A Farkas Lady 1. /Befejezett/

40.rész ~ A terv meghiúsulása

- Most pedig, barátom - ekkor enyhe él is hallatszott a hangjában - elvezetsz minket David Clown-hoz. - jelentette ki nemes egyszerűséggel Mike, miközben a rendőrt maga elé engedte és a fegyvert annak háta közepébe szegezte.

- Rendben, rendben, csak kérem ne lőjjön! - feltett kezekkel indult meg a rendőr, mögötte Mike-kal, én pedig követtem őket, ugyan a fegyvert nem szegeztem neki a férfinak, de a biztonság kedvéért a kezemben tartottam.

Még mielőtt elindultam volna én is, a hátsó ajtót, amin az imént jöttünk be, eltorlaszoltam avval a szekrénnyel, ahol rejtőzködtünk, nehogy hátulról meglepetés érjen minket.

Menetelés közben rengeteg kamerát láttam, ami ugyan nem jelentett akkora veszélyt, hiszen az arcunkat egy fekete símaszk takarta, míg a többi testrészünket szintén eltakarta a fekete kezes-lábas. Attól függetlenül a kameraszobában lévő rendőrök megláthattak minket (sőt, szerintem meg is láttak) és nem akadályozta meg őket semmi abban, hogy értesítsenek mindenkit, ők pedig ide fognak jönni.

De van esélyünk ellenük, hiszen egy rendőr lett a túszunk, akit gondolom nem akarnak megöletni avval, hogy ránk támadnak, miközben Mike egy fegyvert szegez a társuk hátához.

A szűk folyosó végén egy ajtó állt, ami mellett egy ablak volt, és azon keresztül lehetett látni a cellák sokaságát. Azonban rengeteg őr is volt ott, akik csak ránk vártak, hogy kilépjünk az ajtón.

- Nyisd ki lassan, nagyon lassan az ajtót és menj ki rajta! Mondd meg a barátaidnak, hogy ha lőnek, akkor én is lövök. - utasította és egyben fenyegette meg Mike a rendőrt, aki lassan bólintott és tette, amit kellett.

Amint kilépett az ajtón a rendőr, és elismételte ugyanazt, amit az imént Mike elmondott neki. Körülbelül egy tucat rendőr állt velünk szemben, telis tele fegyverekkel, páncélban, ami nagyon ijesztően nézett ki. Amíg az összes rendőr letette a fegyvert, addig Mike mellettem megbökött, majd a fegyverére mutatott. Értettem a célzást és elővettem a saját fegyveremet.

- Ha előjövünk, és bárki is ránk fog lőni, akkor a kis barátjuk fogja megbánni! - ordított Mike, miközben kiment az ajtón, én pedig csendben követtem. Összehúztam magam arra az esetre, hogyha mégiscsak lőnének, míg Mike magabiztosan haladt előre. Szerencsére túlreagáltam és nem sült el egyetlen egy fegyver sem.

Mindaddig a fegyvert ugyan a kezembe fogtam, azonban lefelé tartottam, nehogy véletlenül bárkit is lelőjjek.

- Oké, merre találom David Clown celláját? Ó, és ha már itt tartunk, annak a kulcsát is szeretném látni! - kérdezett és utasított egyszerre Mike, miközben senki sem mozdult meg. - Azt mondtam, hogy kell a kulcs a cellához! - ordított, közben továbbra sem mozdult meg senki.

Ekkor megszólalt bennem egy vészcsengő, ami arra figyelmeztetett, hogy ha most nem indulunk el vissza, ha nem távozunk a számomra biztonságosnak tűnő kijáraton, akkor innen már nem fogunk élve kijutni.

- Mike... - épp szóltam volna, amikor eldördült az első lövés.

Nem érzékeltem semmit, egészen addig, amíg Mike a karjába nem kapott és visszafelé kezdett el futni velem. Addig a földön feküdtem, legalábbis szerintem, mert semmire sem emlékeztem. Viszont arra igen, hogy az egyik lábam kegyetlenül sajgott.

- Lilly, kitartás! Minden rendben lesz.. - próbált nyugtatgatni, mire értetlenül néztem vissza rá. Nem értettem, hogy minek mondja ezeket, miközben kutya bajom van. Igaz a jobb lábamban ugyan éreztem egy kisebb fájdalmat, de nem vettem annyira komolyan. Mostmár tudom, hogy komolyabb figyelmet kellett volna tulajdonítanom neki.

- Mi.. mi történt? - kérdeztem kissé kábultan, miközben Mike még mindig futott, velem együtt a karjában. Nem értettem semmit, hirtelen elhomályosult minden és csak foltokat láttam, így már egy fikarcnyi fogalmam sem volt arról, hogy merre járhatunk.

Választ ugyan nem kaptam, de nem is érdekelt már az sem igazából. Egy másik esetben már rég kérdőre vontam volna az illetőt, hogy miért nem kapok választ a kérdésemre. Akkor viszont egyszerűen nem foglalkoztam vele, csak hagytam, hogy Mike oda vigyen, ahová akar. Hihetetlen számomra, hogy mennyire nem foglalkoztatott a helyzet, holott életveszélyben voltunk mind a ketten. Ráadásul Apáról semmit sem tudtunk, legalábbis én nem tudtam semmit róla. De szerintem Mike is ugyanolyan tudatlan volt vele kapcsolatban, mint amennyire én voltam.

Hirtelen megálltunk és Mike letett a földre, majd ő maga eltűnt. Az eddigi biztonságérzetem egy pillanat előtt eltűnt és pánikba estem. Nem akartam egyedül maradni, ezért utána ordítottam.

- Mike! Mike, hol vagy? - szólongattam, de nem kaptam választ. Próbáltam felemelni a fejem és evvel együtt igyekeztem feltápászkodni, de hirtelen sötét foltokat láttam magam előtt mindenhol, úgyhogy nyögések közepette visszafeküdtem a földre és vártam. Vártam és vártam, fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi ideig ugyan, de körülbelül fél óra biztos eltelt azóta, hogy Mike ott hagyott egyedül.

Üdv Drágáim! 😊
Remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, ha így van, kérlek jelezzétek felém, ahogy eddig is tettétek!😉
Hamarosan meglesz a 14K megtekintés, ami számomra hihetetlen, ugyanúgy, mint az 1,32K Vote! ❤️
Nagyon szépen köszönöm nektek!!!❤️😘
Puszi!💋