A Farkas Lady 1. /Befejezett/

35.rész ~ Zsaruk a nyomunkban

- Istenem, ha még egyszer lemaradsz, nem fogok visszamenni érted! - ordított John a fülembe, miközben az utcán futottunk. Vagyis ő oldalról támgotatott és így próbáltunk futni. Mindketten fekete ruhát viseltünk, fekete símaszkkal a fejünkön.
A rendőrautó szirénájának hangja megzavarta az esti nyugodt csendet, ami immáron az egész utcát megtöltötte.

- Bocs, hogy belémlőttek! - ordítottam vissza válaszképpen. - Egyébként is, nem az énÁÁÁÁ!!!! - kiáltottam, miközben ismét összeestem, ugyanis szerencsésen a sérült jobb lábam kibicsaklott és ez véget el is esten. John azonnal felsegített, nem törődve avval, hogy én éppen az arcába ordibáltam.

- Sietnünk kell, mindjárt a nyakunkon vannak! Ráadásul nem tudjuk, hogy apád kijutott-e élve onnan. - elhallgatott, majd kis idő múlva újra megszólalt - Nagyon remélem, hogy sikerült neki.

Egyre hangosabbá vált a sziréna hangja, amire John egy mellékutcába kanyarodott le, velem együtt az oldalán.

- Ez egy kibaszott zsákutca! - ordítottam, miközben a velünk szemben lévő falat néztem, amin túl nem igazán juthattunk volna át. Legalábbis szerintem.

- És? Átmászunk rajta! - kiáltott vissza, amire felszökött a szemöldököm.

- Gondold már végig, ember! Én hogy a picsába fogom ezt átmászni?! - kérdeztem, mert ennek az embernek elmentek otthonról, az egyszer biztos.

- Majd kitalálok valamit! - ahogy ezt kimondta, a falhoz értünk, ahol felvett a vállára és elkezdett a téglából épített falon felmászni. Mondhatom, hogy eléggé sikertelenül és még hozzátenném azt ism, hogy én mindeközben sikongattam.

Nem tudott megkapaszkodni a falban, így nem jutottunk semmire. Ekkor eszembe ötlött valami és gyorsan felé fordultam.

- Bármi is történjék, ne csinálj semmit, rendben? - kérdeztem John-tól, akinek a szemében most először láttam igazán félelmet.

- De mi... - kérdezett volna vissza, azonban én közben átalakultam farkassá és így belé fojtottam a szót. Egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem, amit tettem, így amikor a hátamra vettem John-t, nem gondoltam bele, hogy a sérült lábam nem fogja bírni. Így hát összeestem és biztos, hogy kívülről nagyon vicces volt ez a jelenet. Viszont számunkra nagyon nem volt az.

A tervem az volt, illetve jobban belegondolva az lett volna, hogy Johnnal a hátamon én talán gyorsan feljuthatnék a fal tetejére, onnan pedig már szabad az út. Illetve csak lett volna sajnos.

- Most mit tegyünk?! - kérdezte John, miután leszállt rólam és vissza alakultam emberré. A fények a zsákutca végén egyre jobban erősödtek, csak úgy, mint a hangok, úgyhogy gyorsan kellett cselekednünk.

- Várj, gondolkodnom kell. - mondtam, miközben a fal felé fordultam és azt vizsgáltam. Nem volt túl magas, viszont John a maga körülbelüli 190 centiméterjével nem érte el kézzel a tetejét. Téglából készült ráadásul, ami csak még jobban megnehezítette a dolgunkat.

Ha viszont John felemelne, akkor felmászhatnék a fal tetejére, és akkor Johnt is fel tudnám húzni, illetve reménykedem, hogy ezen tevékenységet meg tudom élesben is csinálni.

- Emelj fel olyan magasra, amennyire csak tudsz! - kiáltottam, amikor elszántam magam arra, hogy ezt fogjuk csinálni.

John ezidáig a zsákutca eleje felé pillantgatott, ahonnan egyre hangosabb lett a sziréna és ahol szintén egyre több kék-piros fény keveredett az autók- és az utcai lámpák fényével. Már estére járt, ráadásul a Nap sem volt a helyén, ami csak még jobban megnehezítette a dolgunkat.

