A Farkas Lady 1. /Befejezett/

13. rész ~ Elrabolva

Odakint a sötétben már elkezdett szállingózni a hó, ami biztosan szép volt. Egy másik napon én is szépnek találtam volna. Csak ma este nem.

A bejárati ajtót becsuktam magam mögött és megtorpantam, ugyanis az utca mindkét irányba üresen állt. Leküzdöttem a hirtelen rám törő pánikot és higgadtan végiggondoltam a lehetőségeimet.

1. Elindulok véletlenszerűen az egyik irányba és  vagy megtalálom Anyát, vagy nem.

2. Megpróbálom felhívni, hátha a telefonja nála van és úgy győzködöm, hogy jöjjön haza.

3. Az utolsó és egyben legkockázatosabb pedig az, hogy átalakulok farkassá és kiszagolom, hogy Anya merre mehetett.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy ha farkasként kezdem el keresni Anyát, nemcsak, hogy megérzem, hogy melyik irányba ment, hanem még gyorsabban is megtudom majd találni.

Gyorsan körbepillantottam, nem figyel-e valaki, majd átalakultam. Azonnal megéreztem Anya levendula illatú parfümjét, amit végig követtem a fő úton. Több kis utcában lekanyarodva már annyira erősen éreztem ezt az illatot, hogy szinte már csak ez volt az orromban.

Balra fordultam és egy zsákutcában találtam magam, amiben csak egy utcai lámpa égett. Tudtam, hogy valaki áll velem szemben, de biztos voltam benne, hogy nem az anyám az. A lámpa fényébe előrelépett az illető, aki tényleg nem az a személy volt, akit kerestem.

Fekete kabát volt rajta, fekete kalappal, ami eltakarta a szemét, így képtelenség volt beazonosítanom őt. Hosszú, sötétbarna haja a vállára omlott, ami méginkább ijesztő megjelenést kölcsönzött neki. A kezein szintén fekete színű kesztyűt hordott.
Valamiért úgy éreztem, hogy mögé kell nézzek, ezért így tettem. A düh mindenféle formája átment a testemen és vészjóslóan morogni kezdtem.

Anya feküdt a földön, valószínűleg elájult. Legalábbis abban reménykedtem, hogy csak ennyi történt vele, semmi komolyabb.

A fekete ruhás alakot kezdtem el figyelni, és még csak most láttam meg, hogy maszk is van rajta. Persze, biztos ami biztos, ne ismerjem meg...

Na, várjunk csak egy percet!

Tehát mivel ennyire álcázva van, ezért nekem elvileg ismernem kell. Oké, de ki lehet az?

Még mielőtt találgatni tudtam volna, előszedett magamellől egy baseball-ütőt, amit elsőre nem értettem. Most komolyan játszani akar?!

Buta, buta Lilly! Evvel az ütővel akar téged kinyírni!

Amint erre rájöttem, azonnal támadásba lendültem. A lábát akartam megharapni, de mint kiderült, jók a titokzatos ellenségem reflexei. A keze az ütővel oldalra lendült és úgy oldalba vágott vele, hogy a falnak csapódtam és pár percig csak levegőért kapkodtam.

Felém közeledett, mire kitértem előle és a bal karjába mélyesztettem tűhegyes fogaimat. Rögtön megéreztem a vér finom ízét és ekkor megőrültem.

Vér, vér, vér!!!
Vér kell neked, Lilly!
Itt a lehetőség, hogy akár egy hónapra feltankold magad vérrel!

Nem érdekelt, hogy az ellenfelem folyamatosan a baseball-ütőjével ott üt, ahol csak ér, mert megkaptam az egyetlen dolgot ezen a világon, amiért bármit megtennék. A vért!

Pár perc múlva Anya elrablója összeesett és éreztem, hogy többé nem fog bajt okozni. Ám egy cseppet sem érdekelt, hogy megöltem egy embert, hiszen ő gonosz volt.

Mikor már kellőképpen elfogyasztottam az áldozatomat, Anya felé fordultam, aki most kezdett el feléledezni.

Visszaalakultam emberré és szorosan magamhoz öleltem. Anya nagyon reszketett és éreztem, hogy a pólóm ott, ahol az arca volt, elkezdett nedvesedni.

- Hé, nyugodj meg, semmi baj - próbáltam valahogy megnyugtatni, bár tudtam, hogy sikertelenül - mostmár minden rendben, itt vagyok.

Miközben suttogva beszéltem hozzá, simogattam a hátát és megpusziltam a homlokát. Körülbelül negyed óra elteltével eltoltam magamtól és megfogtam az arcát, hogy rám kelljen néznie.

- Figyelj, mostmár nincsen semmi baj. Biztonságban vagy és ez a lényeg. Ugye? - kérdeztem egy kisebb mosollyal az arcomon, mire Anya is visszamosolygott.

Hirtelen Anya arcán félelmet láttam és már nyitotta a száját, hogy szóljon valamit, amikor valaki megütött hátulról. Onnantól kezdve teljes sötétség borult rám.

...

Valószínűleg sok idő telhetett el mióta az a valaki leütött, mert amikor kinyitottam a szememet, a Nap ragyogott az égen és beborította azt a helyiséget, ahol éppen tartózkodtam.

Próbáltam a kezeimet magam mellé parancsolni, de valaki elég szorosan összekötötte őket a hátam mögött. Lassacskán már hozzászokott a szemem a fényhez és láttam, hogy egy luxusszobában voltam.
Velem szemben volt az ajtó, tőlem balra helyezkedett el egy nagyon, de nagyon kényelmesnek tűnő ágy. Az ágy és az ajtó között volt egy ruhás szekrény, amiben női fehérneműk voltak bepakolva. Ettől egy kicsit megijedtem, de próbáltam nem rosszra gondolni.
Tőlem jobbra pedig egy üvegajtó vezetett ki az erkélyre, közvetlenül előttem pedig ( még csak most vettem észre, mert a Nap a szemembe sütött), hogy ott egy asztal volt, amin különböző szerszámok voltak. Ettől csak még jobban fokozódott bennem a félelem, ugyanis elképzeltem, hogy ezeket valami rajtam használja... Megborzongtam.

Álljunk meg egy percre! Hol van Anya?
Jaj, remélem, hogy ő jól van! Csak annyira emlékszem, hogy eltoltam magamtól és próbáltam megnyugtatni, majd jött a BUMM!
És vajon ki akarta elrabolni Anyát?

Miközben ezek a gondolatok jártak a fejembe, kinyílt a velem szemben lévő ajtó, és egy körülbelül 20 éves pasi lépett be rajta. Becsukta, majd az ajtó előtt megállt és tetőtől talpig végigmért. A szeme kicsit tovább nézte a mellemet, mint illett volna. Elmosolyodott, megnyalta a nyelvével a száját és csak ennyit mondott.

- Ahogy látom, jól fogunk mulatni - azzal elkezdte leszedni a nadrágja övét, én pedig képes lettem volna elájulni a félelemtől.

Sziasztok! Ha tetszett egy kicsit is ez a rész, kérlek egy Vote-tal jelezzétek felém! :)