A Farkas Lady 1. /Befejezett/

18.rész ~ Egy régi "ismerős"

A liftből kiszállva rengeteg rendőr állt a bejáratnál és pásztázta az embereket. Köztük volt Claire is, aki látszólag szintén engem keresett. Nagy pechemre amint rám nézett, megismert és ordításra nyitotta a száját.

Hang viszont nem jött ki, mert egy farkas oldalba találta, amitől a nő elesett és félelmében elkezdett sikítani. Egy szürke farkas volt az, kisebb mérete miatt nősténynek gondoltam. Na várjunk csak! Annyira ismerős ez a farkas, én már biztos találkoztam vele. Ekkor beugrott, hogy mennyire közeli ismerősöm is ő.

Anya?!

De ő mit keresne itt, ilyen távol Gail Town-tőle? Gondolom értem jött. De akkor is, hogyan tudta meg, hogy éppen ebben a kórházban tartózkodom?

A gondolataimat megszakította egy morgás, ami elég közelről hangzott. Lenéztem a lábam elé és a farkas... vagyis Anya morgása valójában egy utasítás volt.
Alakulj át! - üzente a morgás.
Megtettem, és még nagyobb felfordulás lett körülöttünk. Mindenki ordított, sikított és próbált kijutni az épületből.

Anya mutatta az utat elől, én pedig hátul követtem, ugyanis nem csak az emberek akartak hamar kijutni. Hanem mi is.
De három fegyveres őr állt az utunkba, Anya közülük kettővel bajlódott, míg rám jutott a harmadik. Próbált lelőni, de kitértem a lövés elől és rávetettem magam. A hátába belemélyesztettem a karmaimat és addig rajta lógtam, amíg a nyakát nem bírtam átharapni. Bevallom, egy kevéske vért azért megittam, nem bírtam nem megízlelni a férfi édes vérének az ízét. Nagyon jól esett, esküszöm, feltöltődtem attól a pár kortytól.

Anya is végzett a két őrrel, majd láttam, hogy ő is azért feltankolja magát. Majd elindultunk arra, amerre eredetileg elindultunk, illetve amerről Anya is bejött. Kifelé, távol ettől a káosztól és vissza oda, ahonnan ez az egész indult. A lényeg pedig az, hogy újra együtt vagyunk.

...

Még aznap este megszálltunk egy hotelban, messze Los Angelestől, ami már Nevada állam területén helyezkedett el. Az autópálya mellett láttuk meg ezt a kis hotelt. Egészen idáig Anya autójával jöttünk, amire egy lopott rendszám volt felszerelve. Nem semmi, hogy milyen anyám van!

Egy szobát foglaltunk le kettőnknek, amibe egy francia ágy és egy hatalmas szekrény volt betéve. Természetesen a szobához tartozott egy fürdőszoba is, ami nagyon kicsi volt. Egy ember is alig fért el benne, ráadásul csak egy hatalmas kád és egy toalett volt benne. Kíváncsi vagyok, hogy aki tervezte, mit gondolt erről a helyiségről. Hozzáteszem, az a hotel, ahol felkeltem, sokkal de sokkal "elitebb" volt, mint ez.

Amióta elmenekültünk, Anyával nem váltottam egy szót sem. Nem kérdezett semmit és én is ugyanígy tettem. A szobában is sokáig csöndben ültünk, majd nem bírtam tovább és muszáj volt megszólalnom.

- Anya, honnan tudtad, hogy itt vagyok? - tettem fel, szerintem teljesen jogosan a kérdést, ami azóta dereng bennem, amióta Anya visszatért. Jobban mondva, megmentett.

- Nem örülsz neki, hogy idejöttem hozzád? Öhm.. vagyis, hogy érted jöttem? - kérdezett vissza, én pedig felvontam az egyik szemöldökömet, viszont ő nem nézett rám. Oké, mostmár kezdek összezavarodni. Tehát nem akart hazavinni? Vagy csak én értettem félre, amit mondott? Őszintén szólva reménykedtem a 2. opcióban. Most persze nem lett igazam sajnos.

- Anya, mit keresel itt? - kérdeztem egyáltalán nem kedves hangon. Most már teljesen összekavarodtam. Pontosabban mondva, ő teljesen összezavart.

