hát, ez jó kérdés. Talán nyolcadikban kedztél megtetszeni. Te ?
-Lehet, hogy már régebben, de csak pár hete jöttem rá, hogy többet jelentesz nekem egy barátnál.-nézett mélyen a szemebe. Közelebb huztam magamhoz, majd megcsókoltam. Annyira boldog vagyok. Még sose éreztem ilyen...semmihez sem foghatót.
Levegőhiány miatt váltunk el egymástól, majd beszélgettünk mindenről. Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát.3 hónap múlva/2008.07.10.
Kim szemszögeA három hónap alatt nem sok minden történt. Louis-al egyre mélyebb a kapcsolatunk. Mármint nem úgy, hogy lefeküdtünk egymással, vagy valami, hanem csak egyfolytában tudatjuk a másikkal, hogy mennyire szeretjük egymást.
A szüleim végül belenyugodtak, hogy én ő szeretem, Louis pedig engem. Ezen se ők, se mi nem tudunk, és nem is fogunk változtatni.
Jacob már keményebb tészta volt. Hiába ismerte már rég Louis-t, mindig kérdezgetett tőle.
Ha már Jacob-nál tartunk. Ma van az esküvője. Beadtam a derekam, szóval ma én is hivatalos vagyok az esküvőjére.
Egyrést azért mentem bele, mert Lou rábeszélt, másrészt, meg elég sokat tett azért, hogy megbocsássak neki, amiért nem volt itt, amikor szükségem lett volna rá.Reggel korán keltem. Vagyis korán keltettek. Jake leöntött egy vedér hidegvízzel. Mondahom, nem a legjobb ébresztő.
-Mi a franc?!-ugrottam fel az ágyamból, csurom vizesen.
-Jó reggel húgiiiiiii !-ugrált a bátyám. Most azért megkérdőjeleztem magamban, hogy tényleg felnőtt-e.
***
Lottie éppen a sminkemet csinálta, amikor belépett a szobába Louis, akinek egy ruha volt a kezében.-Louis. Az meg minek neked ?-kérdeztem nevetve.
-Nem nekem, hanem neked.-nyújtotta felém a kezében tartott ruhát.
Nem mondom, hogy nem tetszik, mert akkor hazudnék, de nekem már volt az esküvőre ruhám.
-Nekem minek ? Már van.
-Ja, egy ezer éves bénaság. Ezt fogod felvenni, mert akkor megharagszok.-mondta durcisan, majd karbatett kézzel kiment a szobámból.
Lottie szórakozottan nézett engem, majd kiment, hogy fek tudjam venni a ruhát. Nagyszerű. Úgy látom, hogy a Tomlinsonok "ellenem fordultak".Levettem a felsőm és a nadrágom, majd elemeltem az új ruhát az ágyról, és közelebbről is megvizsgáltam.
Nehéz lesz felvenni. Ez volt az első dolog ami az eszembe jutott.Belebújtam, de a hátamon a zipzárt már nem értem el.
-Louis !-kiabáltam ki neki.
-Kész vagy ?-kukucskált be.
-Nem érem el a zipzárt.-engedtem le a kezeim.
Guyyyyyssss ma jött ki Louis új száma, a Miss you ! Én.meg.vagyok.halva... Elképesztő lett ! 😍💕😍💕😭😭😭
STAI LEGGENDO
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...