A Farkas Lady 1. /Befejezett/

33-34.rész ~ Előkészülés (2/2)

- Nincs szükségem semmiféle ügyvédre! - ordított Apa, miután Mr. Clay és jómagam meglátigattuk őt a börtönben és közöltük vele, hogy mégiscsak van fény annak a bizonyis alagútnak a végén. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy Apa fele annyira sem boldog evvel kapcsolatban, mint én.

- Most mégis mi a franc bajod van? - kérdeztem tőle ordítva és teljesen őszintén, széttárt karokkal. - Itt állok az ország legjobb ügyvédjével, te pedig ellenkezel az ellen, hogy ez az ember megmentse az életed?! Mondd, neked teljesen elment az eszed?!

Mr. Clay köhintett egyet, mire mind a ketten felé fordultunk.

- Elnézést, közbeszólhatok? - kérdezte, amire válaszul bólintottam, úgyhogy folytatta - Szerintem az lenne a legjobb, ha leülnénk mind a hárman, és nyugodtan megbeszélnénk, hogy mit akarunk tenni a tárgyalással kapcsolatban. - nézett felváltva rám és Apára a reakciónkat figyelve a javaslatára.

- Felőlem. - Apa a kijelentése után levágta magát a köztünk lévő asztalhoz tartozó székre és engem nézett felvont szemöldökkel.

- Legyen. - mondtam én is, majd leültem vele szemben. Mr. Clay szintén helyet foglalt mellettem, majd hozzá is fogott a beszédhez.

- Először is, jegyzeteket akarok készíteni arról, hogy egészen idáig mi történt önökkel. Tudom, már hallottam egyszer az egész történetet, de ismételten hallani akarom. Ezúttal viszont jegyzetelek. - ekkor elővett egy tollat és egy kisebb jegyzetfüzetet, mi pedig felváltva elmeséltünk neki mindent.

...

Fél órával később, már mindketten felkészülten a tárgyalásra elindultunk a helyszínre, mivel minimum 30 perces utat kell megtenni a bíróságig. Apát természetesen rendőrök fogják kísérni, míg Mr. Clay és é elindultunk korábban, hogy valami rendes ruhát is betudjunk szerezni nekem. Nem tudom, hogy mennyire örültek volna a tárgyaló teremben a fánkkal leköpött ingemnek, de gyanítottam, hogy semennyire.
Bekanyarodott az áruházhoz, majd beállt az éppen szabad parkolóba.

- Na jó, én itt várok, ha nem gond. - közölte velem, miután leállította az autó motorját. Kikapcsoltam az övet, közben bólintottam, majd kiszálltam a járműből és elindultam 50 dollárral a zsebemben, hogy szerezzek magamnak valami szépen kinéző ruhát, amiben megjelenhetek a tárgyaláson.

Hátra néztem még a vállam felett, Mr. Clay pedig egy 1-est és egy 5-öst mutatott, amiből arra következtettem, hogy 15 percet kaptam a vásárlásra. Az óra elindult, én pedig fogytán voltam az időből, úgyhogy sietnem kellett.

...
13 perc múlva már az autóban ültem Mr. Clay jobb oldalán és siettünk a tárgyalás helyszínére. Már csak 1 óránk és 17 percünk maradt hátra, amiből még körülbelül fél óra utazással fog eltelni. Los Angeles területén belül található a tárgyalóterem, viszont messze azon belül is nagyon messze helyezkedik el.

- Szép ing. - jegyezte meg Mr. Clay, aki oldalra sandított, miközben kikerültünk egy autót. - A szoknya sem volt rossz választás. - tette hozzá, amire kissé elmosolyodtam. Az új szerzeményeim nekem is nagyon tetszettek.

- Öhm.. köszönöm. - válaszoltam, egy kisebb kérdéssel a hangomban. Érdekesen fejezi ki a dolgok iránti tetszését, az már biztos.

Mr. Clay egy félmosoly kíséretében feljebb tekerte a rádió hangerejét, ahol az Imagine Dragons - Believer című száma ordított immáron.
- Szereti az Imagine Dragons-t? - kérdeztem a mellettem ülő úrtól, aki látszólag szerette magát a zenét. Nem mintha jómagam nem szeretném.