Semmit sem mondott, még csak a fejét sem emelte rám, ami miatt nagyon, de nagyon mérges lettem. Úgy éreztem, hogy szerepet cseréltünk. Én vagyok a szigorú szülő, Anya pedig a gondatlan gyermek.

- Amióta megtaláltál, azóta egy szót sem mondtál nekem! - éreztem, hogy egyre jobban emelkedik a vérnyomásom - Most komolyan, mi a francért jöttél el ide? Nem arról van szó, hogy nem örülök neked, vagy ilyesmi, egyszerűen csak érzem, hogy valami nem stimmel. - mondtam, miközben láttam, hogy egy könnycsepp gurul le az arcán. Legalább elértem valamit, ha nem is szól hozzám. Hirtelen bevillant egy gondolat, ami miatt nagyon megijedtem - Basszus, mondd, hogy te nem vagy kém!!! Mert ha igen, akkor én már itt sem vagyok! - közöltem vele és a táskámért nyúltam, csak hogy nyomatékosítsam az előbb elhangzott mondatot. Erre már felkapta a fejét és az ajtó elé állt, nehogy kimenjek.

- Ne menj el, oké? - kérdezte, mostmár a szemembe nézett. Az övé könnyáztatta volt, míg az enyém haragot sugárzott. Őszintén szólva megsajnáltam, de nem engedtem, hogy ez látszódjon rajtam. Kihúztam magam és erősen szorítottam a hátamon lévő táska pántját, ami a vállamon pihent. Éreztem, hogy az én szemem is kezd megtelni könnyel, annyira megsajnáltam. De még mindig nem válaszolt arra a kérdésre, hogy ő kém-e. Valószínűleg megérezte, hogy most erről kéne beszélnie, mert sóhajtott egy nagyot és belekezdett a mesélésbe. - Miután téged elvittek, engem a Központba vittek, ahol egy cellában tartottak addig, ameddig el nem fogadtam, hogy én is egy csicskásuk leszek, mint az Apád - mondta, én pedig meglepődésemben elengedtem a táska pántját, ami nagy puffanás következtében a földre zuhant.

- Mi lett volna akkor, ha nem áldozol fel mindent, amit egész életedben kialakítottál magad körül? - kérdeztem, egyáltalán nem meghatott hangnemben. Most így utólag visszagondolva, eléggé ingatag volt a hangulatom, egyik pillanatban még sírni akartam az Anyámmal, a másikban már ismét ő volt az "ősellenségem". Visszatérve, most ismét az ellenséget láttam benne, egyszerűen megutáltam ezalatt a 2 másodperc alatt.

- MEGÖLTEK VOLNA TÉGED, HA AKKOR NEM CSATLAKOZOM HOZZÁJUK!!! - ordította bele az arcomba, mire belőlem meg kifutott a vér. Csak álltam ott, megint éreztem a könnyeket a szememben, Anya pedig hang nélkül sírt. Egymás szemébe néztünk szótlanul jó sokáig, mire egyszer csak megszólalt - Azt is ígérték, hogy visszaadnak nekem. De ahogy érzékelted, ez nem történt meg. - mondta csalódottan, én pedig megakartam ölelni.

- Tehát megszöktél tőlük, csak hogy értem gyere? - kérdeztem, minden egyes szó után szipogtam egyet. Ugyanis sírhatnékom támadt, annyira meghatódtam. Komolyan, az életét kockáztatta azért, hogy ide jöjjön hozzám? Na meg az enyémet is, de ennek abban a pillanatban nem szenteltem túl sok figyelmet.

- Nem - felelte egyszerűen, én pedig köpni-nyelni nem bírtam. Oké, mostmár teljesen összezavarodtam. - Azért jöttem, hogy... - sokáig nem folytatta a mondatot, ami megrémísztett. Tudtam, hogy mu fog következni, de azért hagytam, hogy befejezze - Hanem, hogy elvigyelek hozzájuk - kimondta, én pedig gondolkodás nélkül cselekedtem. Lendült a kezem és Anya arcán csattant. Meglepődve kapott a mostmár vörösen virító arcához.

Sziasztok srácok! :)

Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész, ha így van, kérlek egy Vote vagy Komment formájában jelezzétek nekem! :)