A Farkas Lady 1. /Befejezett/

33-34.rész - A tárgyalás előtt (1/2)

...

Fél órával később az internet segítségével már Los Angeles egyik legjobb ügyvédjével ültem szemben és hallgattam őt. Épp elmagyarázta, hogy ő milyen módszerekkel dolgozik.

- A legfontosabb, hogy csak is az igazat szabad mondani, ha pedig nem így fog történni, akkor nem tudok segíteni többet! - jelentette ki egyszerűen, nekem pedig összeszorult a torkom.

Csakis az igazat! - visszhangzott a fejemben. De ha ez így fog történni, akkor annak nem lesz jó vége, az ezer százalék. De hát, ha muszáj, akkor muszáj.

- Szóval, ismételten meg kell, hogy kérdezzem. Mivel is állunk szemben pontosan? - már egyszer feltette ezt a kérdést, azonban nem adtam rá választ. Most azonban muszáj lesz mindent elmondanom. Itt és most.

Itt és most. - mondogattam magamban, támogatva saját magamat ezzel, hogy elmondjam, amit el kell.

- Kezdjük az elején... Hallott már farkasokról? - tettem fel a kérdést, amire elnevette magát. Nem tudtam, hogy ez most jó jelnek kellene-e vennem, vagy sem, de nem törődtem vele és elmeséltem mindent.

...

Legnagyobb meglepetésemre negyed óra elég volt ahhoz, hogy felvázoljam a helyzetet. Mr. Clay figyelmesen hallgatott, közben meglazította itt-ott a nyakkendőjét.

- Szóval.. Ön a családjával együtt vérfarkasok, akiket elüldöztek az otthonukból és hónapokkal később rájuk találtak itt, az anyját megölték, ön pedig megölte a vezetőjüket. Az apja betört a kórházba és elhozta onnan, majd az apjával megszálltak a környéken és épp bemondták a híradóba, hogy önt elrabolták. Az igazi nevét mondták be, amire az apja mérges lett és elment és megpróbált kirabolni egy idős házaspárt. - Fejezte be a hosszú mondandóját, mire bólintottam. - Istenem, most segíts!

- Ráadásul azt is tudják, hogy ő vitt el a kórházból. - egészítettem ki, mire az úr mindkét kezével a fejéhez kapott és szerintem sikerült teljesen összezavarnom. Szegény, nem állt szándékomban ezt tenni vele, de muszáj segítenie, különben Apa keresztet vethet, amit nagyon nem akartam. Mellesleg, szerintem ő sem akarta.

- Nézze, Mister... - kezdtem volna könyörögni a segítségéért, ha nem szakított volna félbe egy legyintéssel a kezével. Elhalgattam, és vártam, hogy most mi fog következni.
A fejemben úgy folytatódott tovább ez a történet, hogy a velem szemben ülő úr elutasít, ebből kifolyólag kezdek majd el könyörögni. Ami viszont nem hat, és végül még a tárgyalásra sem fogok tudni bejutni, aminek következtében Apát halálra ítélik. Ő meghal, én pedig vagy öngyilkos leszek, vagy megpróbálok tovább élni abban a tudatban, hogy megmentethettem volna Apát.

Szóval nem terveztem valami jó jövőt számomra, legalábbis a jelen állás szerint nem is számíthattam semmi jóra.

Amikor a gondolatmenet végére értem, pár perccel utána Mr. Clay felállt az íróasztal mögül és járkálni kezdett a szobában. Körbe-körbe lépdelt, mindvégig a földet nézve és már szinte látni lehetett a fogas kerekeket, ahogy a fejében forognak és kattognak.

Pár perccel (és körrel) később ismét helyet foglalt a velem szemben lévő irodai székében, kihúzta magát és nagyot sóhajtott. Fel voltam készülve az elutasításra, ami elkerülhetetlen volt. De szerencsére nem volt igazam, és az ellenkezője történt, amit a mai napig nem értek, hogy miért.

