A Farkas Lady 1. /Befejezett/

27.rész ~ Az igazság fényre derül

- Mi a baj Lilly? - kérdezte, közben abba hagyta a pakolást és már a teljes figyelmével együtt felém fordult. Az ágyaink között ült, mellette egy - két ruhája hevert, míg a bőröndje a lába előtt álldogált és várta, hogy ki legyen pakolva. Közben én az ágy másik oldalán álltam és az egyik kezemmel a másikat tördeltem és még egy nagyot sóhajtottam, mielőtt elkezdtem volna mesélni neki a történteket.

- Szóval, nem tudom, hogy tudod-e, hogy mi történt a reptéren velem, Anyával és Ms.Pare-rel? - kérdeztem, mire megrázta a fejét és közben kikerekedtek a szemei.

- Anyád is ott volt? - kérdezett vissza kikerekedett szemekkel a meglepődéstől, a torkom pedig összeszorult. Tehát nem tud semmit. Bólintottam neki válaszul, majd mindent elmeséltem neki. Onnan kezdve, hogy a kórházban Anya megmentett, egészen addig, hogy a rendőrök elrángattak a vérfarkasok immár halott vezérétől, aki mozdulatlanul feküdt előttem, nekem pedig nem csillapodott a mérgem még akkor sem, amikor tudtam, hogy megöltem.

Apa mereven ült az ágyán és a padlót bámulta, nem szólalt meg azóta, hogy megtudta, mi minden történt az elmúlt napokban. Alig-alig pislogott, én pedig nem tudtam, hogy mit tegyek, illetve mit kéne tennem egy ilyen szituáció kellős közepén. Egyszerűen csak álltam az ágyam mellett egy darabig, majd megindultam Apa felé. Odaálltam mellé, és a kezemet finoman a vállára helyeztem, mire hirtelen felpattant az ágyról és fellökve engem az ajtóhoz sietett.

- Hová mész ilyenkor? - kérdeztem teljesen meglepve, ugyanis már kint besötétedett, viszont az időt pontosan nem tudtam. A kilincsre tette a kezét és majdnem szóltam neki újra, mert úgy hittem, hogy nem hallotta a kérdést, de még mielőtt beszélhettem volna, visszafordult felém és a szemembe nézett.

- Ki kell mennem a friss levegőre. - közölte és láttam a szemében, hogy a könnyeit alig bírja visszatartani. Nagyon megsajnáltam és még mielőtt lenyomhatta volna a kilincset, gyorsan felkaptam Apa egyik dzsekijét (igen, elfelejtettünk kabátot venni) és felé indultam. - Te hová mész? - kérdezett vissza, továbbra is a csukott ajtó mellett állva. Egyik szemöldöke az égbe szökött, amikor odaálltam mellé és vártam.

- Megyek veled. Nem tudom, hogy mire készülsz, de jobb, ha veled megyek! - mondtam és nem mozdultam mellőle. Apa hangosan fújtatott, majd ellenkezésre nyitotta a száját, viszont inkább becsukva azt és kinyitotta az ajtót.

...

Körülbelül 10 perccel később már lent sétáltunk az utcán. A hűvös szellő ellenére viszonylag jó idő volt, viszont egy kicsit libabőrös lettem Apa vékony dzsekije alatt. Nem tudom, hogy merre sétáltunk, de igazából ez nem is érdekelt, egy dolog viszont nem hagyott nyugodni. Az a gond evvel, hogy fogalmam sem volt, hogy mi a gond. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de arra, hogy mi is pontosan, csak később derült ki.

Csendben sétáltunk, néha-néha a mellettem lépkedő Apára pillantottam, aki a földet bámulta és egy másodpercre sem emelte fel a fejét. Hirtelen megállt, és nem szólt semmit, így én is megkésve ugyan, de megálltam. Mire hátra fordultam, addigra már hűlt helye volt az apámnak, én pedig pánikba estem. Össze-vissza forogtam, viszont az utcai lámpa fényében nem sok mindent láttam.

Elkezdtem visszafelé, a hotel felé menni, hátha Apa arra vette az útját. Az út telis tele volt kanyarokkal, úgyhogy nem lehetett előre belátni, hogy ki is megy rajta. Siettem, szinte már futottam, majd nem figyeltem, hogy merre is megyek így sikeresen lekanyarodtam jobbra, egy kis zsákutcába. A földet néztem, és pont mikor fel akartam nézni, belerohantam egy fekete alakba. Amikor éppen megszólaltam volna, megéreztem egy nagyon ismerős illatot, és egy kissé meglepődtem.

- Apa... - kérdeztem elhaló hangon, ugyanis amikor megfordult, a felettünk világító utcai lámpa segítségével kristály tisztán láttam a kezét beborító vért. - Mit műveltél? - kérdeztem, nagyon halkan, ugyanis nem tudtam, hogy mit tegyek (ma már nem elsőre), közben mögé néztem és meg is láttam az áldozatát. Ellépett az utamból, viszont én egy centit sem mozdultam. Egy idősebb férfi feküdt ott (legalábbis a maradványaiból tippelek erre, mert már nem maradt belőle sok minden) és ekkor eszembe jutott az a bácsi, akivel az első farkasként eltöltött éjszakámon találkoztam.

Láttam, hogy a férfiből több liter vér folyt ki (és evvel nem túlzok egy cseppet sem). Apa köhintett egyet, én pedig ijedtemben egy másfél lépést tettem arrébb.

- Ezért jöttem ki. - mondta, nem nézett a szemembe, a vértől vöröslő kezeit nézte. - Muszáj volt... Muszáj voltam valahogy.. kiadni a dühömet. - mondta és láttam, ahogy az arcán végig gördült egy könnycsepp, amit zavartan le törölt. Viszont evvel csak annyit ért el, hogy egy vörös csík lett az arcának bal felén.

- Mit műveltél? -kérdeztem újra, habár láttam, hogy mi lett az eredménye annak, amit tett.

- Először megfojtottam, hogy ne szenvedjen. - mondta, amire felhúztam a szemöldökömet - Annyit - tette hozzá, mire tudom, hogy nem szabad, meg illetlen, de mind a ketten szomorúan elmosolyodtunk. - Majd ott ütöttem, ahol értem. - ránéztem Apa áldozatára, aki szerintem nem csak "egyszerű" ütéseket kapott. Szó szerint kint voltak a belső szervei szerencsétlen férfinak, nekem pedig hányingerem lett. Tudom, farkasként nem szabadna rosszul lennem az ilyenektől, de ezen nem tudok változtatni.

Ekkor kék-piros színeket láttunk az utca elején, ahol autók fényszóróit is megpillantottuk. Rendőrautókét.

- Futás! - Apa reagált elsőként kettőnk közül és megragadta a vértől ragadó kezével a karomat és már futottunk is a.. a fal felé, ami az utca végén volt.

Sziasztok FIÚK és LÁNYOK! (csak neked, EmmaGal9 😀😘)
Elérkezett ez a rész is, ne haragudjatok, hogy ennyi ideig nem hoztam részt, igyekszem gyorsabb tempót felvenni! 😉
Sok puszi a következő részig! ❤️😘