A Farkas Lady 1. /Befejezett/

4.rész ~ Egy állati éjszaka

Délután megcsináltam a leckéimet, és bepótoltam nagyjából mindent. Mire mindevvel végeztem, addigra este 7 óra lett, így az éhségtől már fájó gyomorral mentem le az étkezőbe, ahol Jenette örömmel tett le elém egy nagy tányért, rajta két óriás hot-doggal, mintha csak arra várt volna, hogy megetessen. Megleptem még magamat is, amikor a két nagy darab hot-dogot viszonylag hamar sikerült befalnom. Leültünk mindannyian a TV elé és valamilyen filmet bekapcsoltunk, de igazából nem figyeltünk arra, mert mindenki beszámolt a nap közben történtekről.

Mint kiderült, Nathan később ment be dolgozni , mert elmaradt az egyik megbeszélése. Ő egyébként üzletember, ezért van, hogy el kell utaznia huzamosabb időre, de eddig úgy néz ki, hogy a közeljövőben itthon tud maradni velünk.

Jenette fogorvosként dolgozik, így ő a pácienseiről mesélt egy keveset. Külön rendelője van itt, a városban, reggel 9-től délután 5-ig rendel, így mi érünk haza a legkorábban az iskolából.

Chloe és Randy következtek a mesélésben, mindent elmondtak a mai napjukról, majd mindenki rám nézett. Nem vettem észre őket, mert elgondolkodtam ezen az egész farkas-dolgon, meg amiket a neten olvastam, amikor Randy megrázott.

-Hahó! Minden rendben? Nagyon sápadt vagy - mondta a bátyám, miközben az arcomat vizsgálta, majd megszorította a kezem. - Valami baj van?

- Semmi baj sincs, csak elgondolkodtam - mondtam mosolyogva, miközben megráztam a fejem, majd elmeséltem a reggeli találkozást az igazgatónővel és az osztályfőnökömmel. Mindent elmeséltem nekik, kivéve Dean-t. Róla nem voltam hajlandó mesélni. De Chloe szeme rám villant egy pillanatra gyanakvóan, majd elfordult és valami másról kezdett mesélni.

...
Fél kilenc lehetett, amikor felálltam a kanapéról, majd jó éjszakát kívánva mindenkinek felmentem a szobámba. Megfürödtem, felvettem a pizsomámat, majd az ágyba betakarózva az ölembe tettem a laptopot és újra elolvastam azt az interjút Dr. Alan-nel.
Nem, nem lehetek farkas. Biztos csak tévedek, vagy ők tévednek! Nem, nem, nem, az képtelenség...
Ilyen gondolatok közt inkább az íroasztalomra tettem a gépet (a tv-m alatt volt, utólag tettük oda), majd álomba merültem.

Bele sem gondoltam abba, hogy telihold van...

....

Hajnali 3-kor felkeltem és éreztem, hogy valami nincs rendben. Az erkélyajtóhoz léptem, és láttam, hogy a Hold teljes alakját mutatja, amire magamra néztem.

Fehér szőr borította a lábamat, a kezeimet (inkább mancsok az eldeformálódottság miatt). A fürdőszobában a tükörben meglát a magam sikítottam egyet. Ismét teljesen úgy néztem ki, mint egy farkas.
Dörömbölést hallottam az ajtómon, valószínűleg meghallották a sikításomat.

-Lilly, jól vagy? Hallottuk, ahogy sikítasz! Mi a baj - Nathan hangját hallottam, mögötte Jenette és Chloe lehetett, mert őket halkabban ugyan, de hallottam.

-Semmi baj - meglepődtem, milyen nyugodt a hangom - Csak rosszat álmodtam. Ne aggódjatok!

Lépteket, majd ajtó nyitódás/csukódás-t hallottam megkönnyebbűlve.

...
Negyed óra elteltével nemhogy nem múlt el ez a farkas"átok" , ráadásul éhes is lettem.

És nem egyszerű húsra fájt a fogam...

Nem bírtam tovább, kimentem az erkélyemre és nem gondolkodva leugrottam.
Négykézláb szaladtam, ki az utcára, onnan pedig egy elhagyatott sikátorba. Soha nem jártam még ott, nem is tudtam, hogy van itt ilyen sikátor nem messze az otthonomtól. Az orromat követve viszont könnyen idetaláltam.

Először nem tudtam, hogy miért vagyok itt, majd megláttam egy hajléktalan bácsit itt aludni.
Jaj,ne, ne, ne tedd ezt...
Ennek nagyon rossz vége lesz.....

Próbáltam elindulni egy másik irányba, de nagyon éhes voltam. Valószínűleg ha kicsit is, de megsebesülhetett, mert éreztem a vérének az illatát.
A vérének az édes, nagyon finom illatát...

Nem bírtam tovább, elvesztettem a józan eszemet.

Gondolkodás nélkül a nyugodtan alvó, de már nem sokáig élő bácsi fölé hajoltam és elkezdtem lakmározni.

Először a hasát szedtem szét, amire felkelt és próbált ellenem küzdeni, de elharaptam a torkát.
Szépen lassan elfogyasztottam a bácsit, csak a ruháit hagytam meg...

...
Miután teli ettem magam, visszamentem a házhoz és nem tudom, hogyan, de sikerült visszamásznom az erkélyre, onnan pedig a szobámba.
Az óra 4:25-t mutatott, aminek örültem.
Hirtelen a mancsaim emberi kezekké váltak, eltűnt a fehér szőr, a tükörben pedig láttam, hogy az arcom is újra emberi formát öltött.

Ekkor kezdtem gondolkodni azon, hogy mit tettem és majdnem elájultam. Beültem
ruhástól a kádba és a zuhany segítségével magamra engedtem a hideg vizet, miközben a tettemen gondolkodtam.

Én megöltem azt a szegény bácsit!!!

Majdnem felordítottam, amikor tudatosult bennem ennek a súlyossága. A hideg víz segített gondolkodni, hiába éreztem, hogy már nem bírom, lefagyott mindenem, még mindig engedtem magamra.
Kezem-lábam remegett, és nem csak a hideg miatt, hanem leginkább azért, amit elkövettem.

Nem, az egyszerűen nem lehetett...
Én nem vagyok ilyen, én nem vagyok erőszakos, még megbántani sem merem az embereket, nemhogy megölni...

Mostmár értem, hogy miért élnek a farkasemberek külön, a városon kívül.
Ez volt az a veszély, amiről beszélt Dr. Alan.

A következő telihold kb. 4 hét múlva várható, úgyhogy addig van időm valamit kitervelni saját magam ellen.

Felkerestem ismételten Dr.Alan interjúját:

"Az embertől függ, hogy mennyire tudja irányítani a farkas énjét. Ha semennyire, akkor nagyon veszélyes..."

Tehát én nagy veszélyt jelentek az emberekre. Lehet, hogyha 4 hét múlva ugyanígy elkap az éhség, akkor az áldozatok Chloe, talán Jenette, esetleg Randy vagy Nathan lesz. Vagy mindegyikőjük.. Bele se mertem ebbe jobban belegondolni, de muszály voltam.
Nem kockáztathatom az ő életüket..

Minél előbb el kell mennem innen, nehogy ők legyenek a következő vacsoráim.

Ezek a gondolatok jártak a fejembe, amikor kopogtattak a fürdőszoba ajtómon, nekem pedig hevesebben kezdett verni a szívem.

Sziasztok! Ha tetszett nektek egy kicsit is, kérlek egy Vote-tal jelezzétek felém! :)