A Farkas Lady 1. /Befejezett/

36.rész ~ Új szövetséges

Először nem bírtam, majd rájöttem, hogy egyszerűen csak nem merem kinyitni a szememet. Féltem attól, hogy milyen látvány tárulna elém, ha a szemhéjam felemelkedne.
Így hát csak feküdtem ott és hallgatóztam, hátha hallom John lélegzését.

De nem hallottam semmi ehhez hasonló hangot, amitől megijedtem és csak méginkább csukva tartottam a szemem. Ráadásul John egy kukában volt, amitől szerintem csak méginkább hallanom kellett volna, ahogy lélegzik. Egyedül a fal túloldalán levő rendőrautók szirénáját hallottam, ami nem hozott megnyugvást számomra.

Majd hirtelen valaki, aki feltehetőleg John volt, elkezdett köhögni, amire azonnal kipattantak a szemeim és a fejemet is felkaptam.

- John? - a normális hangerőmet kicsit halkabbra vettem, ugyanis a túloldalon még mindig ott voltak a minket kereső rendőrök és nem szerettem volna, hogy azonnal lebukjunk. Vagyis persze tudták, hogy itt vagyunk, de per pillanat úgy tudják, hogy halottak vagyunk. Szerettem volna, ha így is marad.

Azonban amint felemeltem a fejemet, hatalmas fájdalmat éreztem, így inkább visszafeküdtem. Egy kicssé még fel is ordítottam, de azonnal becsuktam a számat, amint feleszméltem, hogy mit is teszek éppen.

- Jól vagyok! Azt hiszem... - kaptam a választ, amitől kissé megtudtam nyugodni, de csak egy kicsit. - Basszameg, meglőttek! Nem hiszem el! - pár perc csend után újra megszólat- Lilly, veled minden rendben?

- Nem igazán... - mondtam elhaló hangon, miközben a jobb karommal a fejemet tapogattam. A hajam a fejem hátulsó részén össze volt tapadva, valószínűleg a vértől, de nem mertem erről meggyőződni saját szemeimmel.

A szemeimet csukva tartottam, így a feketeséget néztem és a hangok alapján próbáltam kitalálni, hogy mi is történhet a körülöttem lévő világban. Hallottam, hogy valaki (valószínűleg John) kimászott abból a szemetesből, amibe beleesett. Amikor egy pillanatra kinyitottam a szememet, akkor láttam, hogy a kuka szerencsére nem volt túl mély, úgyhogy viszonylag könnyen kitudott mászni.

- Úristen, Lilly! Nem is hallottam, hogy meglőttek téged! - mondta, közben a fejemet kezdte el forgatni, ami véget ordítani kezdtem. Viszont John hamar reagált erre a lépésemre és gyorsan befogta a számat a hatalmas kezével, ami éppen nem volt véres. A másik kezét ugyanis a szívéhez közel ejtett sebre tette, amiből még mindig szivárgott a vér. - Sss, nyugi! Mindjárt abbahagyom!

Tovább nyöszörögtem a keze alatt, nagyon erősen éreztem a vér szagát, ami nem esett valami jól.
A fejemet próbáltam kiszabadítani a fogásából, azonban ő kicsit erősebben ugyan, de lefogott és nem bírtam mozdulni. A fájdalom annyira nagy volt, hogy nem bírtam tovább és ki akartam törni. Viszont John véget ez nem sikerült, de ahogyan ígérte, pár percen belül abba is hagyta ezen tevékenységét.

Kinyitottam a szemem és John tekintetébe fúrtam az enyémet, majd végignéztem rajta. A szíve körüli vértócsa hatalmas volt, csoda, hogy még élt. A szemeiben mintha egy cseppnyi félelmet láttam volna, ahogy a fejemet vizsgálta tovább szemeivel, ami megijesztett. Szaggatottabban kezdtem venni a levegőt, amit nyílván ő is észrevett és azonnal a tiszta kezével kereste az én kezemet, ami a fejem mellett pihent.

- Hé, ne aggódj! Valamit kitalálunk, hogy.. ó, a franca! - próbált megnyugtatni, majd valami elterelte a figyelmét. Oldalra akartam fordítani a fejemet, azonban lefogta a jó kezével, így nem láttam, hogy mi történik, csak John-t láttam és hallottam.

- Kérem, ne tegyen semmi meggondolatlan dolgot! - kérlelte John az illetőt, akit én sajnos (vagy nem sajnos) nem láttam. John szemében félelmet láttam ugyan, de határozott hangja mem ezt mutatta.

A választ ugyan nem értettem, de annyit biztosra vettem, hogy John egy nővel beszél, akinél valószínűleg fegyver, vagy hasonló dolog volt.

- John. Ő pedig Lilly, a-a... - gondolkodott, majd folytatta - az egyik ismerősöm lánya. Meglőtték őt is, ahogy engem, de ő nemt tudom, hogy meddig bírja még. - ekkor John lenézett rám, majd vissza a nőre - Szerintem rendesen ellátás nélkül nincs sok neki hátra.

Amint ezt kimondta, azonnal elkezdtem mozogni, hogy tanusítsam, miszerint nincs, ismétlem, NINCS igaza, igenis bírom, meg minden. Ráadásul neki sokkal súlyosabb a sebe, szóval nem értettem, hogy miért velem foglalkozik.

- Hé, Lilly, hagyd abba! Nyugodj meg, nem lesz semmi baj! Itt vagyok veled, ne félj! - próbált ismételten megnyugtatni, amiért ugyan hálás voltam valamennyire, de nem sokat segített.

A lábaimat is mozgattam, de azt megoldotta annyival, hogy szó szerint rám térdelt. Fájdalmat nem éreztem a súlya véget, de nem volt túl jó, hogy szó szerint lefogott.

Hallottam, hogy a nő kérdez valamit, amire John-nak ez volt a válasza:

- A fejét találták el, hátul, és nagyon nem akar elállni a vérzés. Nem maradt benne a golyó természetesen, ami nagyon jó, de... - ismét rám nézett John, szemében sajnálatot láttam - És azóta fekszik itt és szenved és nem tudom, hogy mit tegyek. Nem akarom, hogy meghaljon, de nem vihetem egy kórházba vagy akárhová is, ahol tudnának segíteni neki.

Hirtelen a nő lépett oda John mellé, majd letérdelt és fölém hajolt. Elkezdte forgatni a fejemet, pontosan úgy, ahogy John is tette. Mindeközben az előbb említett személy még azóta is a fejemet fogta, úgyhogy képtelen voltam megmozdítani azt magamtól.

Közben volt időm megfigyelni a nőt, aki rendőri egyenruhát viselt magán. Szőke haja egyetlen egy copfba volt fogva, ami kilógott a rendőrsapka alól. Ahogy az arcát néztem, maximum negyvennek tippeltem volna. Semmi smink, semmi szépítős kence, csak ő. Esküszöm, nagyon szimpatikus lett számomra ezalatt a pár perc alatt, mialatt megvizsgáltam. Hirtelen John-ra emelte a tekintetét, majd csak ennyit mondott:

- Tudok egy helyet, ahol gond nélkül meggyógyítják! Menjük!

Sziasztok Drágáim! ❤️
Úristen!!! Megkett a 8k megtekintés és már több, mint 850 Vote gyűlt össze! Nagyon szépen köszönöm nektek! 😍😘
Szuperek vagytok! 😁
Remélem, hogy ez a rész is elnyelte a tetszéseteket, ha így van, kérlek titeket, hogy jelezzétek felém.
Puszi!💋