Love For A Life {lwt} ✓

40. Család

A Floridában töltött egy hetünk valami mesés volt. Louissal csak még közelebb kerültünk egymáshoz, már ha ez lehetséges. Viszont semmi testiség nem történt köztünk. Persze Lou már nem nagyon bírja, de én nem szeretném ha valamj baja lenne a picinek, vagy esetleg beindulna a szülés-ami a mostmár öt hónappal elég korai lenne.
A napjaink nagy részét a tengerben és a parton töltöttük, meg persze a várost is végigjártuk.
Az utolsó napunkon még elbúcsúztunk a nagyszüleimtől, és megcéloztuk a repülőteret.

-Na, akkor mikor legyen ?-nézett rám Lottie, kezében egy tollat és egy jegyzetfüzetet tartva.
-Lotts, nem korai még ez ? Én úgy tudom, hogy az ilyeneket később szokták tartani.
-Neem, dehogyis. Majd legközelebb ha mész vizsgálatra, akkor majd én is elkísérlek, és kérdezek ezt-azt az orvostól, aztán már csak arra fogsz ébredni, hogy itt is van a babaváród.-mondta Lottie teljes izgalomban. Nagyon rá van pörögve erre a bababulira. Nekem is tetszik az ötlet, de szerintem ez még nagyon korai. Van még négy hónapunk rá, nem kell elsietni. Ám rózsaszín hajú barátnőm hajthatatlan, így egy hónap múlva tényleg csak annyit vettem észre, hogy már el is érkezett a babaváró napja.

Egy halvány rózsaszín ruhába öltöztem fel a mai napra, a pocakomon pedig már nagyon is látni lehet, hogy van egy lakója. Azt a lakót, pedig már nagy izgalommal vár a fél világ, de leginkább a közeli család, akik a mai napon a hátsókertben tartózkodnak. Mindannyian nagyon kíváncsiak a kis jövevény nemére.

Mikor úgy éreztem, hogy elkészültem, kiléptem a hálószobából, viszont nem sokáig jutottam, ugyanis Louis ott várt rám, fülig érő mosollyal. Már ismertem ő annyira, hogy tudjam ez nem valami megjátszott mosoly, nem. Ez szívből jön, és ennek az oka, a boldogság. Boldog, mert hamarosan lesz egy családja, akiről ő fog majd gondoskodni, és minden idejét amit csak tud, ezzel a családdal fog tölteni.

-Rendbe vagy, szívem ?-már megszoktam, hogy a nap 24 órájából 24-szer megkérdezi, nincs e valami gubanc az egészségemmel, és ezzel együtt a babáéval. Legtöbbször-amikor nem a derekam sajgására panaszkodok- a válaszom mindig pozitív, és remélem így is marad. A csöppség mostmár igazán kezd súlyosodni, ami megnehezíti egy kicsit a mindennapjaimat. Például a cipőmet fel se tudom venni, az ágyból kikelés pedig egy szenvedés. De ez mind megéri, hiszen hamarosan a kezemben tarhatom életem szemfényét.

-Persze, a legnagyobb rendben.-válaszoltam, egy hatalmas mosollyal körítve. Louis magához húzott-persze csak amennyire a pocakom engedte-és megcsókolt.

***

-Sziasztok ! De rég találkoztunk. Nagyon jól nézel ki, gratulálok.-ilyen, és ehhez hasonló jókívánságok sokaságával ajándékoztak meg a rég nem látott rokonaim. A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy hiába nem tartjuk annyira a kapcsolatot, illendő lenne meghívni ezeket a családtagokat is az eseményre.
Jelenleg Anastasia néni-apa unokatesójának a férjének az anyukája-meséjét hallgatom, hogy mennyire tetszett neki a szülés, így az első gyermeket követte még kettő.

A délután kettőkor kezdődő esemény igazán jól telt, és olyan négy órára megérkezett Lottie is, aki a "felfedő meglepetést" csinosítgatta. Így hát, nem is vártunk sokáig. Mindenki elcsendesedett, és körénk és a nagy ajándékosdoboz köré gyűlt. A kamerákat már most bekapcsolták, hogy egyetlen pillanatról se maradjon majd le az utókor.

Louissal egymásra néztünk-persze mosolyogtunk mint a vadalma-majd a hatalmas doboz két oldalán leszedtük az anyagot, mire a teteje megemelkedett, és egyszínű lufik szálltak ki alóla.
És hogy milyen színűek a lufik ?

Heheh, az majd kiderül a következő részben(am szeretlek titeket🤣💕).

Fhuuu, emberek
Csakis en lehetek olyan nyomorek, hogy veletlenul publikalom a reszt, amikor meg kesz sincs 🤣 sirok magamon🤣
Na de mostmar teljesen vegeztem vele, olvashatjatok, remelem tetszik😂💕

ES MINDENKINEK BOLDOG 9 EVET A FIUKKAL 😭OLYAN GYORSAN FELNONEK 😭😍♾🆔️