A Farkas Lady 1. /Befejezett/

5.rész ~ Találkozás a falkával

Gyorsan elzártam a csapot, majd a zuhanyt visszatettem a helyére. Több erőm nem maradt, ezért visszafeküdtem a kádba.
Ekkor Jenette nyitott be aggódó arccal.

- Lilly, minden rend.. - rögtön befejezte a mondatot, amint meglátott engem a kádba ülve csuromvizes ruhában. Alaposan végigmért, szerintem a pánik, ami a hatalmába kerítette, amiatt tette, amit tett.
Elment, pontosabban elfutott. Nem mondott semmit, hogy hová megy, vagy kihez, csak elment.
Megvontam a vállam és kikecmeregtem a kádból, majd összerogytam az ajtó előtt, amint eszembe jutottak a korábban történtek.

Zokogni kezdtem, de könnyek nélkül, ugyanis egy sem maradt.

A nyitott ajtó miatt láttam, hogy Jenette Nathan társaságában jön vissza, mindkettejük kezében min. 3-4 törölközőt láttam.
Nathan az ágyra terítette őket, amíg Jenette segített nekem felállni, majd a törölközőkre ültetett.
Próbáltak megszárítani, miközben egymással váltottak pár szót, aggódalmas arccal. Nem értettem, hogy miről beszélnek, mert egyetlen egy mondat járt a fejembe:

Gyilkos vagy!

...
Körülbelül negyed óra elteltével egyedül maradtam a szobában, avval a paranccsal, hogy öltözzek át. Furcsa módon nem kérdezték, hogy mi a baj. Lehet, hogy tudják az igazat rólam. Elvégre közismert, hogy a Clown-ok farkasemberek. Akkor viszont mi az ördögért vállalták el, hogy magukhoz vesznek és felnevelnek?! Hiszen akár az életükbe is kerülhet, ha jobban elvesztem a fejem...
Szinte biztos voltam benne, hogy tudják az igazat.

Bepánikoltam, majd gyorsan lenyugtattam magam és felvettem a száraz ruhákat. Az órára tekintettem, ami 6:37-nél járt.
Huh, akkor jó sok ideig ülhettem a kádban.

...
Épp a vizes ruhákat tettem a szennyesbe, amikor Jenette jött be az ajtón, majd szó nélkül átölelt. Visszaöleltem és ismét könnyezni kezdtem.
Jenette finoman eltolt magától és komoly arccal a szemembe nézett.

- Nézd, tudom, hogy rossz, hogy nem találod a szüleidet, de majd egyszer minden jóra fog fordulni és együtt lesztek - mondta, majd ismét magához ölelt.
Most akkor mi van?! Tehát nem tudja, hogy én ki (mi) vagyok?
Pedig én azt hittem.. mindegy, lehet, hogy csak nem akar beszélni róla
Mondjuk ha tényleg tudná az igazat, akkor azért csak kérdezgetne. Elvégre nem semmiség, ha egy 16 éves farkas-lány megöl egy hajléktalan bácsit.

Gyilkos vagy!

Jenette ismét eltolt magától.

- Figyelj, ha szeretnél, itthon maradhatsz - mondta aggódva, de én megráztam a fejem.

- Nem, ne aggódj - megszorítottam a kezét és próbáltam mosolyogni, de csak halványan sikerült - Minden rendben lesz. Már lenyugodtam - szerettem volna, ha abban a hitben marad, hogy a szüleim miatt bánkódtam.
Nem szeretném felvilágosítani arról, hogy valójában milyen lányt fogadott örökbe.
Visszamosolygott rám, majd megszorította a kezem.

- Biztos vagy benne? Ha gondolod, itt maradok veled és beszélgethetünk. Nem tudom, hogy milyen érzés árván felnőni, de szörnyű lehet - szomorúan bólintottam - Akkor ne maradjak itthon veled? - kérdezte újra, amire megráztam a fejem - Akkor hagylak készülődni. Chloe-nak és Randy-nek nem mondok semmit - bólintottam hálám jeléül, majd kiment a szobámból.

...
7:06-kor lementem az étkezőbe, ahol már meglepetésemre mindenki ott volt. Halkan nevetgéltek, csak a reggeli végén vették észre, hogy én is ott vagyok.
Amit őszintén szólva nem bántam.

- Jé, te is itt vagy? - kérdezte Chloe, amin nevettnem kellett.

- Igen, már itt vagyok egy ideje - mondtam még mindig nevetve.

- Nem hallottátok, amikor lejött? - kérdezte Jenette döbbenten a testvéreimtől. Meglepődtem, amikor Nathan válaszolt.

