A Farkas Lady 1. /Befejezett/

21.rész ~ Az ellentámadás

- Szóval, itt fogunk állni egész nap, vagy el is fogjátok mondani, hogy mit kerestek itt? - kérdezett minket Ms. Pare , aki még mindig nem jött közelebb. Bocsánat, nem mert közelebb jönni, mert tudta, hogy a torkának ugrottam volna. Anya immár nekem állt háttal és a kosztümös kurvöö, vagyis khm.. hölggyel szemben helyezkedett el. Nem láttam, hogy mit csinált Anya, de gondoltam, hogy valami csúnya arckifejezést ölthetett magára, mert Ms. Pare 3 lépést még hátrébb is lépett.

- Hé, nem kell ennyire mérgesnek lennetek - mondta sértődötten Ms. Pare, közben levette a kezein viselt fekete kesztyűt - Ne engem hibáztassatok, azért, mert nem sikerült a kis szökésetek! Hanem talán Davidet kéne hibáztatnotok. - mondta, nekem pedig a szívem a torkomba ugrott. Apa?! Apának mi a franc köze van ehhez az egészhez?

Ebben a pillanatban eszembe jutott egy nagyon rossz gondolat, ami elszomorított, ugyanis ha az történt, amire gondolok, akkor Apa becsapott minket. Remélem, hogy nem így van, de szerintem Apa rohadtul nem ment el az országból. Szerintem nagyon is itt maradt és... segített Ms. Pare-nek megtalálni minket. Ha ez igaz, akkor én itt befejeztem a kapcsolatomat Apával. Egy életre.

Nem érkezett válasz Ms. Pare előbbi kijelentésére egyikünktől sem, így hát folytatta rendkívül magas hangján a beszédet.

- Biztosan úgy tudtátok, hogy David Kanadában tartózkodik, ami őszintén szólva nincs messze az igazságtól. - rájöttem, hogy engem nagyon irritál ez a nő, de tényleg, eddig még én embert soha sem utáltam így. Az a nyafogó hangja, meg azok a mozdulatok, amiket beszéd közben csinál... Amint lehetőségem adódik rá, esküszöm, adok neki egy jobbost, de akkorát, hogy a falról fog visszapattanni. A gondolataimat megzavarta a nő hangja, ami visszarázott a jelenbe és immár a bal kezemet is ökölbe szorítottam. - Nos, David mindvégig Gail Town területén tartózkodott és segített nyomon követni titeket. Soha sem hagyta el az országot. - a mondat végét követően nevetni kezdett Anya fejében pedig ekkor elszabadult a pokol.

Megtámadta Ms. Pare-t, amihez egy pár másodperccel később én is csatlakoztam.

Anya leterítette a földre a kosztümös nőt, akinek a fejéről leesett a kalapja és elterült a földön. Anya immár farkasként próbálta árharapni a torkát, de a nő is felvette farkas alakját és küzdött Anya ellen.
Én is átalakultam és a fekete ruhás őrökre vetettem magam. Ráugrottam az egyikre és kihasználva a meglepődését, viszonylag könnyen átharaptam a torkát. Leszálltam róla és ekkor a maradék 5 őr körbe vett.

Próbáltak lefogni és láttam, hogy az egyik fekete ruhás próbálja előszedni a pisztolyát. Megakartam ezt akadályozni, ezért felé nyúltam és a karmaimmal sikeresen megsebeztem a pisztolyt tartó karját, ezért elesett és közben eldobta a fegyvert.

Így már csak 4-en akartak leteríteni. A felém nyúló kezek mindegyikét megharaptam és közvetlen utána hangos ordítást hallottam. Egy elégedett morgást engedtem hallatni, ekkor viszont megláttam ismételten a pisztolyt, ezúttal a fejemhez volt szorítva.

- Add fel kislány! Úgysem nyerhettek anyáddal! - ordította a férfi, nekem pedig még jobban megemelkedett a vérnyomásom. Nem tudom, hogy honnan merítettem akkora bátorságot ahhoz, hogy a fegyvert tartó őrre ugorjak és ekkor hallottam egy lövést, de nem foglalkoztatott igazán az a tény, hogy valószínűleg meglőttek. Utólag már csodálkozom rajta, hogy miért nem éreztem fájdalmat a lövést követően.

Nem elégettem meg annyival, hogy egy harapással a torkán végeztem vele, hanem szó szerint szétszedtem. Valahogy ki kellett adnom a dühömet és más utat nem láttam, mint darabokra szedni a férfit.

