Love For A Life {lwt} ✓

38. Kikészítesz

-Kész vagy, Szívem ?-kérdezte futólag Louis, majd a bőröndök fülét fogva elindult a nappaliba.

-Fogjuk rá. Félek mit fognak szólni.-a nagyszüleim mindig is szigorú emberek voltak. Anyának 18 éves koráig nem is lehetett barátja, sőt, még csak el se járhatott otthonról este 9 után. És most, hogy én 20 évesen terhes lettem, szerintem teljesen felborítja náluk a tökéletes család képét. De azért remélem, hogy nem fognak annyira nagyon kiborulni...

-Ugyan. Biztos boldogok lesznek.-Tommo megpuszilta a homlokom, majd be is pakolta a csomagokat a kocsiba, én pedig beültem az anyósülésre.

***

-Kiiim, drágám ! De rég találkoztunk !-futott ki mosolyogva a nagymamám a hazukból, amikor látta, hogy kiszállok a kocsiból. Direkt egy bóvebb felsőt vettem fel, hogy ne lehessen rögtön észrevenni, hogy "felszedtem pár kilót".
Nagyi jól megölelgetett engem, aztán Louist is-mert ismeri őt kisebb korunk óta.
-Nocsak, Louis. Milyen fess fiatalember lett belőled. Igazán összeilletek az unokámmal.-megpaskolta a vállát, msjd végre bementünk a házba. A nappaliban a nagyapám már tűkön ülve várta, hogy végre látóhatáron belülre kerüljünk számára.

-Kimy !-imádtam ezt a becenevemet. Csak nagyapa szólított így, már baba korom óta.-Örülök, hogy látlak.

-Én is örülök. Már nagyon hiányoztatok.-mosolyogtam rá, aztán pedig ő is megszorongatott.

-Louis.

-Jeff.-ez kicsit rigenen hangzik, de már megszokott. Ők mindig is így üdvözölték egymást, persze közben még kezet fogtak.

A kanapéra leülve elkezdtünk beszélgetni mindenféle random dologról, aztán mikor nagyi kiment az innivalókért a konyhába, Louis rámnézett és megszorította a kezem. Ezzel jelezte, hogy itt az idő elmondani.
Amikor az üdítők megjöttek, szóltam az idősebb kiadásomnak, hogy üljön le, mert szeretnék valamit mondani. Persze ő rögtön kétségbe esett, de gyorsan megnyugtattam, hogy semmi ilyenről szó sincs.

-Szóval...igazából azért jöttünk, mert elszeretnénk mondani, hogy...terhes vagyok.-csak akkor néztem rájuk, amikor már befejeztem a mondandómat.
Nagymamám mosolyogva felpattant és a nyakamba ugrott, azt mondogatva, hogy dédmama leszek.
Miután kiölelte belőlem és Louisból is a lelket, nagypapám jött. Ő is hasonlóan gratulált nekünk, azt leszámítva, hogy ő azt hajtogatta, hogy gratulálok, nagyon örülök nektek.

***

-Louis, most meg hova megyünk ?-néztem rá értetlenül a kocsiban ülve. Miután eljöttünk a nagyszüleimtől, Tommo azt mondta, hogy le akar menni a partra. Le is mentünk, de visszafelé már nem oda mentünk, ahonnan jöttünk.

-A szállásra, amit béreltem.-úgy mondta, mintha egyértelmű lenne. Pedig egyáltalán nem az. Én azt hittem, hogy a nagyszüleimnél maradunk egy estére, utána meg utazunk vissza. Ám Louisnak más tervei voltak, amit jó lett volna, ha velem is megoszt.

-Louis ! A tervedbe másokat is be kellett volna avatnod ! Például engem.-szóltam rá, bár tudtam, hogy teljesen feleslegesen, hiszen már oly' mindegy.

-Nyugi, tudnak róla egy páran.-na hát ettől nem nyugodtam meg. Örülök, hogy így szervezkednek a hátam mögött...És milyen jól el is titkolják.

-Ki az a pár ?-kérdésemre egy féloldalas mosolyt villantott, viszont figyelte tovább az utat.

-Nagymamádék, anyáék, Niall-ék...és ja. Kábé ennyi.

-Kikészítesz.-nevettem fel, majd én is újra az útra koncentráltam.