A Farkas Lady 1. /Befejezett/

39.rész ~ A behatolás

Körülbelül 2 órával az üldőzés előtt...
- Oké, készen állsz? - kérdezte Mike, miközben bepakoltuk az autóba a legfontosabb dolgokat. Fekete kezes-lábas, fekete símaszk, fegyverek, amikről nem igazán tudtam, hogy honnan vannak és minek kellenek..  Civil ruhában terveztük az indulást, majd ott, a helyszínen akartunk átöltözni és akkor tetőtöl-talpig fekete ruhát ölteni. Csak az álca kedvéért, de nem sétálhattunk be magunkat mutogatva és ezáltal lebuktatva magunkat.

Igen, a terv változott. Hátulról megyünk és törünk be az épületbe, majd kihozzzk Apát és meglépünk hárman az országból.  Szerintem legjobb lenne Németországban letelepedni, majd amíg ott tartózkodunk, addig itt lenyugodjatnak a kedélyek, nevet változtatunk és ismét elmegyünk egy másik országba. Muszáj mozgásban maradnunk, nehogy egyszer csak meglepjenek minket.

- Kész vagyok. - válaszoltam magabiztosan, miközben Mike lecsukta a csomagtartó tetejét. Amikor azonban a farkas lényemnek köszönhetően a sötétített üvegen át is jól láttam a fegyvereket, egy kissé elbizonytalanodtam és nyeltem egy nagyot - Legalábbis szerintem.

- Hé, - ölelt magához Mike az autó mögött, miközben halkan duruzsolt a fülembe - Nem lesz semmi baj. Vagy ha igen, akkor is kitalálunk valamit és megoldjuk a helyzetet. Ne aggódj...

Közvetlenül Apa kiszabaítása előtt..
- Hát, elérkezett az idő. - jelentette ki Mike, és nyögések közepette kiszállt az autóból. Már 2 órája, hogy az autó mögött ölelgetett és nyugtatgatott egyaránt, majd azután rögtön el is indultunk ide, a börtönhöz. Azóta csak én szálltam ki párszor a járműből, hogy vegyek magunknak kaját (ami 5-10 perc alatt meg is volt), úgyhogy neki nem volt sok ideje mozogni.

- Úgy tűnik. - szálltam ki én is az autóból, ami a börtöntől távolabbra lett parkolva. Nem akartunk feltűnést kelteni azáltal, hogy közvetlenül a börtönnél szedjük össze a cuccainkat, öltözünk feketébe...

Már este 9 óra volt, ami azt is jelenti, hogy az utazásunk a vártnál is jobban elhúzódott az útlezárások miatt. Szó szerint föl-le járkáltunk az autópályáról részben a balesetek miatt, részben azért, mert a GPS megbolondult és valami teljesen más helyre akart vinni minket. Nem tudom, hogy Mike hol szerezte ezt a vackot, de amikor rákérdeztem, hogy hol sikerült vennie, azt mondta, hogy egy haverjától kapta kölcsön... Na,persze..
Tuti, hogy valami 1$-os boltban kapta, ami valljuk be, nem sok egy GPS-ért, de nem is minőségit kapsz...

A késői érkezésre visszatérve, nem is akartunk fényes nappal jönni, de már olyan este 6 körül ide akartunk érni, hogy felkészülhessünk rendesen. De mivel március közepe van, ezért este 9 után már sötét van, úgyhogy nem sok ember jár az utcákon és evvel megoldottuk a " Mi van akkor, ha valaki jól megnéz minket az utcán és szól a betörésünk után a rendőröknek?" kérdést, úgyhogy emiatt már nem kell aggódni. Szerencsére.

Mike mindeközben kinyitotta a csomagtartót és kivette a fekete ruhát, valamint a fekete símaszkot. Én beültem az autóba öltözni (mégiscsak egy 16 éves lány vagyok), amíg Mike a korom sötétben öltözött odakint. A legközelebbi lámpa is körülbelül 100 méterre volt tőlünk (ha nem többre), úgyhogy nem nagyon voltunk láthatóak. Persze, ha valaki látta az autó fényszóróját idefele jövet, akkor sem voltunk nagy veszélyben.

