A Farkas Lady 1. /Befejezett/

37.rész - Az előzmények

Körülbelül 48 órával az üldözés előtt...

- David Clown az elkövetett bűneiért halálbűntetést érdemel, amelyet 1 hónapon belül meg kell kapnia! Az ülést... - azonban még mielőtt a bírónő rendesen lezárhatta volna a tárgyalást, káosz alakult ki a teremben. Vagyis inkább az emberek egyszerűen csak örültek a döntésnek, ugyanis mindenki a teremben Apa ellen tanúskodott. Ami, mondhatom, nagyon jól esett neki és nekem is egyaránt.

John-ra néztem, és szó szerint egybeolvadt a bőre színe a fal színével, ami kissé megijesztett. A szája tátva maradt és úgy nézte, amint Apát elvezetik a rendőrök. Megfogtam a karját és enyhén megszorítottam, mire rám nézett. A kezemet még mindig a karján pihentettem és John is odatette a kezét.

- Sajnálom Lilly! Én nagyon sajnálom... - mondta és megszorította a kezemet. Ekkor egy könnycsepp kiszökött a szememből és végigfutott az arcomon. John letörölte az arcomról, majd még egyszer megszorította a kezemet és elindult a bírónőhöz, aki éppen indulni készült.

Körbenéztem a tárgyalóban és észrevettem, hogy szinte üres lett a terem. De ennek ellenére lehetett hallani a kinnt ujjongó tömeget, ami ismét megindította a könnyeimet. Az ingem ujjával letörltem a kiszökött cseppeket, majd felálltam és elindultam nagyon lassan, már-már araszolva kifelé.

Mindeközben John gyengéden megfogta a hátamat és mellém lépett, majd egy szót sem szólva egymáshoz indultunk el a kocsi felé. Ránézten John-ra, hátha egy kisebb reménysugarat látok a tekintetében az Apával kapcsolatos itélet véget, de ehelyett csak szomorúan megrázta a fejét, majd lefelé nézett és egészen az autóig így vonultunk, majd beszálltunk a járműbe és elhagytuk a helyszínt. A helyszínt, ami örökre megváltoztatta mindnyájunk életét...

Körülbelül 24 órával az üldözés előtt...

Tegnap este még John ellátogatott Apához a börtönbe és elmondta neki, hogy sajnos nem tud semmit sem tenni annak érdekében, hogy ő kiszabaduljon. Én is mentem volna John-nal, viszont nem engedett, amit egyáltalán nem értettem. Miért is ne mehettem volna Apához? Feltettem neki is a kérdést ugyan, de erre csak morcosan megrázta a fejét és elindult anélkül, hogy bármi mást is mondott volna nekem.

Este 10 óra után érkezett vissza, a szállásunkra, nagy nehezen ugyan, de sikerült fent maradnom és megvárnom, amíg John visszatér. Meglepődött, amikor benyitott az általunk nappalinak nevezett helységbe, ami nagyon kicsike volt, de egy kis kanapé elfért benne és én éppenséggel ezen a kényelmi alkalmatosságon ültem és néztem végig, ahogyan leveszi a kabátját, majd lassan a cipőjét is.

- Miről beszéltetek Apával? - kezdtem köszönés nélkül, ugyanis nagyon kíváncsi voltam arra, hogy miről volt szó, mert ahogy John-ra ránéztem, észrevettem, hogy valami komoly dologról lehetett szó és én nem akartam kimaradni belőle. Miután John végzett a cipője levételével, felegyenesedett, majd rám nézett és egy nagy sóhaj kíséretében elmesélte, hogy mi volt a találkozójuk tárgya.

- Nézd, apád nem fog legális úton kiszabadulni a börtönből, az egyszer biztos. - jelentette ki némi szomorúsággal a hangjában. - De ennek ellenére mi ki akarjuk szabadítani őt, igaz? - felvonta az egyik szemöldökét a kérdésre, amire én kétkedve ugyan, de bólintottam. Természetesen én is szívesebben láttam volna őt itt, kint, mint a börtönben, de nem tudtam, hogy mit fog a folytatásban John mondani, és nem voltam benne biztos, hogy jó ötletnek fogom tartani.

John némi gondolkodás után folytatta a mondanivalóját.

- Szóval valahogy ki kéne őt szabadítani onnan... - kezdte, de én nem hagytam, hogy befejezze, úgyhogy közbe szóltam.

- Már elnézést, de mióta jön egy ügyvéd, egy igazán sikeres ügyvéd ahhoz, hogy valakit illegális módon akarjon kiszabadítani? Persze, én is szeretném, sőt, annál jobban semmit sem szeretnék, mint hogy Apa kiszabadulhasson, úgyhogy ne érts félre, de ezt mégis hogyan gondoltad vagy gondoltátok, hogyan tudnánk ezt kivitelezni?

- Arra már van is egy tervünk... - kezdte ismételten John, majd leült mellém a kanapéra és egy kisebb jegyzetfüzetet vett elő, amibe a témával kapcsolatban voltak dolgok lejegyzetelve.

Figyelmesen hallgattam, majd éjfél is elmúlt, mire felvázolta a tervet teljes egészében. A lényeget mondanám csak el ebből. Elmegyünk a börtönbe álruhában, én elterelem az őrök figyelmét, amíg John kiszabadítja Apát, majd elhúzunk a fenébe. Nagyon nagy vonalakban ez lenne az a terv, amit Apa és John együtt találtak ki. Hát nem is tudom... nem a legjobb terv, amit életemben hallottam, ugyanis hagy némi kivetnivalót maga után, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Apa így vagy úgy, de hamarosan kint lesz a börtönből és engem csak ez érdekel.

Körülbelül 18 órával az üldözés előtt...

- Hé, minden rendben van? - kérdezte John, aki a harmadik kávéját iszogatta, holott alig múlt el reggel 6 óra - Figyelj, nem gond ha izgulsz, vagy ha esetleg ideges vagy, de nem szabad pánikba esned, érted? - kérdezgetett tovább, miközben a hátamra tette a kezét és enyhén elkezdte simogatni azt. Meglepődtem, ugyanis John annyira magabiztosan beszélt és nyugtatgatott, hogy muszáj volt valamit megkérdeznem tőle.

- Ne haragudj előre a kérdésért John, de te már csináltál ilyet? - kérdeztem teljes őszinteséggel, közben mindvégig a szemébe néztem. Elkerekedtek a szemei és ráadásképpen a kávéját is félrenyelte. Biztos, hogy nem számított egy ilyesfajta kérdésre. Megütögettem a hátát segítségül, majd miután alábbhagyott a köhögése, újból kérdő tekintettel meredtem rá.

- Hát történt velem ez-az a múltban...

Sziasztok Drágáim! 😊
Ne haragudjatok, hogy ennyi idő után jött csak rész, ígérem, hogy legközelebb már sokkal hamarabb hozom majd. 😉
Idő közben meglett az 1k Vote, amit nagyon, de nagyon szépen köszönök mindenkinek! ❤️
Továbbá a 3. helyen található a könyv a magyar könyvek között és 5. helyen a 'Vérfarkas' kategóriában, ami számomra hihetetlen! 🤩
Fantasztikusak vagytok! Nagyon szépen köszönöm nektek! ❤️😘
Puszi 💋