Az ajándékdobozból halványkék lufik szálltak ki. Kisfiú. Kisfiam lesz.
Ahogy ez megfogalmazódott bennem, azonnal Louis nyakába ugrottam, és szétpuszilgattam az egész arcát. Közben körülöttünk mindenki tapsolt és fütyült, én mégis úgy éreztem abban a pillanatban, hogy csak mi hárman vagyunk.
A nap további részében-a sok sok gratuláció után-volt egy vacsora, ahol mindenki kedvére falatozhatott, és a fiúk kitaláltál, hogy legyen karaoke is.
Attól függetlenül, hogy az ilyen babavárókra főként csak nők jönnek, szép számmal voltak férfiak is.
-Jó estét kívánok, minden ittlévőnek !-kezdett bele Lottie, az esemény főszervezője-Először is szeretnék mégegyszer gratulálni a bátyámnak és Kimnek az új jövevényhez. Másodszor pedig felhívom a karaoke-est első fellépőjét, azaz fellépőjüket, drága apukámat és Kim édesapját ! Gyerünk, gyertek csak, nem kell félni.-apa kissé ledöbbenve állt a helyzethez, amin mindenki más csak nevetett, de végül Mark únszolására beadta a derekát és felment ő is a színpadra.
Együtt választották ki a zenét, majd amikor felkészültek lelkileg, el is indultak a What Makes You Beautiful első hangjai. Igazán...élvezetes volt ez az előadás. Nagyon jól érezték magukat a színpadon, apa amennyire nem akart ott lenni, most dupla annyira tetszett neki.
A következő fellépő Lola és Rebeca volt. Ők egy régi, kedvenc számunkat énekelték, ami nem más volt, mint Beyoncé-tól és Jay Z-től a Crazy In Love. Bármikor meghallottuk ezt a zenét örült hangosan elkezdtük kiabálni a szövegét és ugráltunk, amit akkor még táncnak neveztünk. Most sajnos nem igazán ment az ugrálás, de a szövegét az asztalunk mellől ugyan úgy énekeltem-igaz, nem olyan esze-veszett hangosan.
***
Az utolsó fellépő Louis volt, egyes egyedül. A Little Thingst kezdte énekelni, mire én kezdtem érezni, hogy a könnycsatornáim megtelnek és robbanásra készek.
Lou az egészet elénekelte, nekem pedig a szépen megmunkált sminkemből már csak a folt maradt, a szemem alatt. Mikor befejezte felrohantam hozzá a színpadra, és halálra ölelgettem.
Ennél jobb pasit még az Isten se tudna nekem teremteni.
Olyan hét óra felé járt az idő, amikor már az utolsó embereket is hazamentek. Úgy gondoltuk, hogy majd másnap összepakolunk a kertben, ne most este a sötétben botorkáljunk.
Egy gyors zuhany után még rágcsáltunk egy kis gyümölcsöt-alma, banán, barack-majd ágyba is bújtunk.
***
-Louis ! Louis, azonnal a kórházba kell mennünk !
-Kicsim ! Mi az, mi a baj ?-kérdezte, majd lenézett a fehér ruhámra, ami jelenleg piros színben pompázott. Lou rémült arccal nézett fel, az enyémre, ami valószínűleg hófehér lehet. Kivéve a szemem, ugyanis az a sirástól piros.
----
-Sajnálom, de a babájuk elvetélt.-közölte velünk az orvos. Ha lehet, mégjobban sírni kezdtem, de Louis is. Vége. Volt baba, nincs baba.
***
-Kim ! Kim, kelj fel !-rázogatta a vállam. Hirtelen ültem fel, pizsamám vízes volt az izzadtságtól, szívem vadul kalapált.
Csak egy álom volt. Nem valóság. Csak álom.
Kezemet a hasamra helyeztem, majd visszazuhantam a párnámra. Tommo mindeközben értetlenül állt a helyzethez, viszont nyugtatásom képpen közelebb húzódott hozzám és a hajam kezdte piszkálni. Lassacskán ismét az álmok rabja voltam, ám szerencsémre inkább csak kecskékkel és lovakkal álmodtam(lol hogy legyen valami vicces is benne 🤣).
YOU ARE READING
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
