A Farkas Lady 1. /Befejezett/

9.rész ~ Újra emberek között

...

Emma Harvey néven élek jelen pillanatban Gail Town belvárosában Anyával, aki Judith Clown helyett Tara Harvey néven érhető el. Apáról továbbra sem tudunk semmit, utoljára hetekkel ezelőtt láttam, amikor Fear ezredessel verekedett a földön, megmentve az életünket.
Anyával nem beszéltem erről, láthatóan ő érzékenyebben reagál az ilyesfajta témára, így jobbnak láttam, ha nem emlegetjük.

Tehát kénytelenek voltunk újra emberek köze merészkedni. Én magántanuló lettem, hiszen mindenki tudja már, hogy mi vagyok, és a felbukkanásom nem javítana a "népszerűségemen".  A tanáraim nem helyiek, így van arra esély, hogy ők esetleg nem ítélnek el első hallásra és nem jelentenek fel minket. Ha megtudnák, hogy visszatértünk, abból nagy baj lenne. Anya eredetileg az egyik helyi kisboltban dolgozott, de most természetesen nem mehetett vissza. Az egy dolog, hogy a nevünk más, de attól még az arcunkat megjegyezték az emberek. Szóval Anya egy ingatlanügynökség alkalmazottja lett, naponta 2-3-szor kell mennie általában egy-egy házat bemutatni az érdeklődőknek. Jó messze a várostól, természetesen, és mindig ügyel arra, hogy teljesen ismeretlen alakok legyenek sz ügyfelei.

Az iskola közelében lakunk egy kis lakásban, a szobám ablaka a fő útra néz, ahol a közelben lakó diákok minden reggel fáradtan ballagnak az iskolába. Csak a messzebb élő gyerekekért jön a busz, mint ahogy értünk is jött.
Többször is figyeltem akkor a járókelőket és többször is megláttam ŐT csupa nagybetűvel.

Ott sétált Dean Kupp fekete, téli kabátban, kék farmerban és egy tornacipőben, ami kicsit sem illett a kabáthoz ilyenkor januárban, de NEKI jól állt. Jaj, mindig elolvadok, ha meglátom azokat zöld szemeket, amik már első "találkozásunkkor" rabul ejtettek. Igazából nem találkozó volt, hiszen csak én láttam meg ŐT, de Ő valószínűleg észre sem vett. Ahogy most sem.

Mindig szomorú lettem, ha megláttam Dean-t. Mivel farkas vagyok, ezért nem jöhetek össze normális emberrel. Persze, nincs benne a szabályzatban, vagy ilyesmi, csak lehet, hogy az egyik akaratlanul történő átváltozásomkor a szerelmem torkát harapom el. Persze, a farkas-pároknál is van ilyen, de a pár másik tagja megtudja védeni magát és akár vissza is támadhat, persze csak önvédelemből.

Különben is, Kupp ( próbáltam általában csak a vezetéknevén szólítani, hátha így megutálom vagy ilyesmi, hogy ne gondoljak rá annyit, ami persze lehetetlen) miért jönne össze egy olyan lánnyal, mint én?!

Maximum azért, hogy hamar ágyba vigyen, amit a korombeli farkas-és normális srácok meg is tettek azokkal a lányokkal, akikkel csak tudták. 

Szerelemről szó sem lenne, legalábbis az ő részéről. Nem hibáztatom érte, ha lehetne, én is elkerülném saját magamat. Amilyen messze csak tudom és ez nem vicc.

Egyik ilyen bámészkodásomból egy kopogás az ajtómon zökkentett ki. Az ablakom az ajtóval szemben állt, úgyhogy csak megfordultam és egy 'Gyere' után Anya lépett be vidáman, majd meglátva engem komoly lett az arca.

- Hányszor mondjam, hogy ne leskelődj! - korholt le, amire felháborodtam. Igen, már többször elmondta, hogy ne nézzem a kinti életet, hiszen úgysem kaphatom meg. Jó, teljesen igaza volt, de abban nincs semmi rossz szerintem, ha érdeklődök a normális élet iránt. Így hát nagy levegőt vettem és visszaszóltam.

