Louis-al egy emberként fordultunk a néni felé, aki megdöbbenve járatta a szemeit kettőnk között.
-Oh, édesem, nem is tudtam, hogy van barátod. Mondhattad volna, akkor igazán nem zavartalak volna azzal, hogy vigyázz a gyerekekre.-mentegetőzött.
-Nem, Mrs.Wood. Louis nem a barátom. Csak...egy régi ismerős...-néztem le a padlóra.
-Jaj, sajnálom. Viszont nagyon köszönöm, hogy vigyáztál az unokáimra, ha bármit szeretnél én szívesen segítek benne.-mondta, majd elvette tőlem Caleb-et. Egy kézfogás után Louis-al távoztunk.
-Aranyos egy néni.-jegyezte meg Lou, mikor leültünk a házam nappalijában. Én erre nem szóltam semmit, csak belekortyoltam az üdítőmbe.
-Miért jöttél, Louis ?-mikor már kellőképp összegyűjtöttem a beszédhez az erőm, rákérdeztem.
-Érted. Szeretnék megint olyan jóba lenni veled, mint régen. Mint amikor még 18 évesek voltunk, és minden rendben volt.-fogta meg a kezem.
-Louis, ezt te rontottad el. Szerinted én el akartalak hagyni ? Szerinted én azt akartam, hogy így végződjön ?-néha-néha elcsuklott a hangom, de sikerült végigmondanom. Végre. Végre elmondhattam neki mit érzek.
Louis nem mondott erre semmit, csak megcsókolt. Jézusom, mennyire hiányzott már ez. Ez a csodás érzés. Évek óta ez után vágyakozom. És most végre megkaptam.
***
Két hét után úgy látszik tényleg minden olyan, mint régen. Louissal újra összhangban vagyunk, igaz három nap után haza kellett mennie Londonba. Azóta csak telefonon beszéltünk. Már azon gondolkoztam, hogy hazaköltözök. Vagyis nem csak gondolkoztam, hisz már megvettem a repülőjegyet, a bőröndöm pedig be van pakolva. A lakásbérleti szerződést is felmondtam, a munkahelyemen is elintéztem, hogy helyezzenek vissza Londonba, szóval minden a legnagyobb rendben van. Louisnak nem szólok, hogy megyek haza, legyen csak meglepetés.
Az indulási napom reggelén egy kis rosszulléttel keltem, de ezt csam az izgulásnak tudtam be, nem törődtem vele. Bevettem egy gyógyszert, nehogy a repülőn is két percenként járjak hányni, aztán egy taxit hívva indultam a reptérre.
Becsekkoltam, majd leültem és vártam, hogy eljöjjön az egy óra, amikor indul a gépem. Addig van még két órám, szóval jobb ha elfoglalom magam.-gondoltam magamban, mikoris megszólalt a telefonom.
Louuuu♡
Na, most pont ez hiányzott...Csak el ne szóljam magam, csak el ne szóljam magam...
-Szia édes. Miujság ?-szólt bele boldogan.
-Szia, nem sok minden. Éppen most fejeztem be a takarítást. Veled ?-tématerelés, kell valami jó téma. Ahh valaki segítsen...
-Velem se sok. De képzeld, holnap jön ki az új számunk.-áradozott. Köszönöm Istenem, amiért elterelted rólam a figyelmét.
-Huu, az szuper. Mi a címe ?-kérdeztem rá.
-18. Szerintem tök jó lett.
-Akkor minden bizonnyal te írtad.-"bókoltam" neki. Ha lehet ilyet mondani, hogy egy lány bókolt a fiúnak.
-Ez kedves, de nem, Ed írta.-hallottam a hangján ahogy mosolyog.
-Ez lett volna a második tippem.-nevettünk fel egyszerre.
Még váltottunk pár szót, majd letettem, és elővettem a könyvem, amit a kézitáskámba raktam, ilyen helyzetekre.
Megjötteeeeeem.
És hoztam egy új réééééész.
Meg egy új könyvet iiiiiis.
Aminek a címe: I'm whole again, és ez egy Why Don't We fanfic, szóval akit érdekel az tegyen rá egy pillantást.
És sajnálom, de három könyvemet visszaraktam Draft-ba, mert nem is tudtam folytatni, meg nem is tetszettek, de majd átalakítva egyszer újra publikálom majd😂🙈
Addig élvezzétek ezeket a "csodás" műveket😂🙈💕
YOU ARE READING
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
