Love For A Life {lwt} ✓

35. Kincs

Louis szemszöge

Az ajtót kinyitva meglepetten vettem észre, hogy Kim régi barátnői állnak az ajtóban. Vagyis nem tudom, hogy régiek e vagy még mindig tartják a kapcsolatot.

-Sziasztok. Hát ti ?-néztem felváltva rájuk. Igaz, hogy ikrek-ha jól tudom-de most mégkülömbözőbbek, mint amikor utoljára láttam őket.
Lola-nak ki van szőkítve a haja és a vége halvány rózsaszín.
Rebeca-nak maradt a barna szín, viszont rövid, vállig érőre vágatta.

-Gondoltuk meglátogatjuk drága barátnőnket, ha már neki nehezére esik.-mondta kicsit felháborodva a szőkeség. Otthonosan beljebb léptek, levették a cipőjüket, majd édesanyám üdvözlése után Kim keresésére indultak.

-Jól hallom, csak nem az a két dilis van itt, akik szebbé tették mindennapjaim ?- jött ki a nappaliból az én barátnőm, kezét pocakjára helyezve.

-Oh, hogy szebbé tettük a napjaidat ? Ez igazán kedves.-tette szívére kezét Rebeca, majd mindannyian elnevették magukat, végül szoros ölelésbe vonták egymást.-Na és mesélj csak, mi történt veled az elmúlt hetekben ?-óvatosan éppenhogy kerekedő pocakjára pillantott, majd vissza barátnője szemébe. Kim mosolyogva mesélte, hogy, mik történtek vele mióta nem beszéltek, ők pedig érdeklődve figyelték minden egyes szavát. Öszintén örültek a boldogságunknak, és hogy újra egymásra találtunk. Állitásuk szerint "tudtuk, hogy nem bírjátok sokáig egymás nélkül". Valahogy én is így tudtam. Kim, mióta csak ismerem a fejemben járkál, reggeltől estig, ha vele vagyok, ha nem. Örülök, hogy ismét jó a kapcsolatunk, és hogy abba az irányba haladunk amerre haladunk. Ő volt és lesz is nekem a tökéletes lány, azaz nő, akit én kívánok magamnak. Lehet önzőn hangzik, de Kim mindig az enyém volt és lesz is. Bárki bármit mondjon, ő maga a tökély. Imádom minden porcikájával együtt, és kibaszottul örülök, hogy ismerem az igazi énjét. Nem tud nekem hazudni-nem mintha olyan sokszor tenné- és persze ellenállni se. Igaz, még fiatalok vagyunk, talán túlságosan is, de tudom, érzem, hogy vele szeretném leélni a hátralévő életem. Ha erről ő máshogy vélekedik, az se érdekel. Magamhoz láncolom, hogy örökké mellettem legyen. Borzasztóan egy önző ember vagyok, de ha ez az ára annak, hogy ez a Kincs velem legyen...
***
A lányok késő estig itt voltak és lefoglalták az én egyetlenem, így én vagy csak figyeltem ahogy kacarásznak néhány régi emléken, vagy anyával töltöttem el az időm. Miután mindannyian megízlelhettük anyukám fősztjét ismételten beszélgetésbe elegyedtünk. Igazán jól telt az időnk.

A jelenleg itt élő nő olyan nyolc óra körül elvonult a saját szobájába, mindegyikünknek jó éjszakát kívánva. A lányok viszont csacsogtak még tovább, én pedig nem szivesen hagytam volna ott, mert ki tudja, lehet, hogy megint rosszul lenne. Szóval egész este mellette ültem, vagyis inkább alatta, ugyanis az ölemben csücsült, és úgy folytatta az információcserét barátnőivel.

Végül miután megunták a csevejt, elhagyták a házat, azzal a feltétellel, hogy nem kell majd egymásból harapófogóval kiszedni a dolgokat, és maguktól üzennek, vagy hívják egymást amikor csak kedvük tartja.
A búcsúzkodás után-ami olyan hajnali kettőkor volt-Kim szóvá tette éhségét, így egy éjszakai falatozást követően bújtunk csak ágyba. Viszont egyikünk sem volt álmos. Hajnal fél ötig fent voltunk és beszélgettünk. Beszélgettünk a mindenről és a semmiről. Egyszerűen csak élveztük egymás társaságát.

Uwuuu embiiik
Most nagyon büszke vagyok magamra, ugyanis egy délután alatt írtam ezt a részt, ami mellesleg szerintem kibaszott jó lett😍😂
Remélem ti is hasonlóképpen vélekedtek💕
Btw csak azért nem hoztam hamarabb, mert fogalmam sem volt, hogy kit akartam én, amikor írtam az előző részt, hogy jöjjön a főszereplőinkhez🤣
Na de majd jelentkezeeem luv^^