- Anya, most komolyan, mi a baj avval, ha kinézek az ablakon? - kérdeztem szerintem teljesen jógosan. Kicsit erőteljesebb hangnemet vettem fel, amire Anya mindkét szemöldökét az égig emelte. Én pedig folytattam. - Igen, leskelődök, mert olyan életet akarok mint... mint az a lány ott! - mutattam egy szőke hajú lányra, akit a megfigyeléseim alatt már "megismertem", bár nem ez a jó szó ide. Mindig szürke sapkában van, most egy fekete kabátban és egy fekete farmerban jelent meg, fekete magas sarkú cipőjének a kopogása pedig az egész utcában zengett. Mindig, ahogy most is egy könyvet tartott a két kezében, amiből mindig próbált olvasni, de egyszerűen nem ment neki és általában (ahogy most is) majdnem neki ment egy másik járókelőnek. Ezen elmosolyodtam, majd egy elégedetlen horkantást hallottam.
Visszafordultam Anya felé, aki szúrós szemekkel meredt rám.
- Ilyen akarsz lenni te is? - kérdezte felvont szemöldökkel - Egy egyszerű lány, aki mindenkinek neki megy olvasás közben? - kérdezte felháborodottan, mire felkaptam egy szóra a figyelmemet. Egyszerű.

- Mi az, hogy egyszerű lány? - kérdeztem vissza. Tudom, nem ez a lényeg, de kiváncsi voltam, hogy erre mi a válasza. Megvonta a vállát és egyenesen a szemembe nézett.

- Ugyan már Lilly, te NEM lehetsz egyszerű! Te NEM VAGY EGYSZERŰ -  felelte ordítva, majd nagy levegőt vett és folytatta valamivel nyugodtabban - Te farkas vagy, ergo te nem vagy egyszerű vagy átlagos, ha úgy tetszik. Ezért kérlek, hogy NE leskelődj többet, mert nem szeretném, ha olyan után vágyódnál, amit nem kaphatsz meg. - fejezte be, majd kifelé indult a szobámból. Az ajtóban megállt, vissza fordult és a szemeink összetalálkoztak.

- Mégegyszer nem akarom meglátni, hogy kifelé nézelődsz, mert csúnya következménye lesz - mondta a 'következmény' szót kihangsúlyozva.  Bólintottam, ugyanis többre nem futotta, majd kiment a szobámból. A székemet, ami eddig az ablak alatt pihent, visszatoltam a helyére, majd ki akartam menni a szobámból, de egy zúgás nem engedett.

A telefonom rezgett, ami üzenetet jelzett. Megnyitottam.

- Szia, valamikor tudnánk beszélni? Jobb lenne minél előbb, mert fontos dologról van szó.
Szeretlek: Apa

Apa él! Apa él! APA ÉL!!!!!!! Úristen, de boldog vagyok. Nem tudtam elképzelni, hogy mi történt vele, legalábbis nem akartam belegondolni. Rögtön vissza is írtam neki.

- Szia Apa! Úristen, el sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök, hogy írtál! Miért csak most írtál? Hol voltál eddig és mi történt veled? Különben persze, bármikor tudunk beszélni :)

Amíg a válaszra vártam, addig leültem az ágyamra és elgondolkodtam. Ha Apa él, és ennyire jól van, hogy üzeneteket tudjon küldözgetni, akkor miért nem keres fel minket? Vagy miért nem hív fel, még az is jobb lenne az üzengetésnél.
Megrezdült a telefonom, mire gyorsan megnyitottam az új üzenetet.

- Mindent a maga idejében megválaszolok drágám. Anyának nem szóltál, hogy írtam, ugye? Nem kéne tudnia, hogy felvettem veled a kapcsolatot.

Micsoda?! Miért nem tudhat róla Anya?
Ebből azt a következtetést vontam le, hogy valami nagy dolognak történnie kellett, amiről
1. Tud Anya és azért nem akar beszélni Apáról
Vagy
2. Nem tud róla, de Apa szerint nem is kéne tudnia
Ezek csak feltevések, találgatások, így nem 100%-ig biztos (legalábbis reménykedem, hogy egyáltalán nem biztos), hogy ez így van.

- Nem, nem szóltam neki, hogy írtál. Miért nem tudhat róla, hogy végre felvetted a kapcsolatot velünk?

Nagyon kiváncsi voltam a válaszára, ami csak öt perccel később érkezett.

- Azért nem tudhat róla, hogy írtam neked, mert nem akarom megbántani. Ugyanis egyszerűen képtelen vagyok visszamenni hozzátok.

Na jó, most padlót fogtam. Erre nem találok szavakat. Ezernyi kérdés ugrott elő a fejemből, amiket elkezdtem begépelni, majd kitöröltem. Végül elhatároztam, hogy csak egy kérdést teszek fel neki, de abban benne lesz minden.

Minden dühöm, amiért magunkra hagy minket.
Minden bánatom, amiért nem jön vissza többé.

- Akkor meg mi az istenért írtál nekem?

Sziasztok! Ha egy kicsit is tetszett ez a rész, kérlek jelezd felém! :)