Ekkor John felém fordult és kérdés nélkül felemelt, ami számomra furcsa volt, de nem volt időm arra, hogy megkérdőjelezzem.

Sikeresen feljutottam a fal tetejére, majd kinyújtottam a kezem, higy Johnt is felhúzzam. De ő csak nézte a kezemet és megrázta a fejét, mire a szemeim kigúvadtak és az egyik szemöldököm felszaladt.

- Gyere már! - ordítottam rá, mivel rendőröket pillantottam meg az utca elején. - Nincs idő erre!

- Igazad van, ezért is muszály menned. Most! - kiáltott vissza. Elfordult, gondolom azt hitte, hogy ennyivel megússza és itt hagyom. Viszont én nem olyan fajta lány vagyok.

- Fogd meg a kibaszott kezem és húzzunk innen a picsába! Ketten, együtt! - ennyire még soha senkivel sem ordítottam, ami fura érzést keltett bennem, viszont akkor, abban a helyzetben nem volt időm ezen gondolkodni.

Látszott, hogy John elgondolkodott ezen, ahogy félig felém, félig pedig a rendőrök felé fordult, majd megrántotta a vállát és a nyújtott kezem után nyúlt. Erősen megkapaszkodtunk egymásban és egyedül arra koncentráltam (legalábbis próbáltam), hogy Johnt sikerüljön felhúznom.

Éreztem, ahogy John egyre közelebb ér a fal tetejéhez, ahogy a rendőrök pedig felénk. John próbált engem segíteni avval, hogy a falon kezdett el "gyalogolni". Ez arra volt jó, hogy körükbelül két lépés megtétele után már saját maga megtudott kapaszkodni a fal tetejébe és onnan viszonylag könnyen feltudta húzni magát mellém.

Magunk mögé néztem mindeközben és egy újabb zsákutca nyílt, viszont ezúttal nekünk kedevezett. Alattunk közvetlenül egy hatalmas szemetes állt, amibe viszonylag kényelmesen lehetett landolni, legalábbis olyannak nézett ki.

- Minden rendben? - kérdeztem John, aki nagyon lihegett mellettem, miután felért a fal tetejére. Bólintott, majd ő maga is megfordult, hogy felmérje a terepet. Lenézett és mikor meglátta a kukát alattunk elhelyezkedve, rám nézett, amire bólintottam.
Igen, le fogunk ugrani. - beszéltük meg szavak nélkül. Ígyis - úgyis le kellett volna ugranunk, ha már nagyon nehezen feljutottunk a fal tetejére, valahogy le kéne mennünk onnan.

Ekkor történt a csattanó. Miután felértünk, nem figyeltünk a rendőrökre, akik ezt kihasználva az utcába értek, elővették a fegyvereiket és céloztak és be is találtak.

A következő pillanatban egy hangos dörrenést hallottam, ami egy fegyver elsülését jelezte. Magam előtt, Johnt láttam, aki a rendőrök fele volt fordulva egy kissé, a szíve körüli területre tette mindkét kezét, egymásra. A ruhája azon a területen át is ázott a vértől, amit ugyan a fekete véget nem lehetett olyan jól látni, de a farkasszememnek köszönhetően kiszúrtam.

Ebben a pillanatban történt az, hogy John eldőlt (szerencsére) a másik irányba és beleesett a szemetesbe, alattunk. Én pedig azonnal követtem őt, habár még mielőtt így tettem volna, egy újabb fegyvert hallottam, ahogy elsült, de már nem érzékeltem, hogy célba is ért-e, mert elájultam.
Úgyhogy valószínűleg igen.

Sziasztok skacok! 😁
Úristen, meglett a 6,6K megtekintés és a 700 Vote, amit nagyon szépen köszönök mindannyiótoknak! 😍👏🏻❤️
Egyszerűen fantasztikusak vagytok!😊💞
Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész, ha így van, kérlek jelezzétek felém!
Puszillak benneteket a követekező részig!😘💋