Kezeket éreztem magamon, az őr társai próbáltak leráncigálni a halott férfiról. Ketten voltak, az egyikőjük kezét megharaptam, ott, ahol már korábban is, a másiknak pedig a hasába sikerült harapnom (esküszöm, nem így akartam!) és ezáltal sikerült a gyomra tartalmát megtekintenem. Minden csupa vér lett, nekem pedig ekkor teljesen elmentek otthonról. Igen, ez az egyik gyenge pontom: a vér és annak az illata (számomra illata van).

Elkezdtem ész nélkül a padlóról felinni a vért, ugyanis nem volt gusztusom ahhoz, hogy a férfi gyomrából igyak (Pfuj!). Nem törődtem semmi mással, csak avval, hogy a vér minél előbb a szervezetembe jusson. Még amikor ismét megtámadtak, akkor is egyszerűen ittam tovább a gyönyörűen vöröslő vért. Amikor már szinte nem maradt a földön, elégedetten morogtam egy sort ismételten, majd nekiugrottam a maradék 3 őrnek.

Ketten támadtak ismét, a harmadik még mindig a kezét fájlalta, tehát őt haraptam meg előbb, gondoltam magamban. Két oldalról közeledtek felém, viszont a jobb oldali férfi gyorsabb volt, ezért vele akartam előbb végezni. Ráugrottam és meglepődtem, amikor ahelyett, hogy pánikolt volna, visszaütött. Az egyik kezét lóbálta csak úgy a levegőben, míg a másikkal próbált leszedni a hátáról, persze sikertelenül. Belemélyesztettem hosszú karmaimat a hátába és egy viszonylag egyszerű harapással a torkán átküldtem őt a másvilágra.

Oké Lilly, már csak ketten maradtak. Meg tudod csinálni! Nem lehet olyan nehéz, ha már 4 emberrel végeztél, igaz?

Bíztattam magam, habár annyira nem volt szükségem rá. Az 5. fekete ruhás emberrel viszonylag hamar végeztem, ugyanis eléggé meg volt rémülve, hiszen végignézte, ahogy négy társát megölöm. Az utolsó őr volt az, akinek már kétszer is megharaptam a kezét. Még mindig ott ült a földön és az általam megsértett kezét fogta, ami megállíthatatlanul vérzett. Körülötte a földet csupa vér borította, de mivel már teli ittam magam korábban az édes folyadékkal, ezért most nem őrültem meg. Hanem az eleve sérült ember felé vettem az irányt, aki szólt pár szót az utolsó szó jogán.

- Hiába ölsz meg minket, akkor sem fogtok nyerni! Rohadt ribancok, te meg az az átkozott anyád! Ti örök vesztesek vagytok és azok is maradtok örök.. ÁÁÁ!!!!!!!!

Nem tudta befejezni a mondatát, mert nem hagytam. Feldühített és egyszerűen nem bírtam tovább hallgatni. Így hát átharaptam a torkát úgy, ahogy a többi társával is tettem. Hirtelen a bal combom rettenetesen elkezdett fájni, és visszaalakultam emberré, hogy jobban megtudjam nézni, hogy mi a franc van. Egy lyukat láttam a combom közepén és ennél a pontnál jutott eszembe, hogy engem az egyik férfi meglőtt. Nem tudom, hogy hogyan vagy miért, de nem éreztem semmit egészen mostanáig. A sebre tettem a kezemet, hátha meg tudom állítani a vérzést és a fájdalmat (persze, tudom, ez hülyeség, de engem megnyugtatott, hogy ott volt a kezem).

Ekkor eszembe jutott, hogy Anya is velem van (illetve volt) és hogy nem tudom, hogy merre van vagy hogy mit csinál. Egy lövést hallottam magam mögül, mire megfordultam, de ülőhelyzetben maradtam, ugyanis nem volt erőm felkelni. Amint megláttam, hogy kinek szólt ez a lövés, még futni is tudtam volna, ha szükség lett volna rá.

Ugyanis Ms.Pare lelőtte Anyát.

Sziasztok srácok! 🙂
Az előző rész óta már összegyűlt az 1,1k követő és a 150+ Vote.
Ha szeretnétek velem megosztani, hogy mit gondoltok a történetről vagy bármi ilyesmi, nyugodtan megtehetitek Kommentben! 🙂😉
Nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést és Vote-ot!
Puszi srácok! ❤️😘