- Kész vagy? - kérdezte Mike, közben végig hátat fordított az autónak, mert ugye öltöztem. Rendes dolog volt tőle szerintem.

- Igen. - válaszoltam röviden és már kinnt is voltam az autóból, hogy segítsek Mike-nak kipakolni a csomagtartóból. Mindkettőnknek volt egy-egy fekete hátizsákja, amiben különböző dolgok voltak ( Mike táskája lőszerekkel, fegyverekkel volt teli, míg az enyém kötszerrel és különböző egészségügyi csomagokkal, illetve egy fegyver és kevés lőszer is volt benne biztos, ami biztos alapon).

Fél óra múlva (igen, eddig tartott elkészülni) már készen álltunk a behatolásra. Lassan megközelítettük a börtön azon részét, ami a legtávolabb áll a főbejárattól és ahol csak egyetlen egy kamera van, ami figyel. Arról az oldalró haladtunk az ajtó felé, ahová a kamera nem igazán lát, ami a bal oldalt jelenti.

Míg én a járdán megálltam, addig Mike szinte a fal mellett elosont a kameráig  és oldalról, illetve kicsit fejjebről, anélkül, hogy a kamera látószögébe ért volna, egy metszőolló segítségével egy vágásra kiiktatta a kamerát. A biztonság kedvéért Mike a lehető legtöbb drótot elvágta, hogy biztos, ami biztos, ne lássanak minket.

Ezután nagyon gyorsan bementünk az épületbe és elrejtőztünk. Az ajtó mellett egy nagyobb szekrény foglalt helyet, úgyhogy abban elbúktunk. Néhol lyukak voltak rajta, úgyhogy láthattunk mindent. Tudtuk, hogy több rendőr is ki fog menni az ajtón túlra és megnézi a kamerát, hiszen mindig van valaki a monitor előtt, aki látja a történéseket. Ugye akkor azt is kellett volna látniuk, hogy bejöttünk, hiszen az ajtóval szemben is áll egy kamera. Igen ám, viszont nem rögtön mentünk be, ezért reméltük, hogy addigra már elindultak ide, az ajtóhoz. Így nem láthatták, hogy mi bejöttünk.

Ahogy gondoltuk, jöttek is páran, hárman, hogy pontos legyek. Mindegyik kiment azon az ajtón, amelyiken mi épp az előbb surrantunk be. Ezután Mike nagyon gyorsan, szinte kirobbant a szekrényből (hangtalanul) és az ajtóval szemben lévő kamerához lépett és annak a drótjait is elvágta. Felém fordult, pontosabban a szekrény felé, és a hüvelykujját felfelé tartva mutatta, hogy minden a tev szerint halad. Illetve haladt, egészen idáig.

Az ajtó, amin az imént lépett ki a három rendőr, újra kinyílt, azonban csak egy ember jött be rajta. Hirtelen megállt az immáron csukott ajtó előtt és elkerekedett szemmel figyelte Mike-ot. Láttam, hogy a fegyveréért nyúl és mivel közvetlenül a búvóhelyem mellett állt, ezért a szekrény ajtaját akkora lendülettel csaptam neki, hogy a rendőr elesett részben a fájdalomtól részben a döbbenettől. A fegyverét esés közben elejtette, amit felvettem és rá szegezem. Ennél többet nem kívántam tenni, Mike viszont látszólag igen, mert ő a saját fegyverét vette elő és szintén a rendőrre szegezte.

- Állj fel, szépen lassan. - mondta nagyon nyugodt hangerővel Mike, közven a rendőr kigúvadt szemmel és feltartott kezekkel lassan felállt.

Sziasztok Drágáim! 😊
Elnézést a késlekedésért, de egyszerűen nem volt időm sajnos evvel foglalkozni.😔
Remélem, hogy ettől függetlenül tetszik mindannyiótoknak ez a rész, ha így van, kérlek, hogy jelezzétek felém egy Vote vagy Komment formájában, ahogy eddig is tettétek!😁😉
Puszi!💋

Spoiler!!! --> Már nem sok rész maradt hátra, de van esély egy esetleges "2.évad"-ra. Ha szeretnétek, hogy legyen folytatás, kérlek, hogy tudassátok velem!