A ZENÉK NEM TELJESEN IDŐRENDBEN LESZNEK, SZÓVAL NE MONDJATOK SEMMIT 😂💕(amúgy ezt a későbbiekhez írtam).
Próbáltam nem foglalkozni a telefonom állandó csörgésével, de mikor már vagy hatodszorra hívott, felkaptam az asztalról, és a fülemhez emeltem.
-Mit akarsz ?-szóltam bele, nem túl kedvesen. Hát, ez van...
-Neked is szép napot-üdvözölt Harry. Várjunk csak. Harry ?
-Harry ? Miért hívtál Louis telefonjáról ?
-Mert ugye nem sokára szülinapja van, és bulit szervezünk neki, és szeretnénk ha te is itt lennél.-tájékoztatott.
-Ti szeretnétek, vagy ő ?
-Azt nem tudom, hogy ő mit gondol, de rengetegszer beszél rólad. Már kezd idegesítő lenni-nevette el magát.
-Még csak most kezd ?-nevettem már én is.
-De komolyan. Múltkor még azt is mondta, hogy sose töltötte még nélküled egy szülinapját sem.-váltotta komolyra a szót.
Jó, igaz, hogy általános óta nem maradtam le egy szülinapjáról se, de már más idők vannak. Sok minden megváltozott.
-És mit akarsz, mit tegyek ?
-Repülj vissza. A szüleid úgyis rég láttak, és akkor a bulira is beugorhatnál.
-Nem mintha nem mentem volna haza karácsonyozni.-motyogtam-na jó, de nem viszek neki ajándékot.
-Mikor lettél ilyen gonosz ?-nevetett Harry.
-Nem tudom. Mindig is ilyen voltam, csak nem mutattam ki.-mosolyogtam én is.
-Oké. Akkor a buli 7-től kezdődik.
-Rendben-sóhajtottam-de ugye nem szólsz neki, hogy megyek ?
-Nem. Ez lesz az ajándéka tőlünk.-vigyorgott Hazz, bár nem láttam, de tudtam.
-Kössz. Akkor mostmár tényleg nem viszek neki semmit.
-Oké. Akkor szia.-köszönt el.
-Csá.-tettem le a telefont. Most én komolyan bele egyeztem ebbe ? Nem vagyok normális...
2012. December. 24. 18:30
-Huh, itt vagyok. Hova menjek ?-léptem be az ajtón. Louis házajtaján. Londonban.
-Csak bújj el valahova. Nem sokára itt lesz.-szívem a fülemben dobogott. Nem tudom, hogy miért. Talán, mert újra láthatom Őt ? Vagy valami más okból kifolyólag ? Nem tudom.
Gyorsan elbújtam az asztal alá, és itt vártam. Vagyis vártunk, mert még 2 másik ember is ott volt.
Pár perc múlva az ajtóból zörgést hallottunk.
3
2
1
BOLDOG SZÜLINAPOOOT !-ugrott elő mindenki a házban lévő bútorok mögül.
Louis meglepődött. Nem számított rá.
Mindenki sorban üdvözli a szülinapost, majd egyszercsak meglát engem.
-Kim ?-nézett rám mosolyogva.
-Igen. Szia. Boldog szülinapot.-mosolyogtam én is. Közelebb jött, és meg akart ölelni, de én egyet hátrébb léptem.
-Hogy kerülsz ide ?
-Hát, Harryék azt mondták, hogy én vagyok az ajándék, szóval muszáj voltam eljönni. Na meg persze karácsonyra amúgy is hazajöttem volna.-tájékoztattam-Ja, és bocsi, amiért nem hoztam ajándékot.
-Semmi gond. Nekem te vagy az ajándék.-aw. Most majdnem elérzékenyültem. Na jó, nem.
-Louis...-folytattam volna, ha nem lép oda valali Louis-hoz, és puszilja meg az arcát.
-Kim...ő itt Eleanor. A...
-A barátnője-fejezte be helyette a csaj, nekem pedig kezdett fátyolosodni a tekintetem.
-Szia. Kim vagyok. Na, de akkor jó bulizást. Nekem muszáj visszamennem anyáékhoz, mert holnap repülök vissza LA-be.-mosolyogtam rájuk, ami inkább hasonlított vicsorgásra.
-Már mész is vissza ?-kérdezte Louis. Hangjában szomorúságot véltem felfedezni, de gyorsan el is hesegettem ezt a gondolatot.
-Igen. A munka miatt, és valaki miatt muszáj.-hoppá hoppá. Na erre mit lépsz Tomlinson ?
-Oh. Rendben. Akkor...szia.-nem köszöntem, mert már éreztem, hogy ha megszólalok, akkor csak a sírós hangom lenne, és nem akarok gyengének tűnni.
Kiléptem az utcára, és utat engedtem a könnyimnek.
YOU ARE READING
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
