A Farkas Lady 1. /Befejezett/

14.rész ~ Reménytelenül

- SEGÍTSÉG!!! - ordítottam, még a lábamat is a földhöz csapkodtam, bár gondoltam, hogy semmit sem érek evvel. Tévedtem.

A pasas magán hagyta az övét és gyorsan odajött hozzám és az egyik kezét a számra tapsztotta, a másikkal szó szerint átölelt engem és hogy a lábaimat is leállítsa, rám ült, így ismét csönd honolt a szobában.

- Figyelj, ha nem teszek veled semmi olyat, akkor nem ordítasz többet, oké? - kérdezte enyhén dühös hangnemmel, mire én bólintottam.

Persze, hidd csak azt nyugodtan, hogy együttműködő vagyok!

Amint elengedte a számat és próbált leszállni rólam,máris vettem az újabb levegőt az ordításhoz. De a férfi gyorsabb volt és ismételten befogta a kezével a számat és visszaült rám, de az asztal felé fordult és ott matatott. Képtelen voltam bármerre is mozogni, úgyhogy ismételten a szobát kezdtem el megfigyelni.
Nem is annyira a szobára, mint a gondolataimra figyeltem.

Anya

Jaj, szegény Anya, vajon most hol lehet? Remélem, hogy minden rendben van vele és hogy otthon van Apával, akivel idő közben kibékült (nagyon imádkozok ezért a verzióért) és elindultak megkeresni engem.

Az még hagyján, hogy Anya hol lehet, de hol a francba vagyok én?! Vetettem egy gyors pillantást a tőlem jobbra lévő ablakokra és az azontúl látható felhőkarcolókra. Plusz még az nagyon messze mintha egy domb lett volna, de a rajta lévő szöveget nem bírtam elolvasni. Oké, egy dologban mostmár teljesen biztos vagyok: már rég nem Gail Town-ban vagyok.

Mint kiderült, egy kis kendőt keresett, amit immár a nyelvemmel is jobban megízlelhettem, ugyanis az a kis darab a számba került.
Az elrablóm elmosolyodott, én pedig egy "Dögölj meg!" pillantást vetettem rá.

- Na, ne nézz így! - mondta még mindig mosolyogva. Megakartam ütni, de a kezeimet nagyon erősen odakötözte a székhez. - Nagyon édes vagy a kendővel! - mondta miközben kacsintott egyet és adott (legalábbis próbált adni) egy puszit a számra.
Igyekeztem elhúzódni tőle, de mivel ő volt az erősebb és a nagyobb, ezért nem tudtam sok mindent tenni.

Ezután leszállt rólam (esküszöm, egyáltalán nem volt nehéz) és kiment a velem szemben lévő ajtón.

...

Valószínűleg pár órával később lehetett, amikor éreztem, hogy egy kéz a vállamhoz nyúl és enyhén elkezd rázogatni.

- Hahó álomszuszék! - mondta a pasi mély, rekedtes hangon - Meghoztam a vacsorádat. Valamit muszály lesz enned - a mondatát befejezve megvárta, amíg észhez térek és kivette a számból a kendőt. Nem kezdtem el kiabálni, mivel nem akartam megerőszakoltatni magamat.

Most velem szemben foglalt helyet az elrablóm, a kezében egy tányér volt, benne rántott hússal és sült krumplival. Isteni illat áradt szét a szobában.
Úristen, milyen jó dolgom van elraboltként!

Ekkor megéreztem egy másik, sokkal csábítóbb szagot is. Az agyam azonnal rákapcsolt a dologra és nem sikerült leállítanom.

Vért!
Vért akarok!

Az illatot (nekem illat, míg másoknak inkább valami érezhetetlen szag) nagyon közelről éreztem, mígnem rájöttem, hogy a pasi sebezhette meg magát valahol. Annyira erőlködtem, hogy ne változzak át, hogy már a szemem is elkezdett könnyezni.
Azért nem akartam átalakulni, mert lehet, hogy pont ez a célja vele. Hogy valakik vele raboltattak el és így akarják bebizonyítani, hogy én vérfarkas vagyok.

A pasi nem tudta, hogy miért könnyezek, ezért 'segítőkészen' megtörölgette a szemeimet, én pedig még jobban éreztem a vért.
Elvesztettem az irányítást a testem fölött és ekkor elszabadult a pokol.