- Nézze, Miss Clown... - vett egy mély levegőt, becsukta a szemét, majd ki is nyitotta és rám meredt mogyoróbarna szemeivel. - Hiszek önnek, vagyis.. elhiszem azt, amit az imént elmondott, ráadásul még én is hallottam némely pletykát az üggyel kapcsolatban. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy hajlandó vagyok elvállalni az ügyet. - közölte velem nemes egyszerűséggel, majd hátradőlt a székén és várta a reakciómat.

Tátott szájjal néztem a férfit, nem bírtam megszólalni, egyszerűen nem tudtam mit mondani. Erre a verzióra még csak nem is gondoltam, nemhogy elterveztem volna, hogy mit teszek, ha netán Mr. Clay elvállalná az ügyet.

Nagyon boldog voltam és hatalmas kő esett le a szívemről. Így mostmár van esélyünk Apát kiszabadítani. Vagy legalábbis megmenteni őt a haláltól.

- Úristen, köszönöm, nagyon szépen köszönöm! - hálálkodtam, mire a férfi bólintott és köhintett egy keveset, így hamar abba is hagytam a hálálkodást.

- Szívesen segítek ott, ahol tudok. De.. - kezdte vészjósló hangon, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Sosem jelent jót a de szó az ilyesfajta esetekben. - De viszont ugye normál esetben fizetség jár a szolgálataimért. - jegyezte meg rám villantva barna szemeit, az egyik szemöldökét felhúzva.

- Ó, hogy az. - válaszoltam, közben egész végig a földet bámultam és nem volt bátorságom ahhoz, hogy a szemébe nézzek. A hangsúly, ahogy mondta, arra engedett következtetni, hogy (ő is) tisztában van azzal, hogy sehogy sem tudok neki fizetni.
Mármint persze, szívesen kifizetném, viszont a gond csak annyi volt, hogy nem volt miből fizetni. Ez pedig némi nehézséget okozott abban, hogy Apa egyáltalán rendelkezzen ügyvéddel. A férfi, aki velem szemben ült, ő volt a legjobb a rendelkezésre álló összes ügyvéd közül. Ami azt is jelenti, hogy munkánként elég sok pénz landol a zsebében.

- Gondolom nem tud megfizetni. - mondta ki helyettem azt, ami már az elejétől kezdve nyilvánvaló volt. Bólintottam, közben lesütöttem a szememet. Egyszerűen nem bírtam a szemébe nézni. Hangosan kifújta a levegőt és hallottam, ahogy felállt ismét és újra körbe-körbe kezdett el járkálni az irodában.

Mostanra már az összes reményemet elvesztettem avval kapcsolatban, hogy Apa valaha is ki fog jutni onnan élve. Ahogy ebbe belegondoltam, egy könnycsepp szökött ki a szememből, amit az ingem ujjával gyorsan letöröltem. Igen, még mindig azt az inget viseltem, amit sikeresen leköpött a rendőr, de mivel ez a legcsinosabb öltözékem, kénytelen voltam tovább viselni.

- Vállalom az ügyet. - jelentette ki Mr. Clay, miközben ismételten helyet foglalt az előttem lévő székben. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, már nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de megelőzött a válaszával. - A tárgyalás után megbeszéljük, hogyan tovább. Rendben? - kérdezte, én pedig vadul bólogatni kezdtem.

Még szép, hogy rendben. - gondoltam magamban, ahogy felálltunk mindketten és kezet ráztunk.

- Akkor induljunk el az apjához és közöljük vele, hogy nem kell keresztet vetnie. - mondta és egy kisebb mosoly hagyta el a száját. Megszorította a kezemet és folytatta - Megígérem, hogy az apja épségben marad és nem hagyom, hogy megöljék, vagy bármi mást tegyenek vele. - közölte velem, amire ismét előjött egy könnycsepp, de ezúttal nem töröltem le, hanem egyszerűen megöleltem az előttem álló férfit. Meglepődött ugyan, de visszaölelt.

- Minden rendben lesz. - ezúttal suttogott, de így is minden szót kristály tisztán értettem.

Üdv emberek! 😁
Igen, kicsit előbb is hozhattam volna ezt a részt, de egyszerűen nem jutott rá időm. 😢
Remélem, hogy tetszik, ha így van, kérlek jelezzétek felém Komment vagy Vote formájában!
Puszi a következő részig! 😘