- Tegeződjünk, rendben? - felém emelte tekintetét, az egyik szemöldökét felhúzva, én pedig a kérdésre válaszolva meglepetten ugyan, de bólintottam. - John a nevem és igen, szeretem őket, legalábbis szívesen hallgatom az ő zenéjüket. Te, Lilly? - kérdezte egy kisebb mosollyal a nevem kimondásakor.

- Én is csak hallgatni szeretem az ő számaikat, annyira azért mégsem vagyok oda értük.

Így telt az út hátralevő része is, telis tele udvarias kérdések szintúgy udvarias megválaszolásával. Majd ezután, illetve a megérkezést követően következhetett a móka, amit hagy ne mondjak, hogy mennyire vártam.

...

45 perc alatt értünk a tárgyalás helyszínére, ami annyit jelent, hogy a tárgyalás megkezdéséig hátralevő idő 28 perc. Nem szálltunk ki rögtön az autóból, hanem bent ültünk még egy kicsit, ugyanis csak 10-15 perccel a tárgyalás előtt engedik be az embereket.
Ahogy kinéztem az ablakon, láttam, hogy az emberek, akik a tárgyalás véget jöttek, és szintúgy korábban érkeztek, az épület előtt ácsorogtak, és a telefonukat nyomkodták nagyrészt.

Mindegyikőjük kosztümöt és egyéb hasonló alkalomhoz illő ruhában várakoztak. Valamilyen késztetést éreztem, úgyhogy gyorsan magamra pillantottam. Pontosabban, a ruhámat néztem át.

Egyáltalán nem egy ilyen tárgyalásra való - futott végig az agyamon.

Biztosan az arcomra kiült, ahogy érzek, vagy amire gondolok, mert Mr. Cl.. öhm.. vagyis John (hú, nagyon fura, de tetszik) megragadta a karomat, és maga felé fordított.

- Lilly, minden rendben lesz! Ne aggódj, se a ruhás miatt, se apád miatt, se semmi másért. Ha apád úgy tanúskodik, ahogy negbeszéltük, akkor nincs semmi gond.

- Mi van, ha nem így lesz?! - vágtam közbe a mondandójába. - Mi van abban az esetben, ha az ellenkezőjét teszi? - kérdeztem, és a sírás kerülgetett. - Láttad te is, hogy mennyire tiltakozott, nem?!

- De, láttam. Nézd, bennem is felmerült ez a lehetőség, hogy netán ellenünk fordul, de akkor saját maga ellen is fordul egyben. - mondta, mindvégig a szemembe nézve és ezidáig sem engedett el. - Abban az esetben pedig szó nélkül halálra fogják ítélni. Mi pedig nem tehetünk majd érte semmit.

Ahogy ezt elmondta, libabőrös lettem és egy-két könnycsepp a felszínre tört, amit John finoman letörölt az arcomról egyik ujja segítségével.

- Hé, nem valószínű, hogy apád ehhez folyamodna. Ne aggódj! - megölelt, már amennyire megtudott az autóban, majd egy kisebb puszit nyomott a fejemre bíztatásul. Nagyon reméltem, hogy igaza lesz, de valamiért rossz érzés támadt bennnem, ami nem múlt el a tárgyalás kezdetéig.

- Na, induljunk! - mondta, majd elengedett és kiszállt a kocsiból. Nagy levegőt vettem, amit ki is fújtam és követtem őt be, egészen a tárgyaló teremig, ahol helyet foglaltunk egymás mellett. Már csak a bíróra vártunk, ugyanis Apa ott ült előttem egy karnyújtásnyira, de nem mertem megérinteni.

Hát akkor, hajrá! - mondtam magamnak, miközben egy kicsivel később a bírónő helyet foglalt.

Üdv emberek! 😁
Úristen, meglett ez idő alatt az 5k megtekintés és a 600 Vote, amit nagyon, de nagyon szépen köszönök mindannyiótoknak! Imádják titeket!
Remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket!
Puszi a következő részig!😘