A Farkas Lady 1. /Befejezett/

32.rész ~ A rendőrségen

- Üdvözlöm Miss. Tudok valamiben segíteni? - kérdezte a pult mögött álló férfi, aki nem lehetett több 30-nál. Egy doboz fánk hevert előtte, amiből arra tudtam következtetni, és a kevésbé fitt alkatáról, hogy ő csak a rendőrőrsön dolgozik, de helyszíni megbízásokat nem vállal.

- Öhm, igen, ami azt illeti. - kezdtem, mindeközben a pultot néztem - Ha jól hallottam, David Clown-t elfogták. Megtudná mondani, hogy hol tartják jelen pillanatban? - kérdeztem meg, és felnéztem a férfira. Éppen fánkot evett, és amikor meghallotta a kérdésemet, félrenyelte azt és úgy köhögött, hogy azt hittem, menten megfullad. Átnyúltam a pult felett és próbáltam a hátát ütögetni, mire sikeresen kiköpte a torkára akadt fánk darabját. Pontosan rám.

- Jaj, ne haragudjon, Miss, nem direkt volt, én esküszöm... - bocsánatkérését félbe szakítottam egy 'Elnézést'-el és a mellette lévő papír zsebkendő tartóból kivettem egy maréknyit és némi undorral ugyan, de elkezdtem a hófehér ingemről letörölni a csokis fánk maradékát. Magamban átkoztam magamat és Apát, amiért ilyen szituációba kevert, ugyanis soha, de soha, eddig még senki sem köpött le egy fánkkal.

Itt volt az ideje - gondoltam magamban.

A hab a tortán pedig az, hogy amint ez megtörtént, több tucat rendőr, akik körülöttünk álltak, hatalmas röhögésben törtek ki. Feléjük fordultam, egy kissé mérgesen, amire tovább vihorásztak, de volt bennük annyi tisztesség, hogy elvonultak és inkább máshol nevettek rajtam tovább. Szuper.

- Szóval, Clown-ról érdeklődött, igaz? - kérdezte, enyhe indulattal a hangjában. Bólintottam egyet a nagy tisztogatás közepette, amire élesen beszívta a levegőt. - Azt a szemetet remélem, hogy minél előbb elitélik! - erre a kijelentésére kipattantak a szemeim és nem tudtam, hogy mit mondjak.

- Mi az, maga nem hallotta Miss? - kérdezte felvont szemöldökkel, amire megráztam a fejem. Vajon miről nem hallottam?

Nagyot sóhajtott, látszólag nehezére esett valamiről beszámolnia. Őszintén szólva kezdtem aggódni, hogy mi történhetett Apával.

- Hamarosan részt vesz az a szemét egy tárgyaláson, ahol valószínűleg halálra fogják ítélni - kipattantak a szemeim a hír hallatán, közben a rendőr az előtte álló naptárat kezdte nézegetni - Ami ma délután meg is történik. - közölte velem mintegy mellékesen, nekem pedig elszorult a torkom. Ez nagyon nem jó!

- Nincs rá mód, hogy esetleg beszélhessek vele a tárgyalás előtt? - tettem fel a kérdést az éppen fánkot majszoló férfinak, akinek ismét a torkán akadt a falat, de ezúttal sikeresen le tudta nyelni azt és nem köpte rám. Apropó falat, a fehér ingemen még mindig ott tátongott egy közepes, rózsaszínes folt, ami nagyjából a hasam tájékán helyezkedett el. Nagyon gusztusosan nézett ki.

- Öhm.. persze - hezitált egy kicsit - Hogy is hívják, Miss? - szegezte nekem a kérdést, amire már fel voltam készülve.

- Emma Harvey-nak hívnak. - mondtam el a korábbi álnevemet, amit még Anyával együtt találtunk ki, miután megszöktünk a régi házunkból, Gail Townban. Ó, azok voltak a szép idők!

- Rendben, akkor Miss Harvey, megírok pár papírt, amivel bemehet ahhoz a szeméthez! - fejezte be ingerülten a mondandóját, majd pár perc elteltével már a cellák felé vettem az irányt, ahol Apa raboskodott.

...

- Mi a francot keresel itt? - ordított rám Apa, amikor beléptem hozzá abba a helységbe, ahová vezettek avval a címszóval, hogy itt nyugodtan beszélhetünk, viszont csak 10 percig. Eredetileg 5 perc lett volna, de addig könyörögtem az őrnek, hogy hajlandó volt 5 perc ráadást adni.

Apa narancssárga egyberuhát viselt, ami szerintem egész jól állt a barna hajához. De ennek ellenére, amikor ránéztem, rossz érzés fogott el.

- Én is örülök, hogy láthatlak! Te mi a szart művelték? - kédeztem ingerülten, ugyanis elvesztettem a türelmemet vele szemben már akkor, amikor beléptem és rám üvöltött. - Miért akartál ellopni egy autót egy idős házaspártól? Megőrültél?!

- Úgy láttam jónak, ha... - ekkor megakadt és nem tudta, hogy hogyan folytassa. Én viszont tudtam és be is fejeztem helyette a mondatot.

- Ha itt hagysz, teljesen egyedül! Gratulálok! Anya biztos büszke lenne rád! - ordítottam a képébe, mire véreres szemei rám villantak. Mindeközben álltunk mindketten egymással szemben, én a köztünk lévő asztal egy székének a támláján támaszkodtam, míg Apa ökölbe szorított kézzel állt és rettentően csúnyán nézett engem. Őszintén szólva, megijedtem tőle.

- Nem tudod, hogy Anyád mit mondana! - ordított vissza és az öklével az asztalra csapott. Ennél a pontnál bejött az őr és felemelt kézzel közeledett Apa felé.

- Nyugodjon meg, uram! - nyugodtan, de mégis egy kissé talán parancsolóan hatott a hangja.

- Én.. teljesen.. nyugodt vagyok.. - válaszolt Apa, minden egyes szót lassan kimondva. Az eddig ökölbe szorított kezét most szét nyitotta és az őrre nézett. -Elmehetek?

- Mi, nem, nem mehetsz el! Még nem! - kezdtem volna Apa felé menni, de az őr az utamba állt, , majd oldalra fordult és bólintott, így Apának jelt adva arra, hogy mehet. Apa szó nélkül távozott, én pedig egyedül maradtam. Ráadásul már csak 3 óra vol hátra a tárgyalásig, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem.

Sziasztok emberek!😁
Remélem, hogy tetszik nektek ez a rész is, ha így van, kérlek jelezzétek felém.
Puszi mindenkinek!😘❤️