Louis szemszöge
Éppen belépett Phoebe.
-Kész van a...ops... később visszajövök-mosolygott huncutan a húgom.
Kim elindult az ajtó felé, de én megfogtam a csulóját, és magamhoz húztam.
Ajkainkat összeérintettük, szinte szinkronban mozogtak egymással.
Édes ajkaiból csak egyre többet és többet akartam. Nem bírtam betelni vele, de levegőhiány miatt muszáj volt.
Homlokunkat összeérintve próbáltuk rendezni lélegzet vételeinket, és csak mosolyogtunk mint a tejbetök.
Kim szemszöge
Hitetlenkedve álltam Lou-val szemben. Nem tudtam felfogni, hogy ez most komolyan megtörtént. Annyita hihetetlen, hogy az elmúlt pár hét után most itt tartumk.
Mikor a légzésünk normálissá vált, pont Jay lépett be.
-Gyerekek, kész a süti. Gyertek egyetek.-Jay mosolyogva kihatrált a szobából, Louis pedig kézen fogva húzott le a konyhába.
Jay Istenien süt-főz, amit ma ismét megtapasztalhattam. Elképesztő csokissütit varázsolt össze.
Miután ettünk, beszélgettünk egy kicsit. Sajnos viszont valamikor haza kell mennem. Nem maradhatok itt Tomlinson-ék nyakán.
-Valami baj van ?-szakította gondolataimat Lou.
-Mi ? Ja, nem.-mosolyogtam rá hamisan.
-Látom rajtad, hogy valami bánt. Nekem elmondhatod.-adott puszit a hajamba.
-A bátyámnak esküvője lesz.-mondtam ki egy szuszra. Tommo arca felderült, majd amikor látta, hogy én kicsit sem osztozok vele egy véleményen, elkomorodott.
-De hát ez nagyszerű. Mi a baj ezzel ?-aj, mintha csak Lottie-t hallanám...
-Az, hogy még nem is ismerjük a csajt, de pár hónap múlva már házasodni akar vele.
-De ha...-kezdett volna bele.
-Nincs semmi de. Nekem ez nem tetszik. Ennyi. Kész.
-Jó. Ha te így látod jónak...-adta be a derekát, majd sóhajtott egyet.
-Louis ?
-Hm ?
-Ma aludhatok itt ?-néztem rá bociszemekkel.
-A házban vagy a kanapén ?-kérdezte, majd elkezdett röhögni a saját poénján.
-Húúúú, de jó vicc volt.
-Ugye ? De amúgy bármikor. Gyere, adok neked valami ruhát.
-Elég egy felsőd és boxered.-a fiú furán nézett rám.- Mi az ? Már pucéran is láttalak, nem kell féltened az alsógatyáid a szemem elől. Inkább mást rejtegess.
-Mikor láttál te engem pucéran ? És én miért nem tudok róla ?-kérdezte tőlem nevetve.
-Szerintem te azt nem akarod tudni.-kezdtem én is nevetni.
-De, nagyon is tudni akarom. Légyszi.-térdelt le elém gyorsan, kezeit összekulcsolva.
-Ajjj, na jó. De én szóltam, hogy nem akarod tudni.
Szóval az úgy volt, hogy ugye harmadikban nyáron voltunk egy táborban, és valamelyik nap annyira meleged volt, hogy levetted a ruhád, és a felsőddel a fejed fölött legyezve rohantál végig az udvaron. Szürkület volt, de még tisztán lehetett látni mindent.
-Szóval...az egész iskola látta kicsi Louis-t ?-kérdezte ledöbbenve.
-Lényegében igen. De akkor még a mostaninál is kisebb volt.-mondtam neki nevetve, majd megpaskolva a mellkasát kikerültem, és a szobájába vettem az irányt.
Kivettem a kedvenc felsőmet amit Louis birtokol és elindultam a fürdő felé.
Már a kádban ültem, mikor kopogtattak.
-Kim ! Anyukád hív telefonon.-ordítja be az ajtó mögül Louis.
-Mondd meg neki, hogy miután kész vagyok visszahívom !-kiabáltam már én is.
Erre nem jött válasz.
Mikor végeztem a fürdéssel, felvettem a Lou-tól csórt ruhadarabokat, majd egyenesen a telefonom keresésére indultam.
Louis szobájába érve megpillantottam az említett tárgyat az emlitett kezében.
Gondolom a képeimet nézegette, és jókat derült rajta...
-LOUIS !
Tudom, rövid, de holnap próbálom folytatni 💕
[Átírva: 2020.12.23]
CZYTASZ
Love For A Life {lwt} ✓
Fanfiction"...-Már rég megbocsátottam, Louis. Szeretlek, és ez sose fog változni. De mindkettőnknek tovább kell lépnie. Már nem azok a kis tinédzserek vagyunk akik azt sem tudták mi az a szerelem. Vagy te és vagyok én. Mindkettőnknek külön élete van, amit job...
