Love For A Life {lwt} ✓

4. Hódítsd vissza.

Kim szemszöge

Jól esett tudni, hogy Louis-nak többet ér a barátságunk, mint egy random lány. Hogy én többet érek neki. Jelenleg nem felhőtlen a kapcsolatunk, de melyik barátság az ? Mindig lesznek hegyek és völgyek, ez elkerülhetetlen. Az élet próbák elé állít minket, hogy meggyőződjön arról, hogy elég erősek vagyunk-e. Ha pedig nem, olyan megpróbáltatásokat tesz sorrendbe, amik megerősítenek.

-Kiiiim. Itt vagy ?

-Ja, igen. Persze. Miről is volt szó ?

-Csak azt kérdeztem, hogy át jössz-e segíteni nekem a kémiában ? De úgy látom, hogy máshol jár az eszed.

-Persze. Szólok anyának, hogy később megyek haza.-mondtam, figyelmen kívül hagyva a megjegyzését. Előkotortam a telefonom a zsebemből, és felhívtam anyát.

-Szia kincsem. Valami baj van ?

-Nem, csak átmegyek Lola-ékhoz, mert nem érti a kémiát.

-Rendben, csak majd...

-Hálóóó. Anya. Itt vagy ? Hahóó !-elvettem a telefont a fülemtől, és látom, hogy lemerültem. Majd rárakom Lola töltőjére.

Miután vége lett az utolsó óránknak, ami angol volt, hármasban elindultunk az ikrek háza felé. Szerencsére nem laknak kilométerekre, így egész gyorsan oda is értünk.

***

-És mivel a szén-dioxidnak van 1 szén atomja, és 2 oxigén atomja, azoknak a tömegét kell összeadni, és ki is jön az eredmény.

-Kim, te egy zseni vagy !

-Nem, csak odafigyelek órán.

-De azért néha te is elkalandozol 1-2 percre...-mondta furán mosolyogva.

-Mikor ?

-Hát, például ott van a mai nap. Amikor kérdeztem, hogy segítesz-e. Fogadjunk, hogy akkor is Louis-on járt az eszed.

-Louis !-kiáltottam fel hirtelen.

-Mondtam...

-Nem, nem az. Nem szóltam neki, hogy itt leszek, pedig pont kibékültünk.

-Akkor siess. Hódítsd vissza.

-HOGY MIT CSINÁLJAK !?

-Csak vicceltem. De na, menj már.

-Néha nem értem a humorod...-gyorsan elköszöntünk egymástól, és egészen hazáig futottam. Szó szerint beestem az ajtón. A cipőm se vettem le, úgy siettem be a legközelebbi helyiségbe.

-ANYA, LOUIS VOLT ITT ?

-Igen, már vagy egy fél órája elment.

-Oh, a francba ! És mérges volt ?

-Nem, csak inkább csalódott. Vagy szomorú. De lehet, hogy mérges is volt. Vagy talán...

-Na jó anya. Ezzel nem segitesz sokat. Nem gond ha most átmegyek hozzájuk ?

-Nem, menj csak. Nehogy mégegyszer elveszítsd nekem.-anya az egyik legfőbb bizalmasom. Ha nem mondanék el neki mindent, akkor is tudná. Az anyukák mindent tudnak, túl jól ismernek minket.
Az egész kapcsolatommal Lou-val tisztában van, hiszen a fél életúnket egymásnál töltjük.

Megnyomtam a csengőt, és pár másodperc múlva Mrs.Deakin nyitott ajtót.

-Jó napot. Louis itthon van ?

-Igen, fent van a szobájában. Gyere beljebb.-levettem a cipőm, és felfutottam az emeletre. Az utolsó szoba az övé.

-Szia Louis.

-Oh, csak nem ?

-Figyelj, Lola megkért, hogy segítsek neki kémiában, és lemerült a telefonom. Elfelejtettem szólni.

-A barátokat csak úgy elfelejted ?-nevetett fel gúnyosan.

-Nem erről van szó.-sóhajtottam gondterhelten, kezeimet pedig magam mellé ejtettem.

-De. Pont erről. Tudod mit ? Menj ki a szobámból.

-De Louis...

-Most.-mondta eréjesen és rámutatott az ajtóra. Szó nélkül tettem amit kért, mert tudtam, hogy úgyse mennék semmire. Csak mégjobban összevesznénk, ezt pedig egyáltalán nem akarom. De jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy a barátságunk halálra van ítélve.

Sziasztok, itt a kövi rész. Remélem, hogy tetszik.
Nem minden nap lesznek részek, de próbálok a lehető legtöbbször kirakni.
💕💕

[Átírva: 2020.12.23]