- Hát de olyan halkan jött le - mondta, ráadásul a kezét is felemelte védekezően. Összenéztünk és nagyot nevettünk.

...
Az iskolában épp ebédszünet volt, ezért elindultam az ebédlőbe. Kiválasztottam, hogy mit akarok enni és telipakolt tálcával indultam el Chloe asztala felé.
Ekkor két lány szegődött mellém, akik egy másik asztalhoz tereltek. Leültek, műre én felvontam a két szemöldökömet. Az egyik lány odaszólt nekem:

- Ülj le mellénk! Hidd el, jót tenne neked - mondta komoly hangnemben, amitől megijedtem és rögtön leültem mellé.

A lány hosszú, fekete haja megbabonázott, olyan gyönyörű volt. A derekáig ért, szögegyenesen állt.

- Clown, ugye? - kérdezte, mire nagyot bólintottam. - Farkas, ugye? - kérdezett újból, mire megijedtem, de azért bólintottam. Nagyot nyeltem.

Basszus! Gratulálok Lilly! Most buktattad le magad!

Úristen, ha ezek a lányok beárulnak valakinek, hogy én ki vagyok, vagy netán tudnak a ma hajnalban történtekről....

- Hé, nyugodj meg! Nézd - szólt a másik lány, mire a szeme világítani kezdett. Nem hülyültem meg, komolyan elkezdett világítani.
Ekkor jöttem rá, hogy megtaláltam a helyemet. Ugyanis evvel mutatta meg nekem, hogy ő is farkas.
A fekete hajú lány szemei szintén világítottak egy pillanat erejéig, ami ijesztő és egyben megnyugtató volt számomra.

- Kelly Breath - nyújtott kezet a vörös, göndör hajú lány. Megráztam a kezét és én is elmondtam a nevem, bár ő már tudott az enyémről.

- Engem pedig Sarah Breath-nek hívnak - mondta a fekete hajú lány. Vele is kezet fogtam, de a név hallatán furán nézhetem rájuk, mert összenéztek, elmosolyodtak és Sarah szólalt meg. - Testvérek vagyunk. Én vagyok az idősebb 1 évvel - nyújtotta ki a nyelvét a húgára, amin muszály volt nevetnem.

- Várj, mi nem egy évfolyamba a járunk? - kérdeztem Saraht, ő pedig továbbra is nevetve válaszolt.

- Drágám, mi egy osztályba járunk - mondta kicsit sem sértődötten, én pedig azt hittem, menten elsüllyednek. Már épp bocsánatot akartam kérni a figyelmetlenségemért, amikor feltartotta a kezét. - Nyugi, én tettem úgy, hogy ne vegyél észre. Gondoltam, hogy farkas vagy te is, ezért a háttérből figyeltelek. - mondta jóval halkabban, majd a vállamra tette a kezét és gyengéden megszorította azt.

A jelző csengő megszólalt, ami jelezte, hogy 5 perc van az óra kezdetéig. Felálltunk, majd Sarah közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta:

- Ma délután 4-kor legyél a suli előtt. Elviszünk magunkhoz és segítünk észrevétlennek maradni. - suttogta, amire hálásan bólintottam. Karonfogott és Kellytől elbúcsúztunk, majd elballagtunk a termünkig, ahol Sarah jobbnak látta, ha külön megyünk be. Mondta, hogy nem lenne jó rám nézve, ha együtt látnának minket.
Állítólag nem kedvelik őt az osztályban, ugyanis mindenki gyanakszik rá, hogy ő farkas ( tehát hogy az, ami valójában), ám ő persze tagadja az egészet.

...
Túléltem valahogy az órákat Charlotte mellett, aki egyfolytába talált valami indokot, hogy piszkálhasson. Kifelé menet az iskolából észre sem vettem, amikor Kelly elhaladt mellettem és egy kicsit belecsípett a könyökömbe. Nem nagyon, csak a figyelemfelkeltés céljából. Ami sikerült is, mert Randy és Chloe is rögtön felfigyeltek.

- Honnan ismered a boszorkány húgát? - kérdezte Chloe kicsit flegmábban, de azt betudtam a délutáni fáradságnak.

- Ja, ő az osztáytársam húga, Sarah húga - magyaráztam, majd a szemöldökömet ráncolva felkaptam ismét a fejemet - Boszorkány? Miért hívod így?

- Mert a farkas nem annyira menő - evvel a mondattal kisétált az iskolából, én pedig lefagyva megálltam a folyosón Randy pedig próbált elhúzni onnan.

Sziasztok! Ha egy kicsit is tetszett, kérlek egy Vote-tal jelezzétek felém. Sokat jelentene nekem! :)